A karate népszerűsítése is fontos a bajnoknak

S. Kovács Ádám világbajnoki ezüstérmes karatézó nem kisebb tettet hajtott végre a hétvégén, mint hogy nyolcadszor is megnyerte a magyar bajnokságot. Jelenleg az Olasz Nagydíjra készül Monzában, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy válaszoljon az [origo] kérdéseire.

- Mennyire volt más az idei bajnokság, mint a többi?
- Az egyik különbség az volt, hogy most egy hónappal korábban került megrendezésre a verseny. Mivel ebben az időszakban a májusi Európa-bajnokságot tartjuk a legfontosabb megmérettetésnek, ezért arra próbáljuk időzíteni a csúcsformát. Ezért ez a márciusi verseny tökéletesen beleillik a felkészülésbe. Számomra minden évben nagy kihivást jelent a hazai bajnokság, mert azon kevés versenyek közé tartozik, amelyen az itthoniak is láthatnak versenyezni. Ezért is örülök nagyon, hogy ilyen jó és meggyőző formában voltam. Független attól, hogy a súlycsoportomban én számítok az esélyesnek, minden évben nagyon komolyan veszem a megméretést. Az idei versenyről még érdemes megemlíteni, hogy jóval színvonalasabb volt a szervezés, mint azt korábban megszokhattuk. Így élmény volt a versenyzés a 2006-os Genex Magyar Bajnokságon.

- Milyen edzéslehetőségeid vannak?
- Jórészt Magyarországon készülök Zallel László irányítása alatt, akivel már több mint tíz éve dolgozunk együtt. Rajta kívül az erőnléti felkészülésemben Zala György korábbi olimpikon kenus segít. A felkészülések alatt sokszor járok át Szlovákiába jóbarátomhoz, Klaudio Farmadin többszörös Európa-, illetve Világbajnoki érmes karatéshoz. Mivel a régióban mi a legjobb versenyzők közé tartozunk, ezért segítjük egymás felkészülését, különösképpen, mert nem egy súlycsoportban verekszünk, ezért semmilyen rivalizálás nincs közöttünk. Legfeljebb annyi, hogy ki hoz több, illetve fényesebb érmet haza a világversenyekről. Ezen kívül Franciaországban vagyok visszatérő látogató. Legutóbb, egy hónapja töltöttem ott két hetet, edzéssel és versenyzéssel.

- Hogy kezdted el a karatét?
- Tizenhét évvel ezelőtt, 1989-ben kezdtem karatézni. Korábban a szüleim mindenféle sportág kipróbálásához hozzásegítettek. Édesapám negyven éve teniszezik, így először az volt kézenfekvő, de nem fogott meg a sportág. Később úsztam is, de az sem kötött le, így abbahagytam. Karatézni először 1987-ben vittek le a szüleim, de akkor az első edzésről sírva szaladtam ki, mert zavart, hogy üvöltöztek és verekedtek. Nem sokkal később viszont, amikor már egyedül jártam iskolába, a trolin, illetve a buszon sohasem éreztem magam biztonságban, ezért megkértem a szüleimet, hogy próbáljuk meg újra a karatét, csak valahol máshol. Minden edzés kidobóssal kezdődött, én meg azt hittem, hogy az egész edzés abból fog majd állni, ami persze nem így volt, mégis ottragadtam.

- Mennyire nőtt meg a sportág népszerűsége mióta hozod az eredményeket az országnak?
- Sajnos a kimagasló eredményeink mit sem érnek, ha nem szerepelünk eleget a médiában. Amikor második lettem a legutóbbi világbajnokságon, alig foglalkozott vele bárki is. Pedig a hivatalos Világbajnokságok harmincnégy éves fennállása során magyar férfi még nem állt dobogón, olyannyira nehéz itt érvényesülni. Remélem, hogy olyan példát tudunk és tudok mutatni az eredményeimmel és a hozzáállásommal, ami elég lesz ahhoz, hogy kinőjön egy újabb ütőképes generáció. Ha így lesz, akkor majd egy nagyon apró részt annak a rengeteg munkának tulajdonítok, amit most végzek. Magyarországon én az úttörők közé tartozom, ami szép feladat, de néha igencsak nehéz. Mindenesetre én azt tehetem, amit a legjobban szeretek, és amihez egyelőre a legjobban értek. Vagyunk páran, akiknek nem csak a saját versenyzésünk, hanem a sportág népszerűsítése is nagyon fontos.

- Lehet-e olimpiai sportág a karate?
- Lehet. Sőt már nagyon régen annak kéne lennie. Csak a sportpolitika eddig nem nagyon kedvezett a sportágunknak. A nemzetközi szövetség által létrehozott versenyrendszer abszolút alkalmassá teszi a sportágat a részvételre. Véleményem szerint már régen nem ezen múlik a történet.

- Miként kapcsolódsz ki?
- Szeretek sporttal kikapcsolódni, squasholni, teniszezni, szaunázni. Amikor pedig vége a versenyidőszaknak, akkor nem vetem meg a szórakozást, persze normális határokon belül. Amikor az időm engedi, megpróbálok elutazni valamerre, ahol éppen nagyon jó az idő. Napozni és semmittenni napokon át. Kell a feltöltődés, mert novemberig nincs megállás az edzésben és a versenyzésben.

- Mit kívánnál magadnak az idei esztendőre?
- Sok-sok szerencsét és egészséget. Úgy érzem, hogy mindent megteszek a siker érdekében, a többit meg majd a sors eldönti, meg persze a bírók. Az idei év kihívásokkal teli, először Európa-bajnokság, később világbajnokság vár ránk. Szeretnék mindenhol maximumot nyújtani és bízom benne, hogy ez elég lehet bármilyen szép érem megszerzésére. A célom a jövőben az, hogy tudjak addig versenyezni, ameddig csak szeretnék, és hogy ne gátoljon meg ebben semmi. Természetesen nagy álmom, hogy a világbajnokságon és a kontinensviadalon is a dobogó legfelső fokán álljak, ami egyáltalán nem könnyű feladat, de semmi sem lehetetlen.