Vágólapra másolva!
kosárlabdáhozkézilabdafocilabdához
korf

A sportot egyébként egy amszterdami testnevelő tanár dolgozta ki, aki egy olyan kosárlabdát szeretett volna megteremteni, melyen különböző testi adottságú játékosok egyenlő eséllyel küzdhetnek. Mert valljuk be: jó a kosárlabda, de megfelelő magasság hiányában kevés a motiváció. A korfball így viszont egy olyan sportág lett, amely az alacsonyabb, lassubb játékosnak is élményt nyújt. Arról nem is beszélve, hogy a sportot a lányok és fiúk, nők és férfiak korra való tekintet nélkül közösen játszhatják . Egy nyolcfős csapatot ugyanis vegyesen, négy fiú és négy lány alkot.

Visszatérve a játék lényegére, a korf szerzésére: a labdát egy három és fél méter magas állványon található fonott kosárba kell dobni. Ám nem csak úgy, mint a kosárlabdában. A korfballban - a csapatmunka megteremtése érdekében - le van szabályozva a játékosok mozgási lehetősége és tere. Például tilos a labdával futni. Sőt, még labdavezetéssel sem lehet. Ennek következtében minden játékos csak passzolásokkal juthat előrébb. Védekezni pedig egy-egy ellen lehet; mindenkinek azonos nemű ellenfele eszén kell túljárnia. A csapatfelállás sem hétköznapi: az adott csapat fele, két lány és két fiú a pálya egyik térfelén támad, amíg a többiek a pálya másik felén a védekezésből veszik ki a részüket. A játékosok két gólonként cserélik a védekező-támadó pozíciót. A korfballt kétszer harminc perces játékidővel űzik, és ezalatt átlagosan tizenöt-huszonöt gól, illetve most már tudjuk: korf születik.

(Arany-Média)