Társoldalunk:

Húsz éve kapott megalázó verést a Mezey-csapat

2006.06.02. 6:32

1986. június 2-án a mexikói Irapuato városa is bekerült a futballtörténelembe, legalábbis a magyar és a szovjet részre. A mexikói világbajnokság nyitányán a Mezey György irányította válogatott borzalmas játékkal 6-0-s vereségbe szaladt bele, pedig előtte voltak szakemberek, akik meg voltak arról győződve, együttesünk a vb egyik titkos favoritja. Eltelt 20 esztendő, a miértre azóta sem kaptunk választ. Viszont megértük azt, hogy a leggyalázatosabb vb-vereségünk is már-már pozitívumként hat: 1986-ben ugyanis legalább ott voltunk a világbajnokságon. Azóta soha...

Az 1938-ban és 1954-ben világbajnoki döntőt vívó válogatott a hatvanas évek végén élte első válságát (azért az 1958-as bukást, amikor a vb-csoportkört sem élte túl a csapat, még nem szokás ide sorolni), legalábbis az akkori sajtó és közhangulat így ítélte meg.

Az 1969-es marseille-i bukás (vereség a csehszlovákoktól) azt eredményezte, hogy a nemzeti együttes nem jutott ki az 1970-es világbajnokságra, de ez történt 1974-ben is. Ugyan a helyzet stabilizálódni látszott az argentin és spanyol Mundiallal, olyannyira, hogy 1986-ra vb-aranyérem utáni vágyig fokozódott a honi őrület.

A remény 1986. június 2-án halt meg... Irapuatóban, a világbajnokság első magyar érdekeltségű mérkőzésén a válogatott 6-0-s kiütéses vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Összeállításunkban megpróbáljuk felidézni a kor hangulatát, korabeli tudósítások alapján felidézzük a húsz évvel ezelőtti eseményeket, s egy héttel a németországi világbajnokság kezdete előtt egy gyászos összecsapással emlékezünk az utolsó olyan futballvébére, amelyen még érdekelt volt Magyarország.

A világbajnoki selejtezők során már érezni lehetett, összeállt a csapat Mezey György keze alatt, Ausztria és Ciprus oda-vissza verést kapott, 1984. október 17-én Rotterdamban Hollandia is megkapta a leckét (1-2), igaz a gyakorlatilag tét nélküli budapesti visszavágón nyertek Van Bastenék, a csoportelsőség Magyarországé lett.

Forrás: MTI

Détárit szerelik a szovjet védők

1985 végén már akadt olyan értékelés, amely Európa legjobb csapataként aposztrofálta a Mezey-csapatot, a hitet erősítette az 1986. márciusi, népstadionbeli összecsapás, amelyen az európai turnája során Magyarországra is ellátogató brazil együttes sima, 3-0-s zakóba szaladt bele.

Korszerű taktika és remek erőnlét jellemezte az együttest, ám éppen a legrosszabbkor, a mexikói világbajnokság előtt jöttek az apróbb problémák, amelyek csak a helyszínen álltak össze egységes "bombává". Mezey kapitány több hibát is elkövetett (már ha húsz év távlatából értékelhetjük az akkori sikeredző tevékenységét).

Először is kirakta a keretből a kor legjobb játékosának számító Nyilasi Tibort, akinek "bűne" annyi volt, hogy porckorongsérv-műtétje után lábadozva nemcsak a válogatott edzőtáborát szerette volna meglátogatni, de klubja, az Austria Wien városi, Rapid elleni derbijén is... Ezek után már hiába próbált meg mindent Szepesi György MLSZ-elnök, Nyilasi nem bocsátott meg.

A szakvezetés elképzelése szerint a válogatott magaslati edzőtáborba vonult volna, hogy alkalmazkodjon a mexikói körülményekhez, ám az ausztriai Lienz nem volt alkalmas erre. Ennek ellenére a csapat odautazott, s ott is maradt. A télies körülmények után Mexikóban már trópusi hőség várta az együttest, a figyelmeztetések ellenére a kapitány nem várta meg az enyhébb késő estéket az edzések megtartására.

"Mezey semmi segítséget nem kapott, igaz, nem is igényelt. A 22-es keret kijelöléséhez sem. A Nyilasi körüli hercehurca, Törőcsik behívása - aki pedig sokszor ült a második ligás Montpellier kispadján -, az operált Róth és Péter gyógyulási folyamata, az újabb sérülések (Hannich, Mészáros) nem voltak éppen jótékony hatással a mindent magára vállaló Mezey idegzetére. Ingerlékennyé, sértődötté vált és valahol tudata mélyén azt kezdte érezni, hogy Mexikóban nem minden úgy lesz majd, ahogy ő elképzelte és megtervezte" - írta a Labdarúgás című havilap 1986 júniusában.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK