A mérkőzést közvetítő televíziós riporternek, Székely Dávidnak is feltűnhetett az, ami a világon több millió embernek: Korea nem áll le. Megy előre, annak ellenére, hogy tudja: semmi esélye nincs arra, hogy a legjobb tizenhat közé jusson, mert az első két csoportmeccsét elvesztette Svédország és Mexikó ellen.
A miértre a válasz egyszerű. A távol-keleti emberek mentalitásába egyszerűen nem fér bele az, hogy bármit is feladjanak. Korea pedig tudta, hogy olyan győzelmet arathat, amelyről hetekig beszél majd az egész világ. Tisztában volt azzal, hogy a vb előtt verhetetlennek gondolt németeket győzheti le és küldheti haza.
Ez pedig olyan erőt adott az ázsiai csapatnak, ami a 2-0-s győzelmet eredményezte. Az 1966-os angliai világbajnokságon Észak-Korea 1-0-ra legyőzte az olaszokat. Ez a mostani Dél-Korea győzelem ehhez hasonlatos. Vagy ahhoz, amikor 1950-ben az Egyesült Államok amatőrcsapata 1-0-ra verte a sportág tanítómestereit, az angolokat.
Csűhetjük, csavarhatjuk a szót: ez világszenzáció. Tessék ezt a képet nézni.