Vágólapra másolva!
Az amerikai sportok hazai szerelmeseinek állandó hiányérzetét képzi, hogy nem tudnak magyar sportolóknak drukkolni. Persze mindig van olyan, aki odakerül a kapuba, ekkor az egész közösség együtt reménykedik, de a vége valamiért (egy kivétellel) mindig ugyanaz: az illető vagy nem elég jó, hogy bekerüljön, vagy egyszerűen minden összeesküszik ellene. Megpróbáltuk összeszedni, mi az oka annak, hogy az NBA és az NHL egyelőre túlságosan távoli álomnak tűnik a magyar sportolók számára.

Amerikai kontra európai rendszer

Ahhoz, hogy megértsük, miért kevésbé sikeresek a magyar sportolók a tengerentúli bajnokságokban, meg kell ismernünk az ottani utánpótlás- és játékoskiválasztási rendszert, amely lényegesen eltér az európai mintától.

Az észak-amerikai profiligák szinte teljesen zárt szisztémát követnek. A játékosok számára itt nincs egyről a kettőre lépés. Valaki vagy elég jó (és szerencsés), hogy bekerüljön, vagy nem. Sőt, nem elég a kiválóság. Az is fontos, hogy az illető szem előtt legyen.

Nézzünk egy európai, pontosabban egy magyar példát.

Hanga Ádám, napjaink legjobb magyar kosarasa a budapesti BLF-ben nevelkedett, majd az ország egyik élcsapatához, az Albacomphoz szerződött. Ez volt az első szintlépés. Itt felfigyelt rá a spanyol Manresa, amely le is igazolta 2011 nyarán (nemcsak a hispán együttesnek szúrt szemet a tehetsége, de erről majd később). Két évet töltött a csapatnál, majd 2013-ban a spanyol liga és Európa egyik topklubjához, a Baskoniához (akkor még Laboral Kutxa) került. A klub kölcsönadta Olaszországba, az Avellinonál töltött szezon pedig remekül sikerült számára, visszatérése után a Baskonia alapembere lett. 2017-ben bekerült a spanyol liga álomcsapatába, az Euroligában pedig a legjobb védőnek választották. Le is csapott rá a Barcelona, ahol azóta játszik. Látható, hogy szinte töretlenül fejlődött, lépcsőről lépcsőre mászta meg a ranglétrát, végül Európa legnívósabb együttesének kulcsjátékosa lett.

Most lássuk, hogy megy ez Amerikában.

A profiligákban minden évben tartanak egy amatőr játékosbörzét (draft), amelyre a legtehetségesebb fiatal sportolók jelentkeznek.

Közülük a csapatok egy megadott sorrendben válogathatnak, leegyszerűsítve így: az utolsó csapat választhat először, az utolsó előtti másodszor, és így tovább. A bajnokcsapaté az utolsó választás joga. Amint a bajnok is választott, azzal véget ért egy kör. A kosarasoknál a draft kétkörös, azaz mindössze 60 amatőr játékos kel el, a hokisoknál és az amerikaifocisoknál hét körből áll az esemény. Akit nem választanak ki, jelentkezhet a következő évben is, de nem a végtelenségéig. Ez a „későn érő” játékosoknak egy újabb esélyt jelent. Akit viszont soha nem választanak ki, annak minimálisra csökkennek az esélyei arra, hogy bármilyen karriert befusson egy észak-amerikai topligában.

Dávid Kornél és a hokisok, akik közel jártak

Persze van kivétel, kezdjük is egy ilyennel: Dávid Kornél mindmáig az egyetlen magyar sportoló, aki tétmeccsen pályára léphetett az amerikai csúcsbajnokságok egyikében (az erdélyi Meskó Zoltánról is lesz még szó). A 206 centis erőcsatárt 1997-ben hívta próbajátékra a Chicago Bulls, de az edzőtábor után nem kapott szerződést. Ez már önmagában is nagy dolog volt, hiszen a Bulls uralta a '90-es éveket, olyan ikonikus játékosokkal a soraiban, mint Michael Jordan, Scottie Pippen vagy Dennis Rodman. A csapat meg is nyerte a bajnokságot a következő évben (is), majd rögtön szétesett, Jordan visszavonult, Pippen és Rodman lelépett, a Bulls pedig ismét megkereste Dávidot, aki 1999-ben aláírt és be is mutatkozott, végül kisebb-nagyobb megszakításokkal két szezont, összesen 101 meccset játszott az NBA-ben.

