"Meg kell teremtenem a lelki békémet" - interjú Lékó Péterrel

Lékó Péter úgy döntött, a szeptemberi sakkolimpia után hosszabb szünetet tart pályafutásában, mert alaposan át kell gondolnia a jövőjét. Az első számú magyar sakkozó úgy érzi, a gyengébb eredmények után túl görcsösen akart visszakerülni az elitbe, de nem tudott megbirkózni a feszültséggel, ami lelki törést okozott nála, egyre bizonytalanabb lett, és a körülötte kialakult hangulat is rossz hatással volt rá. Szerinte túl sokan okoskodnak a játékával kapcsolatban.

- Vasárnap Borisz Gelfand győzelmével ért véget a miskolci párosmérkőzésük. Hogyan értékeli a párharcot?
- Számomra hatalmas élmény volt ez a párosmérkőzés. Nagyon hálás vagyok a városvezetésnek, hogy ennyire támogatnak, immár hatodik meccsemet játszhattam, és ezek sok tanulsággal szolgáltak. Ez a sorozat rangot vívott ki, a világ legjobbjai fogadták el a meghívást. Anand kegyeiért sorban álltak, s ő Miskolcot választotta, Gelfand is hálás volt a meghívásért, felsőfokon dicsérte a szervezést. Már korábban is mondtam, hogy ez a meccs nem elsősorban az eredményről szólt, bár természetes, hogy mindketten nyerni akartunk.

- Akkor mi volt a fontos, ha nem az eredmény?
- Fontos volt, hogy a sakkolimpia előtt egy ilyen pörgős, küzdelmes mérkőzést vívjak. Úgy érzem, hogy a meccs minden várakozást felülmúlt, szakmailag nagyon kiegyensúlyozott volt. Gelfand nagy erőssége, hogy a partik végén, a kapkodásban már jobban, higgadtabban játszik. Ezért is próbáltam arra figyelni, hogy legyen időm a befejezésekre, de ilyen maratoni hosszúságú partikban a végén csak elfogy, és megfigyeltem már magamon, hogy időzavarban hullámzik a teljesítményem, a játékom színvonala. Jól vezetett partit is el lehet rontani a kapkodásban. Egyikünk sem tartalékolt, mindent kijátszottunk. Ez elhatározás kérdése is volt.

- Ez mit jelent? Máshogyan készült fel, mint a több a versenyre?
- Dortmund után (július 25-én ért véget a torna - a szerk.) nemigen volt kedvem készülni, sőt úgy gondoltam, hogy a legjobb készülés most a nem készülés, lelkileg akartam ráhangolódni a meccsre, hogy bátran belemenjek a ki-ki csatákba. Visszatértem olyan elemzéseimhez, amiket még tavaly csináltam, néha nem is emlékeztem egészen pontosan.

- Az utóbbi időben hiányoztak öntől a győzelmek, nem is jöttek ki olyan állások, amelyekből nyerésre játszhatott volna, sorozatban csak remizett. Ha olyan fegyverek vannak a tarsolyában, mint a Miskolcon látott moszkvai változat, ahol vállalta a legbonyolultabb folytatásokat is, miért nem így játszott utolsó versenyein?
- Hiába vannak neked ilyen fegyvereid, ha azt például Anand ellen akarod bevetni, nem annyira hatásos, 2680-as Élő-pontosok ellen viszont tuti gól. Ellenük gálázhatsz, Anand egy lépéssel többet tud a variról, legyőz, s elmegy a kedved tőle. Trükkös dolog ez. A top tíz és még tíz játékos állandó csatározásai közepette nehéz megtudni, hogy mi van a háttérben, ki kinek segít, nehéz bírni ezt az embertelen tempót. Most úgy döntöttem, hogy mindent kijátszok, aztán hosszabb szünetet tartok az olimpia után, amit már korábban is terveztem. Ha nem lett volna a miskolci meccs és az olimpia, akkor már Dortmund után leálltam volna.

