Vágólapra másolva!
Ha egy műkedvelő megmássza Európa magas hegycsúcsait, elismerően bólogatunk. Ha mindeközben gyönyörű fényképeket is készít, azt mondjuk rá, ügyes. De hogy a csúcsról ezután snowboardon vágtázzon le, arra valljuk be, már furcsán nézünk.

...S ha még kiderül a szóban forgó úriemberről, hogy ez csak egyike a megannyi extrém sportnak, melyet űz, hát komolyan gondolkodóba esünk: ki van-e minden kereke az illetőnek. Márpedig Tóth Edvin a csúcsok ostromlásán kívül otthonosan ül a vadvízi kajakban, canyoningozik, síel, búvárkodik, de a hídugrás és a bungee-jumping sem áll távol tőle. Ahogy mondja, egy a lényeg: "Növekedjen az adrenalin-szintem, különben nem ér semmit az egész!"

Edvin egy Kaposvár közeli kis faluban, Bányán él. Amint beinvitál, máris mutatja a legutóbbi túra képeit. Hófödte, felhőbe burkolt hegycsúcsok, pengeéles sziklák, nemesen kanyargó gleccser, majd egy snowboardos, aki 45 fokos szögben viharzik le a csúcsról a fagyott havon.

- Ez itt te lennél?

- Igen, és marhára élveztem a siklást! Sehol egy akadály, egy merő száguldás az egész.

- Akkor most mi is a fő profilod, a hegymászás vagy a snowboard?
- Imádom a hegymászást, szeretem a kihívásokat, de kapható vagyok bármilyen extrém sportra. Visszatérve a mászásra, nemrég voltam Szlovéniában, ahová két teljesen civil srácot kalauzoltam el. Soha nem másztak még, de szerették volna átélni a feelinget. Mondhatom: sikeres volt a túra!

- Nem kaptál kedvet ahhoz, hogy másokat is kalauzolj?
- Rátapintottál a lényegre. Szeretném megismertetni az embereket az élet szépségeivel, megmutatni nekik olyan dolgokat, amelyekről eddig nem is álmodtak!

- És melyek ezek a szépségek?
- Kajakoztál már sebes sodrású hegyi folyókban?

- A raftingra gondolsz?
- Rafting? Áh, dehogyis, az legfeljebb társasággal jó, menni egyet a közös buli kedvéért, de nem igazán veszélyes. Engem csak a veszély érdekel! A kajak, az már igen! Tudod milyen az, mikor felborulsz, majd 200 métert sodródsz az árral, persze fejjel lefelé a vízben? A kajakban pont ez a jó, végig koncentrálni kell, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmed, mert megjárod.

- Oké, ez a kajak, de az imént azt mondtad, mindenre kapható vagy, mi a többi?
- Az egyik kedvencem a canyoning. Neoprén ruhába, csizmába bújok, sisak a fejre, s mehet az ugrás a vízesésbe, mely nemegyszer csak négy méter átmérőjű. Jó, nem mondom, célozni tudni kell, mert kellemetlen lehet, ha melléugrik az ember, de eddig még mindig sikerült eltalálnom. Aztán, ha megvolt az ugrás, jöhet a következő és így tovább, amíg bírod a gyűrődést.

- Mi van még a tarsolyodban?
- Felpörgeti az adrenalinszintem a hídugrás is. Ez hasonló a bungee-jumpinghoz, csakhogy ebben az esetben én magam szabályozom, mikor állok meg, meddig zuhanok.

- Jól értem, akár bele is fúródhatnál a földbe, ha nem fékezel idejében?
- Nem árt, ha megfelelő izomzattal és ütemérzékkel rendelkezik, aki erre a mutatványra vállalkozik. Ezenkívül még ejtőernyőztem, lovagolok, mountainbike-ozom, gördeszkázom, búvárkodom, és többször teljesítettem a Kinizsi Száz teljesítménytúrát.

- Van olyan dolog, amit még nem próbáltál ki?
- A base-jump sajnos még kimaradt az életemből, de az is csak azért, mert rendkívül drága egy olyan gyorsan nyíló ernyő, mellyel ezeket az ugrásokat végre lehet hajtani.