Társoldalunk:

A Garda-tónál bicajjal

2004.09.22. 17:10

Dörzsölt mountainbike-turista körökben viszonylagos egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy mi Európa legideálisabb hegyikerékpár-úticélja. Mi teszt gyanánt ellátogattunk a Garda-tó vidékére.

Kezdjük azzal, hogy páratlan látvány fogadja az embert, amikor autóval északkelet felől érkezve megpillantja a Garda-tavat.

Az Európa kalandsportközpontjaként számon tartott vidék valóban óriási lehetőségeket tartogat bringások számára. Nem is véletlen, hogy évek óta itt rendezik meg a komoly hagyománnyá vált Garda Bike Fest-et, melynek keretében több ezer német sportoló utazik a tó mellé, ahol a sörsátorban való éjszakázás után másnaposan próbálnak egy maratont teljesíteni.

A TÚRÁKat elsősorban úgy találták ki, hogy a látványból és kilátásból ne legyen hiány, erre számítani kell és be kell tenni a fényképezőt a táskába.  A vakáció tervezésekor fontos figyelembe venni, hogy Torbole-ből, illetve Rivából indulnak az utak, ami az északi csücsökben található. Ebben a két kisvárosban koncentrálódik a Garda-tavat övező mountainbike-életnek 95%-a, beleértve a bike-barokat és a boltokat. A túrákkal kapcsolatban a harmadik fontos említenivaló a mászás. A jó hosszú mászás. A tó igen alacsonyan, 64 méteren fekszik. A vízből a levegőbe meredő sziklák és a közvetlen mögöttük húzódó hegyek magassága eléri az 1500-2000 métert.

Forrás: MTI
A túrák - szinte - mindegyikére jellemző, hogy általában a hosszú mászást hosszú és rázós DH követi. A Garda-tó igazi DH-paradicsom. Számítani kell arra, hogy a hegyoldalak meredek falain levezető utakon nagy és laza kövek vannak, amik elővigyázatosságot és kiforrt lejtőzési technikát igényelnek. Sokan kísérő autóval küzdik le a szinteket, míg mások a Torbole-től délre fekvő Malcesine-be tekernek 14 kilométert, hogy az onnan induló gondolával vitessék fel magukat 1700 méterre 15 euróért. A kontinens legizgalmasabb és legjobb túráinak tekintélyes - szinte túl nagy - része aszfaltból áll, ami miatt talán megkérdőjelezhető az, hogy valóban Európa legjobb helyén járunk-e montizás szempontjából. A DH-centrikus kerékpáros számára különösen előnyös, hogy ha autó vagy gondola híján aszfaltúton kell feltekerni a nehéz gépet, de a cross countryt vagy a maraton stílust kedvelők számára monotonul és kiábrándítóan tud hatni a hosszú aszfaltozott emelkedő.

Útvonaltervezésben segítségünkre lehet, a kempingekben német ajkú sporttársaknál megtalálható Moser Guide. A Moser Guide csak németül jelenik meg, és két vastag kötetben 50 túrát ír le a tó körül, többek között kis kartonfecniken, amit magunkkal vihetünk a ride-ra. Ezenkívül minden bicikliboltban adnak ingyen leírásokat a környékbeli lehetőségekről, és hát az improvizációs útvonaltervezés sem elvetendő opció.

Az UTAZÁS kb. 10-11 órát vesz igénybe. Budapesttől 947,8 km-t tettünk meg Navenéig, a Rábafüzes-Graz-Klagenfurt-Udine-Velence-Verona útvonalon. Az utolsó fél órát kivéve végig autópályán vezet az út. A magyar autópálya-matricán kívül 7 eurót költöttünk az osztrák matricára, és cirka 25 eurót az olasz fizetőkapuknál.

A SZÁLLÁS keresésekor a fő szempont a hegyek, valamint a kitesurfözésre alkalmas trand közelsége volt, így Navene-ben a Bommartini kempingre esett a választás, (tel: 045/7401084) ami 200 m-re van a kitebeachtől. De mint említettük, kitesurf híján Torbole vagy Riva del Garda a legjobb célpont a hegyikerékpáros számára. Ellenben a Bommartini az egyetlen olyan kemping a környéken, ami a tavat megkerülő út és a tó között helyezkedik el, így saját stranddal rendelkezik.

A szörfösök szinte a sátorból vagy a lakókocsiból indulhatnak, amikor megjön a szél. A vendégek 99%-a német ajkú, a házinéni úgyszintén. A tó valószínűleg legigényesebb kempingjében laktunk, ahol éjszakánként 7 euró/fő és 10 euró/sátor (5 euró/kissátor) volt a szállásdíj 2004 nyarán. A többi kempingben az út túloldalán 5 euró/fő-ért lehet lakni. Az apartmanárak szintén borsosak; szerencsésnek tudhatjuk magunkat, ha egy kétágyas apartmant a tótól néhány percre 30 euróért megkapunk.

www.switzerlandtourism.ch
Összességében tetszett a Garda-tó mountainbike-kínálata. Különösen ajánlom a Monte Altissimo 2070 méteres meghódítását, ahova egy röpke négy és fél órás mászás után, majd némi hike-a-bike (bringa a háton) után pompás kis fogadóban kóstolhatjuk meg az olaszok almás pitéjét, ami akkor életmentőnek bizonyult mindenféle szempontból. Hogyha 1100 méteren úgy döntünk, hogy nem tudunk tovább mászni, jobbra letérhetünk a Dosso dei Roveri útvonalra, ami három kilométeren veszti el mind az 1100 métert.

Bár vitatható, hogy a legjobb montis hely-e Európában a Garda-tó, de mindenképpen érdemes felkeresnie minden hazai hegyikerékpárosnak, aki szereti a szépet, az almás pitét, és elég erős a biciklije az olasz Alpok köveihez.

A cikket a KalandVilágnak köszönhetjük!

KAPCSOLÓDÓ CIKK