Társoldalunk:

A budapesti lóversenyzés története

2005.10.14. 11:49

125 éve, 1880. október 17-én nyílt meg az új lóversenypálya Budapesten.

Budán már a középkorban rendeztek versenyeket, az első újkori futtatást 1802-ben, a Batthyány grófok birtokán, a mai Városligeti fasor vonalán tartották. Gróf Hunyadi József 1814-től a Nyitra melletti Ürményben, a Keszi-síkságon (ma Szlovákia) rendszeresen rendezett lóversenyt. Ott ébredt fel Széchenyi István érdeklődése is, aki 1815-ös és 1821-es angliai útján, Newmarketben (ahol az 1200-as évek óta rendeztek versenyeket) ismerkedett meg a versenyrendezéssel és a lótenyésztéssel. Akkor ezt írta: "Angliának három dolga van, amit meg kell tanulnunk: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés".

Széchenyi az akkor még szinte egyetlen mezőgazdasági vonóerő fejlesztése mellett a főnemesség hazacsábítását is a lóverseny feladatának tekintette, emellett, mint huszártiszt, a ló katonai jelentőségét is jól ismerte. Itthon megszerkesztette a Lovaspályázás törvényeinek projektuma című versenyszabályzatot, majd évtizedes szervezés és engedélyeztetés után először Pozsonyban sikerült versenyt rendeznie - az osztrák hatalom minden tömeges összejöveteltől, így a lóversenytől is félt. Széchenyi barátaival, Orczy Lőrinccel, Wesselényi Miklóssal és Heinrich Jánossal talált rá a megfelelő pesti területre, a mai Üllői út és Soroksári út között, az István kórház mögött, a Fradi-pálya táján. A 230 holdas területet évi 400 forintért kibérelték, és hamarosan elkészült a 2340 méteres (2 angol mérföldes) pálya.

Az első lóversenyt 1827. június 6-án, 25 ezer néző előtt tartották a bérelt földön. Az első győztes a Széchenyi istállójában nevelt Babieka (más források szerint Gawing) volt, másnap 22 versenyló közül az ugyancsak Széchenyi cenki lovardájából származó ötéves Al-Borac nevű kanca bizonyult a leggyorsabbnak. Ekkor még csak ideiglenes tribün, egy évvel később viszont már végleges lelátó és parkosított környék várta a látogatókat.

Széchenyi 1828-ban adta ki Lovakrúl című könyvét, mely a lóversenyzést volt hivatott népszerűsíteni.

Az új lóversenypályát 1878-ban kezdték építeni, a főtribün Feszty Adolf építész (a festő bátyja) tervei alapján készült el. Feszty a tatai Esterházyaknál tanulmányozta a lóversenyzést, és ő tervezte a bécsi lóversenypályát is. A versenytér a Csömöri (ma Thököly), Aréna (ma Dózsa György), Kerepesi és Hermina utak által határolt területen helyezkedett el, hossza 2503, szélessége 28 méter volt. A pályára akadályokat és vizesárkot is telepítettek. A tribün a tér északnyugati részén állt, háttal a délutáni napnak. A kor ízlésének megfelelően Feszty monumentális hatású, kéttornyos épületet tervezett, a 800 férőhelyes dísztribün tetejét könnyű, de díszes vasszerkezet tartotta, a II. osztályú tribünön 1400 hely várta a vendégeket.

A megnyitáson Erzsébet királyné, valamint bátyja, Lajos bajor herceg is megjelent.

Az utolsó versenynapot 1918. október 13-án tartották: mivel a főváros felmondta a terület bérletét, Feszty remek épületét lebontották. 1919-ben ideiglenesen bevetették a helyszínt, 1920-tól Alagon rendeztek versenyeket. Később a pálya helyére más sportlétesítmények költöztek, ma a Népstadion és a sportcsarnokok állnak ott.

Forrás: [origo]
Az ügetőnek befellegzett
Az első ügetőverseny-pályát, a Tattersalt 1883. május 17-én nyitották meg, ott kétkerekű sulky-kocsikba fogott lovak futottak. Az Erzsébet királyné úti pálya 1905. május 25-én nyílt meg, az ezt felváltó Kerepesi úti ügetőpálya pedig 1933. augusztus 31-én - azon 2004. május 29-én futottak utoljára.

Az ügetőpálya helyén bevásárló- és szabadidőközpont épült, a galopp- és ügetőversenyek megrendezésére egyaránt alkalmas új lóversenypályát a kőbányai Kincsem Parkban alakították ki. A galoppfutamok már 2003 őszén visszaköltöztek a Kincsem Parkba, és 2004 júniusában a teljesen átépített pályára végleg átköltöztek az ügetőviadalok is. A parkban felépült egy új lelátó, amely 3500 ülőhelyet és egy 4-500 férőhelyes panorámateraszt foglal magába.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK