Társoldalunk:

A csaló szovjet Latisev vette el Magyarország újabb focivébéérmét

2018.05.20. 19:30

Az 1962-es chilei világbajnokságon a címvédő brazilok Pelé nélkül is felértek a csúcsra, míg a spanyolokon Puskás Ferenc játéka sem segített. A chilei volt minden idők legdurvább világbajnoksága, de a Baróti Lajos vezette magyar válogatott és a Garrincha nevével fémjelzett brazilok színt vittek a tornába. A magyar csapat ötödik lett, ez minden idők második legjobb vb-szereplése.

Az 1962-es chilei labdarúgó-világbajnokság a futballtörténelem hetedik vb-je volt. Chilét a FIFA 1956 nyarán választotta ki rendezőnek. Mellette Argentína és az NSZK jelezte rendezési szándékát, de előbbi a szavazás előtt visszalépett, míg a németek azért maradtak alul, mert a döntéshozók egyöntetűen egyetértettek abban, hogy háromszor egymás után nem kaphatja európai ország a rendezés jogát. Az új szabályok értelmében a házigazda és a négy évvel korábbi győztes automatikusan kvalifikálta magát.

Nincs semmink

1960 májusában már javában folytak az előkészületek a világbajnokságra. Május 22-én a Richter-skála szerinti 9,5-ös erősségű földrengés rázta meg Chilét, ami 5000 életet követelt, és komoly károkat okozott a nemzeti infrastruktúrában. A károk összértéke majdnem 600 millió dollár volt. Carlos Dittborn, a szervezőbizottság elnöke azt mondta, semmink sem maradt, de mindenünket beleadjuk. Így lett a vb nem hivatalos szlogenje „we have nothing" mondat.

A stadionokat és a kiszolgálóépületeket rekordsebességgel építették újra. Szerencsétlenség, hogy Dittborn nem láthatta munkája gyümölcsét. Egy hónappal a torna kezdete előtt elhunyt. Az aricai stadiont róla nevezték el, Estadio Carlos Dittborn, ami a mai napig viseli ezt a nevet.

Az 1962-es chilei világbajnokság hivatalos posztereForrás: lacelesteblog.com

A torna előtt a FIFA megtartotta szokásos kongresszusát, amin fontos döntések születtek. Döntöttek arról, hogy a világbajnokság selejtező mérkőzésein vagy a világbajnokságon szereplő játékosok a továbbiakban nem vehetnek részt az olimpián; hogy egy játékos csak annak az országnak a színeiben lehet válogatott, amelyben született (bevezetésre 1966-ban az angliai világbajnokságon került sor); és hogy egy külföldre távozott játékos akkor játszhat hivatalos nemzetközi mérkőzésen, ha volt szövetsége engedélyezi.

A játékvezetés

A chilei világbajnokság előtt a játékvezetők is komoly képzést kaptak, ugyanis a játék irányításánál a szigorúbb európai felfogás éppoly hátrányos a dél-amerikaiakra, mint a dél-amerikai az európai csapatokra nézve. Hogy elkerüljék az esetleges felfogásbeli bonyodalmakat, a kiválasztott játékvezetőknek hét nappal a világbajnokság előtt Santiagóban tartottak szemináriumot, amelyen meghatározták az egységes gyakorlatot.

Az utolsó Európa kontra Dél-Amerika vb

A világbajnoki selejtezőkben két igazán nagy meglepetés született. A négy évvel azelőtti ezüstérmes svédek és a bronzérmes franciák nem tudták kvalifikálni magukat a dél-amerikai tornára. A 16 tagú mezőnynek Chile rendezőként, Brazília pedig címvédőként automatikusan résztvevője volt. A további 14 kiadó hely nyolc európai és három dél-amerikai csapat számára volt fenntartva. A maradék három helyért az afrikai, ázsiai, észak és közép-amerikai, illetve a karibi térség válogatottjai pótselejtezőt játszottak európai vagy dél-amerikai ellenféllel.

