Társoldalunk:

Az alkohol és a szegénység rabságából lett az NHL egyik királya

2018.03.04. 06:54

Ha Hollywoodban több jégkorongot néznének, Scott Darling életéről már bizonyosan készült volna film. Chicagói kisgyerekként a helyi Blackhawksot istenítette, és az volt az álma, hogy egyszer ő is a csapatban védjen. Az élete azonban kezdetben másképp alakult. Alkoholista lett és a legrosszabb észak-amerikai sörligás együttestől is kirúgták. Munka és pénz híján elvonókúrára jelentkezett, a siker pedig nem maradt el: legalulról kezdte megmászni a lépcsőfokokat és végül eljutott az NHL-ig. Az már csak hab a tortán, hogy kedvenc csapatában mutatkozhatott be, majd rögtön bajnoki címet ünnepelhetett, amiben ő is fontos szerepet játszott. Egy ember, aki az ital és a munkanélküliség fogságából egészen a dollármilliókig vitte.

2011. július 1-jén arra ébredtem, hogy egy idegen szobában mindenféle csövek lógnak ki a testemből, a szívemet monitorozó EKG-készülék pedig pittyeg. Fájt mindenem, azt sem tudtam, hol vagyok. Aztán kiderült. Az azt megelőző nyolc hónap minden egyes napját végigittam, ez pedig a rehabilitáció első reggele. Napokkal korábban rúgtak ki egy ötödosztályú hokicsapatból. Nem volt pénzem, reményem, az álmaim szertefoszlottak– írja visszaemlékezésében Scott Darling.

Pedig nem indult rosszul a karrierje. Chicagóban nőtt fel, kedvenc csapata a helyi Blackhawks volt, gyerekként meccsekre is járt. A helyi juniorbajnokságban olyannyira jól teljesített, hogy az NHL 2007-es újoncbörzéjén a Phoenix Coyotes a hatodik körben lecsapott rá. 18-19 évesen még nagyon kevesen állnak készen arra, hogy egyből az NHL-ben játsszanak, a kapusoknál pedig ez rendkívül ritka, így Darling is máshol folytatta pályafutását. Felvették a Maine Egyetemre, amely hokis berkekben igencsak nívósnak számít az Egyesült Államokban.

A lecsúszás

Ekkor kezdődtek a bajok. Már a középiskolában sem vetette meg az italt, az egyetemi évek pedig elindították a lejtőn. Egyszerre akart jó kapus, jó tanuló és partyállat lenni. Utóbbi az első kettő rovására ment, teljesítménye fokozatosan romlott, a második évében pedig az edzői annyit mondtak, hogy nem lehet rá számítani, nekik pedig egy megbízható kezdőkapus kell. Kirúgták.

A maine-i karrier csúfos véget ért Darling számáraForrás: ©Icon Sports Media, Inc. (Icon SMI)

Sebaj, gondolta hősünk, elmegy a Phoenix edzőtáborába és beverekszi magát a csapatba. Ebben két tényező akadályozta: a folyamatos ivás miatt borzasztó formában volt, valamint a Coyotes nem holmi egyetemi csapat volt, hanem egy NHL-klub, amely akkor ráadásul a jobbak közé tartozott, olyan játékosokkal, mint Shane Doan, vagy Ed Jovanovski. Öt nap múlva jött az ukáz a vezetőségtől: egyelőre nem vagy elég jó, de még a másodosztályhoz sem, irány a harmadosztálybeli farmcsapat.

A Phoenix Coyotes NHL-es fénykora a 2010-es évek elején voltForrás: AFP/2010 Getty Images/Christian Petersen

Azaz az East Coast Hockey League. Ezzel még semmi baj nem lett volna, csakhogy a klub székhelye Las Vegasban volt. Egy alkoholistának nem éppen a legkedvezőbb város, főleg, hogy a szállása és az edzőpálya is egy kaszinóban volt. Napközben edzés, este részegedés, nagyjából ennyiből állt Darling élete akkoriban. Aztán az egyik nap elmulasztotta a tréninget, a csapatból pedig kivágták. Elvérzett tehát a harmadosztályban is.

Bukás a legrosszabbak között

Felhívta egy barátját, aki a Souhern Professional Hockey League-ben játszott, amely egy félprofi liga (2014-ben például itt mutatkozott be első női kapusként a magyar származású olimpiai bajnok kanadai kapus, Shannon Szabados is). Aki itt megfordult, azok közül soha, senki nem jutott el az NHL-ig.
Hello, figyelj csak, nem kell nektek egy kapus?- szólt a hívás, majd miután igenlő választ kapott, kért 200 dollárt az anyjától és Louisianába utazott. Heti 200 dollárt keresett, amiből pont annyi jött ki, hogy minimális élelmet bevigyen a szervezetébe, valamint minden este megvette a legolcsóbb üveg töményet, amit egyedül elfogyasztott a kanapén. Itt sem bírta sokáig, a szezon végén megköszönték neki a részvételt. A legalsóbb osztály legrosszabb csapatában is megbukott, védési hatékonysága itt sem érte el a kapusoknál alapvető 90%-ot.

Még nincs vége, kérjük, lapozzon a folytatáshoz!

Előző
  • 1
  • 2
Következő