Társoldalunk:

Nem emlékszik a döntőre, pedig óriási gólt lőtt

2017.09.28. 14:45

Paul Kariya is azon emberek közé tartozik a sport- és jégkorongvilágban, akiknél fel lehet tenni a "Mi lett volna, ha..." kérdést. Nála ez úgy folytatódik, hogy "ha egészséges marad". Akkor talán minden idők egyik legjobb játékosáról beszélhetünk. De a sérülések tönkretették, nem csak a testét, hanem a lelkét is. Amikor 2011-ben hivatalosan is visszavonult, elzárkózott mindentől, ami jégkorong és ami nyilvánossággal jár. Amolyan remeteéletet élt a Csendes-óceán partján, szörfözgetett, úszkált a vízben naphosszat. Most azonban beiktatják a Jégkorong Hírességek Csarnokába, ő pedig megtörte a csendet. Végre nyíltan beszélt az agyrázkódásairól és a hoki utáni életéről. Na meg arról is, hogy karrierje leghíresebb góljára nem is emlékszik.

Kariya az 1993-as draft első körének negyedik helyén kelt el, egy újonnan alakult csapat, az Anaheim Mighty Ducks választotta ki. Fantasztikus tehetségnek tartották, akiben minden adott volt ahhoz, hogy különleges játékos váljon belőle: villámgyors volt, kreatív, technikás, jól látott a jégen, bomba lövéssel. Rögtön a második évében megkapta maga mellé játszótársnak a finn Teemu Selannét, akivel innentől kezdve az NHL történetének egyik legikonikusabb duóját alkották. Kariya fejét már ekkoriban is rengeteget támadták, a legemlékezetesebb eset Gary Suteré volt, aki le akarta fejezni Kariyát az 1998-as naganói téli olimpia előtt. Suter az amerikai csapat hátvédje volt, Kariya pedig a kanadaiak szélsője lett volna. Utóbbi végül nemcsak az ötkarikás játékokat, de az egész NHL-szezon hátralevő részét is ki kellett, hogy hagyja. Japán származása miatt különösen fájdalmas volt neki, hogy nem lehetett ott Naganóban, a mai napig élete egyik legnagyobb csalódásának titulálja.

Ez volt a negyedik agyrázkódása három éven belül. A csatár persze nem hagyta szó nélkül az esetet, kezdett betelni a pohár, többször is kritizálta az NHL-t, hogy nem védik eléggé a játékosokat és engedélyezik a fejre irányuló ütközéseket.
2001-ben Selannét elcserélte a Mighty Ducks, Kariya pedig egyedül maradt, de 2002-re összeszedte magát, tagja volt a Salt Lake City-ben győztes kanadai válogatottnak. Sőt, az Anaheim fennállásának legnagyobb sikerét érte el 2003-ban, amikor bejutott a Stanley Kupa döntőjébe, ezzel hatalmas meglepetést okozva. A négy győzelemig tartó fináléban az ellenfél, a New Jersey Devils vezetett összesítésben 3-2-re, a 6. mérkőzést Anaheimben rendezték, a Mighty Ducks-nak muszáj volt győznie. Aztán jött a Scott Stevens-expressz és a hokitörténelem egyik leghíresebb ütközése:

Az Anaheim behúzta a meccset, jöhetett a mindent eldöntő hetedik New Jersey-ben, amit végül a hazaiak nyertek. Kariya így nyilatkozott legutóbb a most már több mint 14 évvel korábbi eseményekről:
Semmire nem emlékszem. Sem az ütközésre, sem arra, hogy bemegyek az öltőzőbe, vagy hogy visszajövök. A gólra sem. Sőt, az egész hetedik meccs sincs meg. Nagyjából a teljes hatodik meccs és az azt követő két nap kiesett.Mindenki emlékszik a góljára, csak ő nem. 48 másodpercig feküdt mozdulatlanul a jégen Stevens mészárlása után, és valószínűleg akkor sem volt teljesen magánál, amikor irgalmatlanul nagy gólt lőtt a világ legjobb kapusának, Martin Brodeurnek.
Az elveszített döntő után mind az ő, mind a San Joséban játszó Selanne szerződése lejárt, ők pedig a Colorado Avalanche-nél egyesítették erejüket újra, hogy bajnoki címet szerezzenek a bombaerős csapattal.

Hiába a sztárokkal teletűzdelt csapat, Kariya (jobbra) és Selanne (középen) coloradói éve bukással végződött

Forrás: ESPN

Az ötlet kudarcba fulladt, majd jött a 2004-2005-ös szezon, ami elmaradt a bérvita miatt, Kariya pedig inkább pihentette sérüléseit (agyrázkódás, csípő, csukló, váll, lábfej, ezek közül mindegyik miatt hagyott ki kisebb-nagyobb periódusokat). A bérvita lezárultával 2005-ben Nashville-be igazolt, ahol a klub történetének legdrágább játékosa lett, de két év után továbbállt St. Louis-ba, ahol nem igazán jöttek a sikerek. A 2008-09-es évben mindkét csípőjét meg kellett műteni és a 82 meccsből mindössze az első 11-en tudott jégre lépni. A következő szezon pedig az utolsó volt számára, mint utólag kiderült.
2010-ben volt arról szó, hogy visszatér Anaheimbe, amit barátja, Selanne már megtett korábban és tárt karokkal várta. Azonban az orvosok jobbnak látták, ha az agyrázkódások utáni szindrómából nem tér vissza rögtön, inkább kihagyja a következő évet. A második vizsgálatnál kiderült, hogy ugyan enyhültek a tünetek, de Kariya nincs abban az állapotban, hogy valaha visszatérhessen, így 2011 nyarán bejelentette visszavonulását.Utolsó agyrázkódását 2009-ben szenvedte el, amikor a valaha volt egyik legalattomosabb, legundorítóbban „játszó" Patrick Kaleta könyökölte fejbe.
Elsőre nem tűnt súlyosnak az eset, de Kariya állapotában már ez is jelentős ütés volt.

A kiváló játékos egy ideig még bírálta az NHL-t, a liga pedig el is kezdte komolyabban szankcionálni az ilyen ütközéseket, de sajnos még ma is rendkívül sok az agyrázkódás. Kariya is azt mondta, attól fél, hogy egyszer lesz valaki, aki nem tiszta fejjel játszik, majd kap egy ütést, amibe belehal.
Azóta egyszer, 2014 tavaszán tért vissza az Anaheim otthonálul szolgáló Honda Centerbe, Teemu Selanne búcsúmeccsére. Oda is csak azért, mert a finn megfenyegette, hogy ha nem jön el, akkor elmegy hozzá, összekötözi, bedobja a csomagtartóba és elszállítja a pályáig.
Most, hogy megérdemelten végre bekerül a Hall of Fame-be, talán nyit a külvilág felé is. És folytathatja a harcot a biztonságosabb NHL-ért.