Pogózással vigasztalódtak Brazíliában

Brazil és német szurkolók közösen buliztak Belo Horizonte belvárosában a 7-1-es német győzelemmel véget ért világbajnoki elődöntő után. Bár azt hallani lehetett, hogy kora este felgyújtottak egy buszt a hazai drukkerek, és volt némi rendbontás, de ahol tudósítóink jártak, ott az látszott, hogy beletörődtek minden idők legnagyobb brazil vereségébe, és ezúttal nem öngyilkossággal reagáltak a tragédiára.

A stadionból a városba indulva nem tudhattuk, mi vár bennünket. A mérkőzés alatt, a lelátón, teljesen vegyes volt a fogadtatása a történelmi brazil vereségnek, voltak szurkolók, akik meg akartak verni, amiért fotóztuk vagy videóztuk őket, voltak, akik mosolyogva pózoltak nekünk, de a nagy részük csak döbbentem ült, és bámult maga elé. Az 1950-es vereség után kisebb öngyilkossághullám söpört végig Brazílián (akkor a Maracanában 2-1-re nyert Uruguay a vb-döntőnek beillő utolsó meccsen), és bár valószínű volt, hogy ezúttal nem ilyen képek fogadnak a városban, kicsit félve vágtunk neki Belo Horizonte központjának.

Aggodalmunk először nem tűnt alaptalannak, hiszen tíz perccel az indulás után, az egyik piros lámpánál máris megtaláltak bennünket a brazil szurkolók. Pedig csak ültünk a médiabuszon, nem tettünk semmit, a drukkerek azonban lelkesen ajánlották fel a legnemesebb testrészüket.

A városközpontba érve messze nem volt az a karneváli hangulat, ami a korábbi brazil győzelmek után, de a fiatalok nem tűntek olyan letörtnek. Persze volt olyan, aki magába roskadva ült a földön és sírt, és amikor megkérdeztem, mi a baj, tudok-e segíteni, csak annyit mutatott: 7-1. Ezen nem tudtam változtatni.

Mások békésen üldögéltek a teraszokon, vacsoráztak, söröztek, beszélgettek, a háttérben pedig mindenhol ment a tévében a meccs elemzése, de nem nagyon nézte senki. Nem volt szükségük az elemzésre.

Akik békésen beszélgettek Forrás: Origo

„Én tudtam, hogy kikapunk, és nem is annyira Neymar hiánya miatt, hanem Thiago Silva miatt. Nélküle teljesen tanácstalanok voltunk, de arra nem számítottunk, hogy ennyit kapunk. Most már mindegy, leisszuk magunkat, bulizunk egyet, de ezt a napot sosem fogjuk elfelejteni” – mondta az Origónak egy brazil szurkoló.

Az étterem mellett, két kisebb bárban már hangosabb zene szólt, a teraszon táncoltak. De főleg nők. A férfiak vagy beszélgettek, vagy csak meredten néztek maguk elé egy-egy sörrel a kezükben. Aztán a lányok annyira belelendültek, hogy nem tudnak ellenállni, és este 10 órak körül, helyi idő szerint három órával a lefújás után beindult a buli.

Esarokkal odébb három német szurkoló jött szemben, megkérdeztem őlük, várták-e ezt az eredményt. „Tudtam, hogy nyerünk, de gondoltam, csak két vagy három góllal. Fantasztikus meccs volt, ezek után remélem, hogy megnyerjük a világbajnokságot is” – áradozott a lány.

A nyitómeccstől a döntőig itt vannak ők hárman Forrás: Origo

Azt mondta, Három hete vannak Brazíliában, mindegyik német meccsen ott voltak, és ott lesznek a döntőn is Rio de Janeiróban. Amikor megkérdezité, honnan jöttem, a lány azonnal rávágta, hogy „egészségedre”, majd nyújtotta felém a sört. Elfogadtam egy kortyot, gratuláltam a győzelemért, mire szinte tökéletes kiejtéssel válaszolta, hogy "köszönöm". Bécsben élt, volt néhányszor Budapesten, ott ragadt rá pár szó, és egy dal. Bartók Eszter: Elefántdal. Mint mondta, amikor először meghallotta, egyből a fülébe mászott, és meg akarta tanulni, hogy majd elénekli esténként a kislányának. Hát így sikerült:

Semmilyen atrocitás nem érte őket Brazíliában sem a három hét alatt, sem az elődöntő óta. "Barátokat keresünk, és a brazilok jó barátok, mindenki szívesen fotózkodik velünk.” Közben odaértünk egy rockbuliba, ahol egy erősen ittas német szurkoló zászlóval a nyakában próbálra valahogy túlélni a partit, mire egyszer csak megragadra egy brazil lány, és azonnal közös képet kért tőle. A megszeppent fiú először majdnem elesett a saját lábában, aztán büszkén beállt a fotóra.

Kapós volt a német srác a brazil lányoknál Forrás: Origo

Nem ő volt az egyetlen, bárhova néztünk, németek és brazilok együtt ittak. Az első sorokban a Rage Against the Machine - Killing in the name című klasszikusára pogóztak a szurkolók. Kiadtak magukból minden felgyülemlett feszültséget.

Aztán este 11 óra körül lefújták a bulit. Legalábbis a zene elhallgatott, de a fiatalok tovább beszélgettek. Minden 20. méteren rendőrök vigyáztak rájuk és a rendrem, de a brazilok belenyugodtak a csúfos vereségbe. Talán azért, mert mélyen belül tudták az elődöntő előtt is, hogy Neymar és Thiago Silva nélkül minden idők egyik legrosszabb brazil válogatottjának nem sok esélye van a könyörtelen németek ellen. De ennél azért többre számítottak.