Az 1962-es világbajnokság volt az utolsó, melyen csak az európai és az amerikai kontinensről származó válogatottak szerepeltek.

Ez a világbajnokság volt az utolsó, amit televízióban nem tudtak élőben adni Európában. A BBC két nappal később sugározta az adásokat élő rádiókommentárokkal. A Magyar Rádióban Szepesi György közvetített. Az irdatlan távolság miatt a közvetítések minősége alig volt élvezhető, a vonal többször megszakadt, miközben az egész ország feszült figyelemmel követte (volna), hogyan teljesítenek a magyarok Dél-Amerikában.

Magabiztos szovjet továbbjutás

Az A csoportban Szovjetunió, Jugoszlávia, Uruguay és Kolumbia kapott helyet. A kvartett élén az 1956-os melbourne-i olimpiai bajnok szovjetek végeztek, ráadásul veretlenül. A torna későbbi társgólkirálya, a szovjet Valentin Ivanov mindhárom csoportmérkőzésen betalált. Második helyen a jugoszlávok jutottak tovább négy ponttal, akik Uruguay és Kolumbia ellen is magabiztos győzelmet arattak. A góltermésre sem lehetett panasz a csoportban. Elég, ha csak a Szovjetunió-Kolumbia (4-4) és a Jugoszlávia-Kolumbia (5-0) mérkőzéseket említjük.

Fekete nap a vb-történelemben

A B csoportban a nyugatnémetek, a házigazda chileiek, az olaszok és a svájciak kaptak helyet. Az első fordulóban papírforma szerinti eredmények születtek. Az olaszok leikszeltek a németekkel, míg a chileiek 3-1-re legyőzték a svájciakat. Június 2-a azonban fekete nap lett a világbajnokságok történetében. Aznap rendezték a Chile-Olaszország összecsapást, amely sokkal inkább emlékeztetett egy kocsmai verekedésre, mint labdarúgó-mérkőzése.

Az angol Kenneth Aston játékvezető már a nyolcadik percben kiállította az olasz Giorgio Ferrinit, majd a 41. percben Mario Davidot is leküldte a pályáról.

Az olasz Giorgio Ferrini, miután Kenneth Aston játékvezető (jobbra) leküldte a pályárólForrás: AFP

Az egyik tömegjelenet után rendőröknek kellett rendet rakniuk a játéktéren, a mérkőzés végül „santiagói csataként" vonult be a történelemkönyvekbe. A találkozót végül a gusztustalanul futballozó chileiek nyerték, Kenneth Aston játékvezetőt viszont megbüntették, mert „hazavezette" a mérkőzést. Ő lett a világbajnokságok történetének első játékvezetője, akit hazaküldtek egy tornáról.

A kvartett élén végül az Uwe Seeler vezette németek végeztek, miután az utolsó meccsen legyőzték a házigazdákat. Az olaszok hiába nyertek három góllal a svájciak ellen, csak a harmadik helyen végeztek.

Elmaradt a várva várt Puskás-Pelé összecsapás

A C csoport igazi csemegének ígérkezett a futball szerelmeseinek, ugyanis a spanyolok és a brazilok egy négyesbe kerültek (Mexikóval és Csehszlovákiával kiegészülve). A spanyolok oldalán ott volt a Real Madrid két sztárja: Puskás Ferenc és Alfredo Di Stéfano, míg a braziloknál Pelé, aki az 58-as világbajnokságon már megcsillogtatta tudását. A várva várt nagy találkozás azonban elmaradt, ugyanis Di Stéfano még a vb előtt kidőlt a sorból, míg Pelé a csehszlovákok elleni második mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, így nem léphetett pályára a spanyolok ellen (a világbajnokság hátralevő részében sem). A csoport rangadóján a brazilok a Pelét helyettesítő Amarildo duplájának köszönhetően 2-1-re legyőzték a spanyolokat, és veretlenül jutottak tovább az első helyen.

