Borisz Szpasszkij hetvenéves

A sakkozás tizedik világbajnoka, Borisz Szpasszkij január 30-án ünnepelte 70. születésnapját. A sakktörténelem egyik legszínesebb egyénisége 1966-ban Tigran Petroszjantól hódította el a címet. Reykjavíkban, 1972-ben Robert Fischerrel szemben veszítette el, nem bírta  el azt a lélektani légkört, amelyben a meccset játszották. Hatszor volt tagja olimpiai bajnoki címet szerzett szovjet csapatnak, 1984-ben játszott először a francia  válogatottban, jelentős szerepet játszott új hazája sakkéletének fejlődésében. Pályafutása során húsz jelentős tornagyőzelmet aratott, eredményeinek felidézésével, érdekes játszmáiból válogatással köszöntjük.

Borisz Szpasszkij ötéves korában a leningrádi Úttörő Palotában ismerkedett meg a sakkjátékkal. A város bajnokságán 1952-ben már második volt, első nemzetközi versenyén Bukarestben egy évvel később nemzetközi mesteri normát teljesített. Első alkalommal 1955-ben játszott a szovjet sakkbajnokságon és Mihail Botvinnikkel és Tigran Petroszjannal holtversenyben harmadik lett. Ebben az évben ifjúsági világbajnoki címet szerzett és nemzetközi nagymesteri címmel büszkélkedhetett. 1956-ban Amszterdamban  világbajnok-jelölti versenyen játszott, holtversenyben David Bronsteinnel, Jefim Gellerrel, Petroszjannal és Szabó Lászlóval osztotta a harmadik helyet. A következő két világbajnoki ciklust azonban kénytelen volt kihagyni. Mindkétszer ugyanazt a fatális hibát követte el, nem elégedett meg a zónaközi döntőt biztosító döntetlennel! 1964-ben megnyerte az amszterdami  zónaközi döntőt, majd páros meccsen először Paul Keresz ellen nyert 6-4-re (+4, - 2, =4). Geller ellen  5,5-2,5-re győzött (+ 3, =5), a döntőben Mihail Tallal szemben 6,5-3,5-re (+4, -1, =5) diadalmaskodott és  lett Petroszjan kihívója.

 A meccsen Petroszjan taktikája érvényesült, 17 döntetlen is született, és a címvédő négy győzelemmel három vereséggel szemben megőrizte titulusát. A következő ciklusban Geller ellen 5,5-2,5-re (3, =5), a dán Bent Larsennel szemben  5,5-2,5-re (+4, -1, =3) győzött, majd a döntőben Viktor Korcsnoj ellen 6,5-3,5-re (+4, -1, =5) nyert és Petroszjannal ismét játszhatott a világbajnoki címért, és második kísérletre már teljesült nagy álma, 12,5-10,5-ös győzelemmel elhódította a címet, a sakkozás tizedik világbajnoka lett. Meglepő, hogy világelsőként egyetlen versenyen sem végzett az élen, és Robert Fischer elleni megméretésre sem készült fel a legjobban. Nehezen viselte azt a légkört, amelyet az akkori vezetés teremtett körülötte: meg kellett volna védenie a szovjet sakkozók legyőzhetetlenségének mítoszát. Fischer a páros mérkőzéseken Mark Tajmanovot és Bent Larsent 6-0-ra győzte le, a döntőben Petroszjan sem tudta az amerikai nagymestert megállítani diadalmenetében, Fischer 6,5-2,5-re (+5, -1, =3) nyert.

1972-ben Reykjavíkban játszották a meccset, amely bonyodalmakkal kezdődött, Fischer nem jelent meg a párharc megnyitóján, újabb és újabb követelésekkel lépett fel. Már-már elmaradt az oly nagy érdeklődéssel várt párbaj, amikor a kihívó engedett a külügyminiszter, Henry Kissinger rábeszélésének. Szpasszkij győzelemmel kezdte az összecsapást, majd játék nélkül megnyerte a második játszmát. Úgy tűnt, hogy félbeszakad a meccs, de Borisz Vasziljevics elfogadta Fischer bocsánatkérését, a Szovjet Sakkszövetség határozott utasítása ellenére végigjátszotta a meccset, végül 12,5-8,5 arányban elvesztette a döntőt.  Szpasszkij a 11. játszmában tudta még legyőzni az amerikai nagymestert, de a lélektani csatában nem bírta el a nagy nyomást. Fischer a harmadik, az ötödik, a hatodik, a nyolcadik, a tizedik, a tizenharmadik és a huszonegyedik jászmát nyerte meg.

Szpasszkij veresége után is még közel negyedszázadig a sakkozás élvonalába tartozott. 1974-ben Anatolij Karpovtól, 1977-ben Viktor Korcsnojtól világbajnok-jelölti döntőben kapott ki, 1980-ban Portisch Lajostól szenvedett vereséget. Hatszor volt tagja olimpiai bajnok szovjet válogatottnak, hét olimpiai szereplése alkalmából 94 partit játszott 45 győzelem mellett egyszer szenvedett csak vereséget. 1984-ben először játszott francia színekben, jelentős szerepet játszott új hazája sakkéletének fellendítésében. A nosztalgia jegyében 1992-ben Fischerrel vívott egy újabb párharcot, Szveti Sztefan és Belgrád volt a színhely, Fischer 17,5-12,5-re nyert, 10 játszmát vesztett Szpasszkij, és csak ötöt tudott nyerni. Érdekesség, hogy ezt az összecsapást is győzelemmel kezdte.

Pályafutása során 20 jelentős nemzetközi versenyen végzett az élen. Kimagasló sikerként 1966-ban Santa Monicaban a 10 résztvevős, kétfordulós tornán veretlenül győzött, a 18 partiból 11,5 pontot gyűjtött, Fischer féllel kevesebbet. Larsen volt a harmadik 10 ponttal, Portisch Lajos 9,5-öt szerzett. Szovjet bajnokságot 1961-ben és 1973-ban nyert, 1963-ban hármas holtversenyben végzett az élen. A ChessBase 2007-es játszma gyűjteményében 2396 Szpasszkij partit találunk. A Chess Informant 82-es kötetében pályafutásának legjobb partijaiból, kombinációiból és végjátékaiból készítettek válogatást.