- Mennyi lesz az a szünet?
- Ezt most nem tudom pontosan megmondani, de úgy tervezem, hogy jövő nyáron már újra versenyen indulok. Azt érzem, hogy szakmailag, mentálisan is szükségem van a pihenőre. Kijött rajtam sok minden.

- A belgrádi Chess Informant megjelentetett egy könyvet a 2001-2009-es szuperversenyek eredményeiről. Tudja, hogy az éljátékosok közül ön játszott a legtöbb szupertornán?
- Ezt a statisztikát nem ismertem, de érzem magamon. Túljátszott vagyok,  és csak a legjobbakkal küzdöttem. A versenyzésem szüneteltetése nem egy hirtelen elhatározás, hanem fokozatosan érett meg bennem. Dortmund már csak megerősített a döntésemben, hiszen nagyon jó partikat a végén nem nyertem meg, időzavarban éreztem azt a hihetetlen feszültséget, amivel nem tudtam megbirkózni.

- A rossz széria tavaly augusztusban, a Dzsermukban játszott Grand Prix-versenyen, az Akopjan elleni partival kezdődött meg, többször is elszalasztotta a győzelmet, az örmény nagymester örökös sakkal megmenekült.
- Nagyon kemény munkát végeztem, Kramnyik mellett a szekundánsi feladatot is abból a megfontolásból vállaltam, hogy ez nekem is szakmai segítséget jelent, elkezdtem Gustafssonnal dolgozni és jött a két Grand Prix-verseny. Jól játszottam, a nagy tornagyőzelmeim mellett a nalcsiki és a dzsermuki teljesítményem volt a legjobb, s mégis mindkettőn elszalasztottam tornagyőzelmet, mindkétszer az utolsó fordulóban vesztettem, ami óriási lelki problémát okozott. Igazán akkor kellett volna a pihenő, de jött a nankingi torna, majd a moszkvai Tal-emlékverseny, s ez már tönkretett lélekben. Az elkezdett nagy munkát nem volt energiám folytatni, a drezdai sakkolimpián az utolsó energiatartalékaimat mozgósítva értem el azt a remek eredményt, hogy a legjobb éltáblás lettem. Elisztában már nagyon fáradt voltam, meg beteg is az orosz télben, ott már a túlélés volt a cél.

- Hogyan próbált túljutni a holtponton?
- Nanking és Moszkva után újabb változatokkal próbálkoztam, a Gelfand elleni meccs előtt döntöttem el, hogy visszatérek a régi elemzéseimhez. Számos fegyverem vár még bevetésre, olyan ötletek, amelyeket nem sugallnak az elemzőprogramok. Gelfand is meglepődött az első partiban a 14...c5-től. Én elmélyültem szeretek elemezni, igazi humán gondolkodással megoldani a problémákat. Túl sok frontot nyitottam, e4, d4 és sötéttel is kiegészítettem a repertoáromat. A maximalista felfogásommal ezt már nem lehet bírni. Alaposan át kell gondolnom, hogy miként tovább.

- Szerintem önnek előnyösek ezek az éles állások, nem kellene félnie a bonyodalmaktól. Gelfandot is meglepte a nyitásban, pedig őt az egyik legfelkészültebb sakkozónak tartják.
- A nyitásokkal nekem szakmailag nincs gondom, sokkal inkább azzal, hogy a játékom lett bizonytalanabb. Abban bízom, hogy egy sikeres versennyel való visszatérés meghozhatja az önbizalmamat. Olyan szériába kerültem, hogy bármit csinálhattam, nyerésre állhattam, mégis elrontottam. Hányszor van, hogy nem játszol jól, s mégis nyered a partikat, néha meg nagyszerűen játszol, de elég egy rossz lépés, gondolat és torzó marad a partid. Az emberek csak a végeredményt látják, s ebből vonják le a következtetést. Érzem, hogy az eredményeim nem úgy alakultak, és most a körülöttem kialakult hangulat sem segít. Már évek óta írják, hogy Lékó krízisben van, nem fejlődik, nem jó a felkészülése, szekundánst kellene váltania, nem jó a stílusa. Arról nem írnak, ha megnyertem volna a nyert állásaimat, akkor nem két mínuszban, hanem két pluszban végeztem volna.