A spanyoloknál Puskás Ferenc mindhárom csoportmérkőzésen pályára lépett, de gólt nem tudott szerezni a tornán. Második helyen a csehszlovákok mentek tovább.

Alberték hat gólt rúgtak a bolgároknak

A Baróti Lajos vezette magyar válogatottól nem sokat várt a közvélemény. Az előjelek nem voltak éppen ideálisak, hiszen a legendás Aranycsapatból csak a kapus, Grosics Gyula maradt meg hírmondónak, ráadásul Farkas János és Sándor „Csikar" Károly is megsérült a torna előtt.

A csapat egyik gólfelelőse, Tichy Lajos is összeveszett a szövetségi kapitánnyal, és csak azért utazhatott el Chilébe, mert a csapattársak kiálltak mellette.

A negyedik csoportba a magyar válogatott mellé az angolok, az argentinok és a bolgárok kerültek. A csoport első mérkőzésén Baróti Lajos csapata már a 17. percben megszerezte a vezetést az angolok ellen. Tichy Lajos egy gyönyörű szóló végén 19 méterről bombázott a léc alá. A második félidő 60. percében Flowers tizenegyesével egyenlítettek az angolok, azonban tíz perccel később Albert Flórián kapott remek kiugratást, megtolta a labdát a kapuból kivetődő Springett mellett, majd éles szögből a hálóba gurított. Csodálatos magyar győzelem Anglia ellen.

A csoport második mérkőzésén a magyar válogatott 6-1-re kiütötte a bolgárokat. A találkozón Baróti Lajos csapata már 12 perc elteltével négygólos előnyre tett szert. Albert Flórián mesterhármasig jutott, Tichy Lajos duplázott, és Solymosi Ernő is betalált.

Ezen a világbajnokságon egy meccsen csak a magyar csapat tudott hat gólt szerezni.

A csoport utolsó mérkőzésén Grosics Gyula volt a főszereplő, aki parádézott az argentinok ellen. Göröcs János sérülése miatt a mieink tíz emberrel fejezték be a mérkőzést, de a veterán kapusnak hála a találkozó gólnélküli döntetlennel ért véget. Baróti Lajos csapata lenyűgözte a világot, és csoportelsőként jutott be a negyeddöntőbe.

A helyi lapok azt írták:
Aki jó futballt akar látni, annak irány Rancauga.(a chilei város, ahol a magyar csapat játszotta a mérkőzéseit).

Tichy meg nem adott gólja után búcsúztak a magyarok

A világbajnokság legszebb játékéval előrukkoló magyar válogatott Csehszlovákiával mérkőzött a legjobb nyolc között. A szovjet Nyikolaj Latisev sajátos stílusban vezette a meccset, amit két valóban remek csapat játszott.

Kezdés után negyedórával Adolf Scherer mintegy másfél méteres lesről rúgta el a labdát. A partjelző beintette a lest, Grosics Gyula a füttyszót várta, a labda pedig a hálóban kötött ki. A csaló szovjet megadta a gólt.

Tizennégy perccel később Tichy Lajos lövése Vilem Schroif kapuson túljutva a felső kapufáról jóval a gólvonalon túl ért földet. A partjelző azonnal középre mutatott, Latisev pedig intett, hogy mehet tovább a játék.

A szurkolók akkor azt mondták, hogy Magyarország–Latisev 0-1. Azt csak találgatni lehet, hogy nem fordult-e meg a fejében, hogy ha a szovjetek legyőzik Chilét, akkor a későbbiekben nagyobb eséllyel játszhatnak a csehek, mint a magyarok ellen. Igaz, az élet aztán másképp döntött.

De tartozunk az igazságnak azzal, hogy nem csak Latiseven múlt. Mészöly Kálmán „A Szőke Szikla” című könyvében úgy emlékezik, hogy a kiesést jelentő 0-1-et nem a balszerencse okozta, hanem az ellenfél lebecsülése.

