Az ötlet kudarcba fulladt, majd jött a 2004-2005-ös szezon, ami elmaradt a bérvita miatt, Kariya pedig inkább pihentette sérüléseit (agyrázkódás, csípő, csukló, váll, lábfej, ezek közül mindegyik miatt hagyott ki kisebb-nagyobb periódusokat). A bérvita lezárultával 2005-ben Nashville-be igazolt, ahol a klub történetének legdrágább játékosa lett, de két év után továbbállt St. Louis-ba, ahol nem igazán jöttek a sikerek. A 2008-09-es évben mindkét csípőjét meg kellett műteni és a 82 meccsből mindössze az első 11-en tudott jégre lépni. A következő szezon pedig az utolsó volt számára, mint utólag kiderült.
2010-ben volt arról szó, hogy visszatér Anaheimbe, amit barátja, Selanne már megtett korábban és tárt karokkal várta. Azonban az orvosok jobbnak látták, ha az agyrázkódások utáni szindrómából nem tér vissza rögtön, inkább kihagyja a következő évet. A második vizsgálatnál kiderült, hogy ugyan enyhültek a tünetek, de Kariya nincs abban az állapotban, hogy valaha visszatérhessen, így
2011 nyarán bejelentette visszavonulását.
Utolsó agyrázkódását 2009-ben szenvedte el, amikor a valaha volt egyik legalattomosabb, legundorítóbban „játszó" Patrick Kaleta könyökölte fejbe.
Elsőre nem tűnt súlyosnak az eset, de Kariya állapotában már ez is jelentős ütés volt.
A kiváló játékos egy ideig még bírálta az NHL-t, a liga pedig el is kezdte komolyabban szankcionálni az ilyen ütközéseket, de sajnos még ma is rendkívül sok az agyrázkódás. Kariya is azt mondta, attól fél, hogy egyszer lesz valaki, aki nem tiszta fejjel játszik, majd kap egy ütést, amibe belehal.
Azóta egyszer, 2014 tavaszán tért vissza az Anaheim otthonálul szolgáló Honda Centerbe, Teemu Selanne búcsúmeccsére. Oda is csak azért, mert a finn megfenyegette, hogy ha nem jön el, akkor elmegy hozzá, összekötözi, bedobja a csomagtartóba és elszállítja a pályáig.
Most, hogy megérdemelten végre bekerül a Hall of Fame-be, talán nyit a külvilág felé is. És folytathatja a harcot a biztonságosabb NHL-ért.