Az elmúlt évi versenyhez hasonlóan ezúttal is viszonylag kicsi, 57 hajót számláló mezőny vágott neki a 630 tengeri mérföldnek. A rajtra szép, derűs időben került sor, aminek a versenyzőkön kívül a nagyszámú nézőközönség is örült, mivel tavaly a ködben gyakorlatilag alig láttak valamit a startból. A verseny kezdetét jelző ágyúlövést a 87 éves Gordon Elliott adta le, aki részt vett az 1945-ös, első Sydney-Hobart versenyen
Az első ellenőrző pontnál, fél órával az indulás után minimális előnnyel vezetett a Skandia, de a Zana azóta már előzött és az élre állt.
Az előrejelzések jó időt jósolnak, a meteorológusok szerint nem lesz nagy vihar. Öt éve olyan rossz volt az időjárás, hogy a 115 hajóból álló mezőny egyharmada feladta a versenyt, és igyekezett minél hamarabb biztonságos helyre jutni. A 160 kilométeres széllel és a néhol tízméteres hullámokkal sok vitorlás nem tudott megbirkózni. A mentésben még az ausztrál haditengerészet is részt vett, ennek ellenére hatan - Bruce Guy, Phil Skeggs, Michael Bannister, Jim Lawer, John Dean és Glyn Charles - életüket vesztették.
A legfőbb esélyes ezúttal két szupermaxi, az egyformán 98 lábas ausztrál Skandia és új-zélandi Zana, de nem elképzelhetetlen a svéd Nicorette, az ausztrál Grundig vagy az amerikai Zaraffa jó szereplése sem. A gyorsasági rekordot a dán Nokia tartja, amely 1999-ben 1 nap 19 óra 48 perc és 2 másodperc alatt ért célba.
Tavaly az Alfa Romeo aratott rajt-cél győzelmet, de a nem túl erős szélben 2 nap 4 óra 58 perc 52 másodpercre volt szüksége a táv leküzdéséhez.