Társoldalunk:

Mesterhármas hét perc alatt és hetvenhat év után

2010.06.20. 18:09

Több  mint nyolc év után született ismét mesterhármas a világbajnokságokon, amikor Gonzalo Higuaín a Koreai Köztársaság ellen harmadszor is eredményes volt. A vébék történetében már több mint 2100 gól született, a mesterhármasok mégsem túl gyakoriak, Higuaíné csak a 49. volt. Pedig az első vébén rögtön két játékos is triplázni tudott - más kérdés, hogy mindez csak 76 évvel később derült ki.

Nagyon sokáig ugyanis az volt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség álláspontja, hogy a vb-történelem első mesterhármasát az argentin Guillermo Stábile szerezte a Mexikó elleni csoportmérkőzésen. A bonyodalmat az okozta, hogy míg a FIFA jegyzőkönyve szerint két nappal korábban az Egyesült Államok-Paraguay összecsapáson az amerikaiak második gólját Tom Florie lőtte, addig az amerikai szövetség nyilvántartásában mindegyik találatnál Bert Patenaude a gólszerző. A FIFA végül 2006-ban felülvizsgálta az esetet, és mivel a korabeli tudósítások többsége a szóban forgó találatot is Patenaude-nak adta, 2006. november 10-én hivatalossá vált, hogy övé a vb-történelem első mesterhármasa.

Mesterhármas vereséggel

Nem meglepő, hogy a legtöbb (nyolc) mesterhármast  hozó világbajnokság az 1954-es volt, hiszen Svájcban született a legtöbb gól. Az Aranycsapat támadója, Kocsis Sándor a csoportkörben előbb a Koreai Köztársaság, majd pedig az NSZK ellen ért el legalább három gólt (a németek ellen négyszer volt eredményes), így ő volt az első, aki egy vébén kétszer is ilyen kimagasló teljesítményt nyújtott. Példáját ketten követték: négy évvel később a francia Just Fontaine, 1970-ben pedig a nyugatnémet Gerd Müller. Mind a hárman a gólkirályi címet is megszerezték az adott viadalon. Rajtuk kívül még egy játékos büszkélkedhet két vb-mesterhármassal, azonban Gabriel Batistuta két tornán triplázott, és egyelőre ő az egyetlen labdarúgó, aki erre képes volt.: 1994-ben a görögöket, 1998-ban pedig a jamaicaiakat szórta meg.

Mesterhármast általában győztes csapat játékosaként ér el egy játékos, de nem minden esetben: háromszor fordult elő, hogy a bravúros teljesítménynek nem győzelem volt a jutalma. Az 1938-as tornán a lengyel Ernst Wilimowski nem is háromszor, hanem négyszer vette be a brazilok kapuját, de balszerencséjére a másik oldalon is akadt egy gólvágó Leónidas személyében, aki (hosszabbítás után) 6-5-ös győzelemre vezette a selecaót.

Az 1954-es torna negyeddöntőjében Josef Hügi érezhette úgy, hogy mesterhármasa felesleges volt, hiszen Svájc 7-5-re kikapott Ausztriától - persze a másik csapatban is akadt egy mesterhármas Theodor Wagner jóvoltából. A harmadik, mesterhármasa ellenére is szomorú futballista Igor Belanov volt 1986-ban: a szovjetek a nyolcaddöntőben hosszabbítás után kaptak ki Belgiumtól. Igaz, ő az év végén legalább az Aranylabdával vigasztalódhatott.


Kiss László, a szupercsere

Az 1938-as Brazília-Lengyelország és az 1954-es Ausztria-Svájc mérkőzések mellett még egy meccsen láthattak a nézők két mesterhármast, az 1938-as világbajnokságon játszott Svédország-Kuba összecsapáson. A svédek 8-0-ra győzték le karibi ellenfelüket, és a gólok közül Gustav Wetterström és Tore Keller is hármat-hármat vállalt. Utóbbi azóta is rekorder, hiszen 33 évvel és 159 nappal ő a vébék történetének legidősebb triplázója. A legfiatalabb pedig a brazil Pelé, aki 1958-ban Franciaország ellen 17 éves és 244 napos volt.


Pelén kívül még ketten értek el mesterhármast világbajnoki elődöntőben. 1934-ben Csehszlovákia Oldrich Nejedly három találatával verte 3-1-re Németország csapatát, négy évvel később pedig magyar Zsengellér Gyula vállalt el hármat gólt a svédek elleni 5-1-es diadalból. Fináléban viszont eleddig csupán egyetlen játékos triplázott, bár sokak szerint az angol Geoff Hurst három góljából kettő sem volt teljesen szabályos.


Az 1966-os döntőben az NSZK ellen a csatár a hosszabbításban a felső kapufára bombázott, és az onnan lepattanó labdát szinte csak a szovjet partjelző Tofik Bahramov látta bent, majd kevéssel a lefújás előtt egy kontra után úgy talált be, hogy több drukker már a pályán tartózkodott, vagyis ezt a gólt sem lett volna szabad megadni. Ezzel együtt Hurst úgy vonult be a futballtörténelembe, mint az egyetlen, döntőben mesterhármast elérő labdarúgó.

Ezen kívül az ő három gólja között telt el a legtöbb idő: az elsőt a 18., az utolsót pedig a 120. percben érte el. Az ellenkező végletet a magyar Kiss László jelenti: ő 1982-ben El Salvador ellen triplázott, mégpedig úgy, hogy három gólja között mindössze hét perc telt el. A Vasas csatára csak az 56. percben állt be, és ezzel a vébék történetének az egyetlen cserejátékosa, aki a kispadról beugorva tudott mesterhármast elérni. 


