Dajka Balázs helyszíni jelentése Johannesburgból
A görög származású Nikita szintén a spanyolokat választotta, amiben az is közrejátszott, hogy olyan csapatot szeretne világbajnoknak, amely korábban még nem ért fel a világ tetejére. A húszas éveinek elején járó drukker szerint minden védelem ellen, még az eddig szinte hibátlanul teljesítő paraguayi ellen is van hatékony fegyver, és Torresnek is eljön az ideje, akár már a negyeddöntőben, amelyen sima 3-0-s győzelmet vár az Eb-győztestől.
A vébére a madridi barátaival érkező José optimista, de egyben óvatos is, mert a vb-negyeddöntőkben szerinte már semmit sem számít a papírforma. Az ötfős társaság Vicente del Bosquéval ellentétben azonnal a padra küldené az eddig minden helyzetét elpazarló Fernando Torrest, aki szerintük sokkal kevésbé illik bele a válogatott játékrendszerébe, mint a Portugália ellen csereként bizonyító Llorente.
A spanyolos neve ellenére dél-afrikai állampolgársággal rendelkező Juanita aztán védelmébe veszi a Liverpool sokat kritizált csatárát, igaz, az érve nem annyira szakmai, mint inkább szubjektív szempontokon alapul. "Kit érdekel, hogy nem rúgott gólt, ha így is nagyon jó pasi? - teszi fel a költői kérdést, tovább erősítve a gyanút, hogy a nők is megtalálják a saját érdeklődési körüket a futballban.
Az elképesztően zajos és színes forgatagban néhány paraguayi zászlóba burkolózott szurkolót is találtunk, akik azon helyiek közül kerültek ki, akik jobban szeretik a kiscsapatokat felkarolni. Kellemes meglepetésként hat, hogy a vb-hivatalos relikviáit árusító boltnál magyar szót hallunk, a tízfős csoport tagjai Mohácsról, Pécsről és Budapestről érkeztek, egyiküknél egy busóálarc is van, amivel óriási sikert arat, percenként akarnak vele fotózkodni a szurkolók. A csoport tagjai a spanyoloknak drukkolnak, bár egy Fradi-sál is előkerül, és az elismerés hangján szólnak Dél-Afrikáról, amelyről rengeteg rosszat hallottak otthon, de ebből itt szerencsére semmit nem érzékeltek.