Dávid Kornél majdnem egy teljes évet játszott Chicagóban Forrás: AFP/Tannen Maury

1999 az Amerikába vágyódó magyar hokisok számára is fontos év volt. A júniusi draftra ketten is jelentkeztek, név szerint Gröschl Tamás és Szuper Levente. Előbbit az akkor még kilenckörös börze utolsó fordulójában kiválasztotta az Edmonton Oilers, miután az egy évvel korábbi junior vb-n remekül játszott, és a következő éve is jól sikerült. Az akkor 19 éves csatárt Svédországba adta kölcsön a kanadai klub, ahol végül a Leksands juniorcsapatában játszott. Később még visszatért a harmadosztálynak megfelelő ECHL-be, de feljebb nem jutott.

Szuper Levente ekkor már egy éve Észak-Amerika legerősebb juniorligájában, az OHL-ben bontogatta szárnyait, de még csak cserekapusként számolt vele az Ottawa 67's, amely egyébként

megnyerte a kanadai juniorligák egyesített négyes döntőjét (Memorial Cup).

Mivel nem volt kezdő, ezért nem talált magának NHL-es kérőt 1999-ben, annak ellenére, hogy remek számokat produkált. A következő idény viszont meghozta az áttörést, 53 mérkőzésen jutott szóhoz, 31 győzelmet szerzett, statisztikái pedig még javultak is.

2000-ben ismét jelentkezett a draftra, ahol a Calgary Flames a negyedik körben lecsapott rá.

Ezután a farmcsapathoz, a St. John's Flameshez került az AHL-ben, majd 2001 őszén az előszezonban bemutatkozhatott a nagycsapatban is.

Szuper Levente őrzi a Flames kapuját Forrás: Getty Images/B Bennett

Pechére hatalmas tumultus volt a posztján, így megint a farmligában kezdte az évet, de 2002 novemberében megkapta azt a telefonhívást, amire évek óta várt: Calgaryba rendelték az első számú kapus, Roman Turek ujjtörése miatt. Hat mérkőzésre nevezték Jamie McLennan cseréjeként, de nem volt szerencséje.

A kanadai ugyanis élete formájában védett, ezeken a meccseken összesen elképesztő, majdnem 94%-os védési hatékonyságot hozott össze, egyszer sem kapott két gólnál többet.

Amikor Turek felépült, Szupert visszaküldték St. Johnsba, ennél közelebb pedig már soha nem került az NHL-hez. A 2003-2004-es kiírásra St. Louisba igazolt, ahol a farmligák között ingázott, majd visszatért Európába.

2002-ben egy harmadik, későbbi szapporói hős miatt is bizakodhattunk a magyarok NHL-es debütálásában. A drafton a 2. körben, összesen az előkelő 32. helyen a Dallas Stars lecsapott Vas Jánosra. A draftpozíciójáról lehetett tudni, hogy nagyon sokat láttak az akkor 18 éves szélsőben.

Olyan ászok előtt választották ki, mint az azóta kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Stanley-kupa-győztes, kétszer az NHL legjobb védőjének megszavazott Duncan Keith

vagy Trevor Daley, Matt Stajan, Frans Nielsen, James Wisniewski, Valtteri Filppula és Jonathan Ericsson.

Vas sem került be azonnal a Stars keretébe, a csapat visszairányította Malmőbe. Egészen 2005-ig játszott Svédországban, amikor megragadt a Dallas farmcsapatában, az Iowa Starsban. 2005 szeptemberében ő is jégre lépett az NHL előszezonjában, de az alapszakaszra visszakerült Iowába, ahol 2008-ig hokizott, majd Európa felé vette az irányt.