Azért hagytunk ki ugyanis annyi helyzetet, mert gondoltuk, majd csak elverjük ezeket a hülyéket. Felelőtlenül elszórakoztuk a meccset.

A házigazda chileiek 2-1-re legyőzték a szovjeteket. A győztes gólt szerző Eladio Rojas akkora extázisba került, hogy örömében a szovjetek későbbi aranylabdás kapusát, Lev Jasint kezdte el ölelgetni. A jugoszlávok Petar Radarkovics hajrában szerzett góljával búcsúztatták a nyugatnémeteket, míg a világbajnoki címvédő brazilokat nem rázta meg Pelé sérülése.

A 4-3-3-as rendszerben sziporkázó Selecao Garrincha duplájával és Vavá találatának köszönhetően 3-1-re legyőzte az angolokat, és bemasírozott a legjobb négy közé.

Garrincha és Vavá feledtették Pelét

A legjobb négy között a házigazda chileiek csak asszisztáltak a brazilok varázslatos játékához. Garrincha és Vavá az elődöntőben is duplázott, így a Selecao viszonylag könnyű, 4-2-es győzelmet aratva bejutott a fináléba.

A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy Garrinchát, a brazilok legjobbját a 83. percben leküldte a pályáról a perui Arturo Yamasaki játékvezető, azonban a sárga és a piros lapokat (és az azokkal járó eltiltásokat) csak 1970-ben vezették be, így a „Görbelábú Angyalnak” nem kellett kihagynia a döntőt.

A másik ágon a magyarokat „búcsúztató” csehszlovákok Adolf Scherer duplájával és Josef Kadraba góljainak köszönhetően 3-1-re legyőzték a jugoszlávokat.

Utolsó perces góllal Chile a bronzérmes

A világbajnokság bronzmérkőzésén a házigazda chileiek a jugoszlávokat fogadták. A dél-amerikaiak a szovjetek ellen is betaláló Eladio Rojas 90. percben született góljával megszerezték a bronzérmet.

Pelé helyettese betalált, a brazilok újra a világ tetején

A döntőben a csehszlovákok az 1962-es aranylabdás Josef Masopus révén szereztek vezetést a brazilok ellen a 15. percben. Azonban sokáig nem örülhettek, ugyanis a Pelét helyettesítő Amarildo két percen belül egyenlített.

Mario Zagallo (középen) sírva ünnepli csapata világbajnoki címvédést 1962- ben, SantiagóbanForrás: Agęncia Estado/File

A második félidőben a dél-amerikaiak játszottak mezőnyfölényben, aminek a 68. percben meglett az eredménye. Ekkor Zito talált a hálóba, majd kilenc perccel később Vavá biztosította be a brazilok második világbajnoki címét, aki nem mellesleg megszerezte negyedik gólját a tornán, így a góllövőlista élén hatos holtverseny alakult ki.

A döntő


Brazília-Csehszlovákia 3-1 (1-1)
Santiago, Estadio Nacional, 68 679 néző
Játékvezető: Nyikolaj Latisev (szovjet)
Brazília: Gilmar - Djalma Santos, Mauro, Zózimo, Nílton Santos - Zito, Didi - Garrincha, Vavá, Amarildo, Zagallo. Szövetségi kapitány: Aymoré Moreira
Csehszlovákia: Schrojf - Tichy, Popluhár, Pluskal, Novák - Pospíchal, Kvasnák, Masopust - Jelínek, Scherer, Kadraba. Szövetségi kapitány: Rudolf Vytlacil
Gólszerzők: Amarildo (17.), Zito (69.), Vavá (78.)

A torna legjobb játékosa a brazil Garrincha lett.A góllövőlista élén a brazilok kettőse, Garrincha és Vavá, a chilei Leonel Sánchez, a csehszlovák Drazan Jerkovic, a szovjet Valentyin Ivanov és a magyar Albert Flórián végzett.

Sorozatunk következő részében az 1966-os angliai világbajnokságot idézzük fel.