Afrikai időutazás krokodilpörkölttel és spanyolokra tippelő varázslóval

Időutazásra invitál a Johannesburgtól északnyugati irányban 40 kilométerre lévő Lesedi, ahol 1993 óta kaphatnak ízelítőt a látogatók a dél-afrikai törzsek életmódjáról. A faluban tett látogatás során sikerült kideríteni, melyik csapatot tippelte győztesnek a helyiek szűkszavú varázslója, és megtapasztalni, milyen íze van a krokodilpörköltnek.

Dajka Balázs helyszíni riportja Lesediből

A kulturális falunak nevezett látványosságot azért ne úgy képzeljük el, hogy a törzsek tagjai előbújnak a sárkunyhókból, aztán kihajtják az állatokat, az egész nagyon profin meg van szervezve, azok számára, akik nem érik be annyival, hogy körbejárják a háromórás túrát, például komfortos szobák is rendelkezésre állnak szállás gyanánt. Ráadásul a bejáratnál tanyázó, bedrótozott biztonsági őr is előrejelzi, attól nem kell félni, hogy túl spontán vagy váratlan dolog történik majd velünk.

A túra első állomásán a zulukkal ismerkedhetünk meg, akikben némi focistavér buzoghat, náluk ugyanis nem szégyen a köpködés, sőt, ha a törzs egyik tagja útnak indul, egy kőre kell sercintenie ahhoz, hogy kiengesztelje az ősi szellemeket, és hogy biztosan hazatérjen. A zuluknál a marhák száma határozza meg, ki mennyire tehetős, és a lánykérésnél 11 marha a minimum hozományként, de ha a királyi családból származik a hölgyemény, akkor 26 jószág alatt nem érdemes próbálkozni. A törzs tagjai számára az ősanyák kunyhója a legszentebb hely, amelyet a feláldozott állatok koponyáival díszítenek, hogy az ugyanitt eladásra szánt cédék milyen szerepet töltenek be, arról csak tippjeink vannak.

A kúp alakú kalapot viselő és remek lovasok hírében álló baszotók, a Nelson Mandela földijeinek számító xhoszák és a skótok mintájára szoknyát viselő pedik - akik a legenda szerint azóta viselnek szoknyát, mióta a britek elleni háborúban a skótokat a fura viselet miatt nőnek nézték, és emiatt elbuktak egy csatát - is megmutatták magukat a turistáknak, akik közül kevesen voltak vevők az egyik helyi specialitásra, a sült mopane hernyóra. A mögöttem álldogáló olasz férfi el is fintorodott, mikor társa azt dobta be ötletként, hogy a pizzákon vagy a tésztákon is lehetne feltétként használni a hernyót.

Az ebéd során jóval nagyobb sikere volt a szintén egzotikusnak számító strucc-, valamint krokodilhúsnak, előbbi színében és ízében is a marhahúsra emlékeztet, a krokodil pedig ránézésre olyan, mint a csirke, ha az íze alapján kéne tippelni, sose találnám ki, hogy krokodil, sokkal inkább valamilyen szárnyast mondanék.

"Jobb, ha te kóstolod meg a krokodilt, mintha ő kóstol meg téged" - hangzik el egy nagy bölcsesség a szakács szájából, amivel kár lenne vitatkozni. A körülöttem ülő németek is dicsérik az új ízeket, ugyanez a válogatottjukról már nem mondható el, amely túl magasra tette a lécet az Anglia és az Argentína elleni alázással.

Így néz ki a tányérban a finom krokodilpörkölt

"Nem az zavar, hogy kikaptunk a spanyoloktól, hanem ahogy kikaptunk" - mondja egy Nürnbergből érkezett drukker, aki szerint mindig akkor nyertek vébét a németek, amikor nem ők voltak a nagy favoritok. 1954-ben a magyar, 1978-ban a holland, 1990-ban pedig az argentin válogatott volt az esélyes, mégis a németeké lett a trófea, a mostani fiatal csapat pedig szerinte már elhitte, hogy nincs, aki megállítsa.

A németek mellett a két döntős nemzetből, hollandból és spanyolból is sok van, így aztán kapóra jön, hogy az ebéd után a falu gyógyítóját és jövendőmondóját, a sangomát látogatjuk meg, aki kérdésünkre a spanyol csapatot nevezi meg győztesnek.

A varázsló a spanyolokra tippelt

Hogy valóban a jövőbe lát-e, vagy csak azért mondta a spanyolokat, mert ők kiabáltak hangosabban felé, azt nem sikerült kideríteni, mivel a sangoma onnantól kezdve semmire nem felelt. Mindenesetre a hollandok kaptak némi kárpótlást, amikor a túra végén rendezett táncos mulatság során három helyi fiatalember narancssárga overálban ropta, a többiek viszont a törzsi öltözékben adták elő az eső-, vadász- és harci táncot.

A bemutató vége kissé illúziórombolóra sikeredett, a táncosok ugyanis csak akkor voltak hajlandóak közös fotót bevállalni, ha pénzt is kaptak, a kunyhóból kifelé jövet pedig borravalóért álltak sorba a helyi viseletbe öltözött nők.

A helyi hagyományokat tiszteletben tartva azért volt kissé fura ez a fajta kéregetés, mert a recepción dolgozó Lloyd elmondása szerint a vébé elején napi 1000 ember fordult meg a faluban, de a torna vége felé is 350 látogató fizeti ki a 425 randos (12 750 forint) belépőt, vagyis a bevétellel nem lehetnek nagy gondok, így aztán magunkban konstatáljuk, hogy a mai világra jellemző anyagias szemlélet Afrikát sem kerülte el.