- Ennyire érzékeny a média kritikáira?
- Korábban nem törődtem vele, de most érzékenyen érint. Úgy érzem, hogy nincsenek megértéssel irántam, sokan okoskodnak.

- Az első számú magyar sakkozóként ezt el kell viselnie. A világbajnoki döntővel magasra került a léc, és Lékó Pétert győztesként akarják látni.
- Nem tett jót nekem, hogy kiestem az első tízből, ez lélektani probléma. Tíz évig voltam a top tízben, de szerintem lényegtelen, hogy valaki éppen a tizenkettedik a rangsorban, mégis túl görcsösen akartam visszakerülni. A folytatáshoz meg kell teremtenem a lelki békémet, feltöltődni.

- Nem fél attól, hogy amikor a rendezők egy része a kategóriák bűvöletében él, nem lesz egyszerű egy hosszabb kihagyás után visszatérnie, nem fogják meghívni a versenyekre?
- Bonyolult kérdés. Az első hatban levők vannak a legjobb helyzetben, válogathatnak a versenyek között. Jönnek a fiatalok, akik azért is érdekesek, mert új arcok. Én biztos vagyok abban, hogy kapok majd lehetőséget, és készen akarok állni, hogy éljek vele. Úgy gondolom, hogy egy jó eredménnyel már visszatérhetek az elitbe. A legrosszabb esetben elmegyek 17-es, 18-as kategóriájú versenyre, és ott még több Élő-t nyerhetek. Óriási a különbség az abszolút top és a 2700-as pontszámot éppen elért versenyzők között.

- Nagyon fontos verseny előtt állnak, Hanti-Manszijszkban szeptember 20-án kezdődik a sakkolimpia. Mit vár magától és a csapattól?
- Nehéz megjósolni, hogy milyen formában leszek. Azt megígérhetem, arra fogok törekedni, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Sokszor kis apróságon múlik az eredmény, és elképesztően erős lesz a mezőny. A lebonyolítás nagyon trükkös, meccspontok számítanak és csak 11 fordulós a verseny. A csapatunk nagyon jó, de az ellenfelek is. Legalább tizenöt erős csapat van, nehezebb a kisiklást helyrehozni. Az utazásunk is nehéz lesz, hiszen a szervezők megváltoztatták a prágai charter-járat indulásának időpontját, és csak hajnalban érkezünk meg az olimpiai helyszínre, másnap pedig már játszani kell. Hiába igyekezett a szövetségünk a legjobb útvonalat megtalálni, a FIDE változtatott. A négyórás időkülönbséggel is meg kell majd birkóznunk. Ha az első hatban végeznénk, az már nagyon jó eredmény lenne.

Lékó Péter 1979. szeptember 8-án született Szabadkán, egyéves kora óta él Szegeden, 2005-ben a város díszpolgárának választották. Hétéves kora óta sakkozik, 1994-ben az amerikai Robert Fischer rekordját megdöntve ő lett a legfiatalabb nemzetközi nagymester, korcsoportos világbajnok. 1994-ben játszott először az olimpiai válogatottban, 2002-ben az ezüstérmes magyar csapat éltáblása volt. 2004-ben világbajnoki döntőt játszott Vlagyimir Kramnyikkal, a meccs 7-7-re végződött, ez a címvédő orosz sakkozónak kedvezett.

Tornagyőzelmei:
1995 Koppenhága
1997 Havanna, Yopal
1999 Dortmund
2002 Dubai (rapid)
2002 Dortmund világbajnok-jelölti torna
2003 Linares
2005 Wijk aan Zee
2006 Moszkva
2007 Odessza (ACP Rapid Világkupa)
2008 Dortmund