Vas János az Iowa Stars egyik legmegbízhatóbb játékosa volt Forrás: Origo

Azóta egy magyar játékos sem kelt az újoncbörzén, de voltak olyanok, akik közel kerültek az csúcshoz. Hetényi Zoltán, Nagy Gergő, legutóbb pedig Vay Ádám is ott kopogtatott az NHL ajtaján, utóbbi például le is szerződött a Minnesota Wilddal, miután több csapat is kiszúrta magának a 2016-os A csoportos vb-n nyújtott teljesítménye miatt, de végül neki is csak két AHL-meccs jutott.

Így hát még mindig várat magára az első NHL-es magyar játékos, miközben a miénknél jóval gyengébb országok hokisai közül már volt, aki bemutatkozott. Így a japán kapus Fukufudzsi Jutaka (aki Szuperrel ellentétben jókor volt jó helyen, a magyar kapus sokkal jobb játékos volt), vagy a közelmúltban a horvát Borna Rendulic, az ausztrál Nathan Walker és a bolgár Alekszandar Georgijev. A velünk körülbelül egy szinten lévők pedig már mind adtak legalább egy hokist az NHL-be.

Közülük is ki lehet emelni a szlovén Anze Kopitart, aki a világ szűk elitjébe tartozik.

Nick Cotsonika, az NHL.com szakírója például a 9. helyre teszi az összes játékos közül. Mi pedig továbbra is csak várjunk a saját Kopitarunkat.

Hanga Ádámmal kiszúrtak Amerikában

Ugorjunk vissza Hanga Ádámhoz. 2011-ben nemcsak a Manresának tűnt fel az akkor 22 éves magyar fiú, akit egyébként két évvel korábban a 6. legjobb, nem amerikai kosarasnak tartottak a 18-21 éves korosztályban, miután remekelt a meghívásos Adidas Eurocamp tornán. Ekkor került be a neve a körforgásba, ő pedig 2011-ben jelentkezett az NBA-draftra. Életkora miatt ez volt az utolsó esélye, hogy egy csapat kiválassza, végül

a San Antonio Spurs a 2. kör 59. helyén rá voksolt.

A magyar kosárszerető közeg egyöntetű örömmel fogadta a történteket, a Spurs ugyanis az azt megelőző 12 év meghatározó csapata volt, egy tökéletesen működő szervezet, amely megbecsüli a nem amerikai játékosokat, elég csak két ikonjára, Manu Ginobilire és Tony Parkerre gondolni.

A következő hat évben Hanga szép csendben az egyik legjobb Európában játszó kosarassá fejlődött, a zseniális 2016/17-es idénye után pedig mindenki azt várta, hogy a Spurs végre felhívja.

Így is történt, kiment Texasba, ahol biztosították arról, hogy számítanak rá. Majd hazajött, és azzal kellett szembesülnie, hogy a csapat leigazolta a félholt, önmaga paródiájának árnyékát, Rudy Gayt. Az egykor megbízható pontgyáros Hanga posztján játszik, csak jóval nagyobb név. Hanga így végül a Barcához írt alá, a Spurs pedig valószínűleg megbánta döntését, miután a szintén hármas poszton bevethető szupersztárja, Kawhi Leonard behisztizett egész évre, majd cserét kért és végül Torontóba került. A szezon Hangának sem sikerült fényesen, a Barca gyengélkedett (a Király-kupát azért megnyerte a Real Madrid ellen), a magyar játékos is sérülésekkel bajlódott.

Hanga Ádám azonnal a Barcelona alapembere lett Forrás: NurPhoto/Joan Valls/Urbanandsport/NurPhoto/Joan Valls

Mondhatni, egyre távolodik az NBA a már 29 éves bedobótól, pedig ne legyen kétségünk afelől, hogy tudása alapján helye lenne ott, sőt,

néhány csapatnál talán még a kezdőbe is beférne.

Még mindig atletikus, remekül lát a pályán, magas a játékintelligenciája, és remek védő. Viszont van két fontos hiányossága is. Egyrészt, már nem fiatal. Persze láttunk már olyat, hogy az argentin Pablo Prigioni 35 évesen mutatkozott be a tengerentúlon, de ez inkább a szabályt erősítő kivétel. Másrészt nem megbízható dobó.

