Anand a sakkozás 15. világbajnoka

Mexikóvárosban, a sakkvilágbajnokság 14. fordulójában Viswanathan Anand a spanyol megnyitás Marshall-támadásában 20 lépésben remizett Lékó Péterrel, és a sakkozás 15. világbajnoka lett. A világranglista-vezető indiai nagymester a viadalon megőrizte veretlenségét, riválisainál jobban készült fel, a klíma okozta nehézségekkel is sikeresen megbirkózott. Beváltotta Garri Kaszparov jóslatát, aki elsőszámú esélyesnek tartotta, s akivel 1995-ben világbajnoki döntőt játszott. Anand 2000 és 2001 között a FIDE világbajnoka volt,  jövőre Vlagyimir Kramnyikkal vív visszavágó párosmérkőzést a világbajnoki címért. Lékó Péter negyedikként zárta a versengést.

Anand méltán mosolyoghat, Mexikóban szenzációs formában sakkozott

A sakkozás új királya, Viswanathan Anand 1969. december 11-én született Madrasban. Hatéves korában édesanyjától tanult meg sakkozni, már gyermekkorában kitűnt azzal, hogy hihetetlenül gyorsan játszotta a partijait.

Anand 1987-ben ifjúsági világbajnoki címet szerzett, Vaszilij Ivancsukot fél ponttal előzte meg. 1988-ban lett nemzetközi nagymester, két évvel később a manilai világbajnoki zónaközi döntőről holtversenyes harmadikként jutott tovább. Világbajnok-jelölti párosmérkőzésen Alekszej Drejev ellen nyert, a nyolc között Anatolj Karpovtól kapott ki, "villámkezű" Vishy kapkodva esélyes állásokat rontott el. Első szenzációs tornagyőzelmét 1991-92-ben Reggio Emiliában aratta, Garri Kaszparovot és Karpovot is legyőzve végzett az élen.

Anand másokhoz hasonlóan az 1993-95-ös világbajnoki ciklusban két vasat tartott a tűzben, a FIDE világbajnoki címért és a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) elsőségért is harcba szállt. A FIDE versenyében hazai pályán vérzett el az amerikai Gata Kamskyval szemben, a rájátszást 4-4 után elvesztette.

Több siker koronázta szereplését a PCA ciklusban, 1995-ben New Yorkban a világbajnoki címért mérkőzött meg Garri Kaszparovval. Anand nyolc remi után vezetést szerzett, de Kaszparov zseniális játszmában egyenlített, majd többé nem lehetett megállítani az orosz fenomént.

A "madrasi tigris" remekelt a FIDE Groningenben megrendezett kieséses rendszerű világbajnokságán. Hat ellenfele, többek között Michael Adams legyőzésével került a döntőbe, ahol az előcsatározásoktól "megkímélt" Anantolij Karpovtól 3-3 után a rájátszásban, a rapid partikban kapott ki.

Két évvel később "bemelegítésként" Világ Kupát nyert, és nagy álmát is valóra váltotta. A FIDE világbajnokságán Újdelhiben biztosan menetelt, Adams ellen nyert az elődöntőben. Következett a teheráni döntő, és a spanyol Alekszej Shirovval szemben "kiütéses" győzelmet aratva lett világbajnok. Egy évvel később Moszkvában próbálta meg a címvédést,  de az elődöntőben nem bírt az ukrán Vaszilij Ivancsukkal.

A váratlan vereséget másfél éves hullámvölgy követte, végül túltette magát a nagy csalódáson és 2003-tól ismét szárnyalt. A szakírók is értékelték sikereit 1997 és 1998 után kétszer is, 2003-ban és 2004-ben az esztendő legjobbjává választották, Oscar-díjat kapott. Wijk aan Zee-ben duplázott, immár negyedszer győzött a hagyományos tornán.

Megnyerte a dortmundi szuperversenyt. Két éve januárban Lékó mögött másodikként végzett Wijk aan Zee-ben, ezüstérmes Szófiában is, Veszelin Topalov előzte meg. Sorban nyerte a rapidversenyeket és a rapid párosmeccseket. A világranglista második indiai nagymestert sokan a 2005-ös argentin világbajnokság legnagyobb esélyesének tartották, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov elleni veresége azonban alaposan keresztülhúzta számításait. Gyorsan belátta, hogy a fantasztikus formában, nagyon eredményesen sakkozó Topalovot nem tudja megszorítani, végül holtversenyben Peter Szvidlerrel második lett.

Wijk aan Zee-ben ismét első, igaz Veszelin Topalovval osztotta a dicsőséget, ötödik győzelmét aratta a holland tengerparti városkában. Monacóban az orosz Alekszander Morozeviccsel holtversenyben lett első. Az áprilisi ranglistán átlépte a 2800-as álomhatárt. Szófiában harmadik, bár az első kör után még vezetett az M-tel viadalon. A torinói sakkolimpián gyengélkedik, 25 Élő-pontja bánja. A leoni rapid tornán a döntőben legyőzte Topalovot, Mainzban az azeri Tejmur Radzsabov ellen nyert meccset.

Az idei évet a Corus-versenyen elért ötödik helyezésével kezdte, majd remek tornagyőzelmet ünnepelt a Linares/Morelia szuperversenyen. Az Amber-versenyen ezüstérmes Kramnyik mögött. Április 1-től vezeti a világranglistát. A dortmundi versenyt holtversenyben másodikként zárta, Leonban hatodszor diadalmaskodott, a döntőben Topalovot győzte le. Ismét siker koronázta mainzi szereplését, az örmény Levon Aronjan ellen nyert, ez már a hetedik elsősége volt a német városban.

A világranglista-vezető Mexikóvárosba széles megnyitási repertoárral érkezett, és számtalan új ötletet is kidolgozott segítőjével, a dán Peter Heine Nielsennel. Sötéttel is harcos szisztémákat játszott meg, hatalmas rutinját azonban jól kamatoztatta, ha éppen pihentető remire volt szüksége.

Az indiai nagymester Kramnyik ellen megizzadt, jövőre elvileg ismét összemérik erejüket a visszavágó mérkőzésen

Két játszmában izzadt meg nagyon, a harmadik fordulóban Vlagyimir Kramnyikkal harcolt nagyot, hogy kicsikarja a döntetlent. A 13. fordulóban az orosz Alekszander Giscsuk szerette volna babérjait megtépázni, de végül Vishy pontos védekezéssel döntetlenre mentette a partit. Az október 1-től érvényes világranglistát is vezeti majd 2790(1) ponttal, és tartalékban még a Mexikóban gyűjtött 10 pontja.

Anand és Kramnyik a szabályzat szerint jövőre visszavágó mérkőzésen méri össze erejét. Csak remélhetjük, hogy a párharcot Európában rendezik meg, küzdelmük nagyszerű csatának ígérkezik. Az 1989-es moszkvai GMA-versenyen játszottak először egymással és remivel indult a viaskodásuk. Azóta még 119 partiban mérték össze erejüket, Vishy 18-14-re vezet 88 döntetlen mellett. Anand a plusszokat azonban a rapid műfajban gyűjtötte össze, a klasszikus tempóban Kramnyiknál az előny 7-4-re, 40-szer megosztoztak a ponton.