Szalenkónak egy meccsen minden sikerült

Hét olyan játékos is van, aki nem állt meg a három gólnál, és világbajnoki mesternégyest mondhat magáénak: Wilimowski, Ademir, Kocsis, Fontaine, Eusébio és Emilio Butragueno ám Oleg Szalenko még őket is felülmúlta. Az orosz csatár 1994-ben Kamerun ellen képtelen volt hibázni, és egymaga öt gólt szerzett, amire rajta kívül senki sem volt képes a vébéken.


Ő maga sem tudta megismételni ezt a teljesítményt, hiszen ezen kívül csak egyszer volt eredményes a válogatottban (szintén a vébén Svédország ellen tizenegyesből), és a vébé után hiába vette őt meg a Valencia, egy szezon után elküldték a spanyol sztárklubtól.

Higuaín mesterhármasát megelőzően utoljára a portugál Pauleta szerzett három gólt egyetlen világbajnoki találkozón, még 2002-ben, vagyis a legutóbb tornán egyetlen triplázás sem volt. Így aztán a 2006-os az egyetlen olyan vébé, amelyen egyáltalán nem született mesterhármas. Az viszont egyáltalán nem volt meglepő, hogy éppen a Koreai Köztársaság ellen sikerült háromszor is betalálnia az argentin támadóknak, hiszen a vébéken a dél-koreaiak kapták a legtöbb mesterhármast, holtversenyben a németekkel. Utóbbi válogatott pedig a legtöbb világbajnoki mesterhármassal büszkélkedhet, a mémet válogatott tagjai összesen hatszor tudtak eddig triplázni.

A következő játékos pedig, aki végrehajtja azt a bravúrt, hogy háromszor is betalált egy találkozón, világbajnoki jubileumot ünnepelhet, az lesz ugyanis a vébék történetének 50. mesterhármasa.

Világbajnoki mesterhármasok

1930 Bert Patenaude (Egyesült Államok) Paraguay 3-0
1930 Guillermo Stábile (Argentína) Mexikó 6-3
1930 Pedro Cea (Uruguay) Jugoszlávia 6-1
1934 Angelo Schiavio (Olaszország) Egyesült Államok 6-1
1934 Edmund Conen (Németország) Belgium 5-2
1934 Oldrich Nejedly (Csehszlovákia) Németország 3-1
1938 Leonidas (Brazília) Lengyelország 6-5
1938 Ernst Wilimowski (Lengyelország) Brazília 5-6
1938 Tore Keller (Svédország) Kuba 8-0
1938 Gustav Wetterström (Svédország) Kuba 8-0
1938 Zsengellér Gyula (Magyarország) Svédország 5-1
1950 Óscar Míguez (Uruguay) Bolívia 8-0
1950 Ademir (Brazília) Svédország 7-2
1954 Kocsis Sándor (Magyarország) Koreai Köztársaság 9-0
1954 Erich Probst (Ausztria) Csehszlovákia 5-0
1954 Carlos Borges (Uruguay) Skócia 7-0
1954 Kocsis Sándor (Magyarország) NSZK 8-3
1954 Burhan Sargun (Törökország) Koreai Köztársaság 7-0
1954 Max Morlock (NSZK) Törökország 7-2
1954 Theodor Wagner (Ausztria) Svájc 7-5
1954 Josef Hügi (Svájc) Ausztria 5-7
1958 Just Fontaine (Franciaország) Paraguay 7-3
1958 Pelé (Brazília) Franciaország 5-2
1958 Just Fontaine (Franciaország) NSZK 6-3
1962 Albert Flórián (Magyarország) Bulgária 6-1
1966 Eusébio (Portugália) Koreai NDK 5-3
1966 Geoff Hurst (Anglia) NSZK 4-2
1970 Gerd Müller (NSZK) Bulgária 5-2
1970 Gerd Müller (NSZK) Peru 3-1
1974 Dusan Bajevics (Jugoszlávia) Zaire 9-0
1974 Andrzej Szarmach (Lengyelország) Haiti 7-0
1978 Rob Rensenbrink (Hollandia) Irán 3-0
1978 Teofilo Cubillas (Peru) Irán 4-1
1982 Kiss László (Magyarország) Salvador 10-1
1982 Karl-Heinz Rummenigge (NSZK) Chile 4-1
1982 Zbigniew Boniek (Lengyelország) Belgium 3-0
1982 Paolo Rossi (Olaszország) Brazília 3-2
1986 Preben Elkjaer-Larsen (Dánia) Uruguay 6-1
1986 Gary Lineker (Anglia) Lengyelország 3-0
1986 Igor Belanov (Szovjetunió) Belgium 3-4
1986 Emilio Butragueno (Spanyolország) Dánia 5-1
1990 Míchel (Spanyolország) Koreai Köztársaság 3-1
1990 Tomás Skuhravy (Csehszlovákia) Costa Rica 4-1
1994 Gabriel Batistuta (Argentína) Görögország 4-0
1994 Igor Szalenko (Oroszország) Kamerun 6-1
1998 Gabriel Batistuta (Argentína) Jamaica 5-0
2002 Miroslav Klose (Németország) Szaúd-Arábia 8-1
2002 Pauleta (Portugália) Lengyelország 4-0
2010 Gonzalo Higuaín (Argentína) Koreai Köztársaság 4-1


KAPCSOLÓDÓ CIKK