És ez a mai NBA-ben borzalmas deficit.

Szerencsére a Barcelonában és az Euroligában mindig szem előtt lesz, és biztosak lehetünk abban, hogy figyelik őt az NBA-ből.

Rajta kívül többen is kipróbálhatták magukat az NBA nyári ligájában, vagy kaptak meghívót privát edzésekre, legutóbb Somogyi Gergő, Rosco Allen, valamint Golomán György, de annyira közel senki sem került a legjobbakhoz Dávid Kornél óta, mint Hanga Ádám.

Magyaros NFL

Az NFL históriáskönyve tele van magyar származású ikonok legendás tetteivel. Joe Namath, Don Shula, Larry Csonka, Joe Theisman mind ismert és elismert név az Egyesült Államokban, de ők már valamennyien kint születtek. A Gogolák testvérek, Péter és Károly gyerekkorukban kerültek ki, ott jártak gimnáziumba és egyetemre, majd kerültek be a profiligába, Pétert pedig azóta is minden idők egyik legjobb rúgójaként tartják számon.

Ő honosította meg a ma is használt rúgó mozdulatot, előtte spiccel próbáltak célozni a társak.

Gogolákék után hosszú szünet jött, a modern érában először 2010-ben lépett pályára magyarul beszélő játékos. Meskó Zoltánt a negyedik körben draftolta a New England Patriots, amellyel 2012-ben Super Bowlt is játszott. Újonc punterként rekordot állított fel, folyamatosan jó teljesítményt nyújtott a temesvári fiú, aki 12 éves korában költözött ki szüleivel az Államokba. 2013-ban viszont a New England megvált tőle, mert talált egy olcsóbb játékost, ő néhány meccs erejéig megfordult a Pittsburgh Steelersben és a Cincinnati Bengalsben is, majd visszavonult.

Meskó Zoltánon spórolt a New England Forrás: MTI/EPA/CJ Gunthe

Nem csak a körülményekkel van a baj

Elmondható tehát, hogy az Egyesült Államok profiligáiban egyelőre könnyűnek találtattak a magyarok. Ennek persze számos oka van. Az amerikaifoci még gyerekcipőben jár itthon, míg kosárlabdában és jégkorongban sem tartozunk a világelithez, ami az egyik fő ok. Még akkor sem, ha az elmúlt évtizedben mindkét sport felszállóágba került, a hokisok kétszer megjárták az A csoportot, egyszer egy hirtelen halálban kapott gól (2011), egyszer pedig egy 16 másodperccel a döntő vége előtt bekapott találat (2018) miatt maradtak le a feljutásról. A kosarasok hosszú évtizedek után 2017-ben ott voltak az Európa-bajnokságon, ahol aztán a csoportból is továbbjutottak, végül a későbbi döntős szerbek állították meg Hangáékat a nyolcaddöntőben,

most pedig reális esélyük van kijutni a 2019-es világbajnokságra.

Mindkét válogatott erőssége a csapategység, a szervezettség. Persze vannak vezérek (Vay, vagy Sebők Balázs a hokisoknál, Hanga, Vojvoda Dávid, vagy Perl Zoltán a kosarasoknál), de híján vagyunk az olyan szupersztároknak, mint Kopitar, vagy mondjuk a letteknél Kristaps Porzingis. Hanga majdnem ilyen, de nála el is érkeztünk a második okhoz. Azaz a magyarok nem kapják meg az esélyt.

A szlovén Anze Kopitar napjaink egyik legjobb hokisa Forrás: AFP/2018 Getty Images/Bruce Bennett

Dávidnak és Szupernek ez valamilyen szinten összejött, de a kapusnál McLennan világraszóló formája közbeszólt. Hanga, korábban pedig Vas János is megbízhatóan játszott akkor, amikor a játékjogukat birtokló csapat árgus szemekkel nézte őket, mégsem kaptak lehetőséget. Vas ugyan nem lógott ki felfelé az Iowából, Hanga mellőzése viszont már-már érthetetlen. Amerikában a legtöbb csapatvezető és edző szemellenzőt visel, beidegződésekkel dolgozik, és nehezen lehet kibillenteni a meggyőződéséből.

Egy hokiedző inkább választ egy hasonló képességű kanadai, amerikai, svéd, finn, orosz, cseh, svájci vagy szlovák játékost, mint magyart, ha döntenie kell, mert ezek az országok nagyhatalmak. Ugyanez igaz a kosarasok világára is: az amerikaiak elsőbbséget élveznek, aztán jönnek a spanyolok, olaszok, argentinok, franciák, litvánok, görögök, törökök, oroszok, kanadaiak, horvátok, szerbek, szlovének, kínaiak.

Főleg akkor, ha egy már bizonyított játékost kellene kiszorítania egy magyarnak (egy 2017-es Hanga Ádám a világ minden pályáján hasznosabb, mint egy 2017-es, Achilles-szakadásból lábadozó Rudy Gay). Ez korábban is így volt, amikor még egyáltalán nem szerették az európai játékosokat az NBA-ben. Drazen Petrovic istenként került Madridból Portlandbe, ahol csak szenvedett a kispadon. Majd New Jersey-be cserélték, ott pedig kivirágzott, bekerült az NBA harmadik számú álomötösébe, posztján csak Michael Jordan és Joe Dumars előzte meg.

Drazen Petrovicnak évekbe telt, amíg megkapta az őt megillető játéklehetőséget az NBA-ben Forrás: NBA.com

De ne csak a külső körülményeket okoljuk. Ha megnézzük, szinte az összes említett delikvens vagy már az amerikai rendszerből került a draftra (Szuper, Meskó), vagy villantott valamilyen nemzetközi tornán (Gröschl, Hanga, Vay), vagy már fiatalon egy európai topbajnokságban edződött (Vas János, bár őt a hazai rendezésű 2002-es divízió I-es vb-n is láthatták). A magyar bajnokságból 20 éve még el lehetett jutni próbajátékra, de annak az időszaknak vége.

A hazai sorozatok kívül esnek a játékosmegfigyelők látókörén, a fiataloknak nincs esélyük itthonról egyenesen Amerikába kerülni.

Végezetül nem árt tisztázni, hogy a „fiatal” szó jelentése már nem a régi. Egy istenadta tehetségről már 15-16 évesen kiderül, hogy egy napon a világ egyik legjobbja lehet. Sebők Balázs lehet, hogy tehetséges jégkorongozó, de már 24 éves. Ami persze azt jelenti, hogy még messze van a fénykorától és még rengeteget fejlődhet, de nézzük meg, hány évesek a világ legjobbjai. Az NHL legutóbbi két idényének pontkirálya Connor McDavid volt, ő 21 éves. Jelenleg Mikko Rantanen vezeti a kanadai táblázatot, ő 22. Az NBA-ben a 19 éves szlovén Luka Doncic már most a Dallas Mavericks legjobbja, pedig még 20 meccset sem játszott le. A tavalyi szezon legjobb újoncának választott Ben Simmons úgy kosarazott, mint aki már 10 éve a profik között pattogtat.

A díjhalmozó McDavid. A képen mindössze 20 éves Forrás: AFP/2017 Getty Images/Bruce Bennett

Mindegyik liga egyre fiatalodik, miközben a tehetség szintje emelkedik. Amíg 10-20 éve a hokicsapatokban legalább 2-3 olyan ember volt, akit csak bunyózni tartottak, mára teljesen kikoptak, mert képzetlenek. Az ifjoncok pedig csak úgy özönlenek befelé.

A helyzet tehát nem rózsás magyar szempontból nézve, mert nincs a láthatáron egy szupertehetség sem. Sőt, Hangán kívül olyat sem találni, aki akár csak epizodista lehetne valamelyik topligában. Tegyük fel magunknak a kérdést, és gondoljunk bele: Hanga Ádám ott van a világ legjobb 400 kosarasa között? Valószínűleg igen. És van-e magyar a világ legjobb 700 hokisa között? Nincs. Úgyhogy egyelőre marad a türelmes várakozás.