Az az igazság, hogy a Nigéria elleni meccs szünetében mondott folyosói lelkesítő beszédet leszámítva egyetlen percig sem láttuk Lionel Messin, hogy ő nagyon akarna bármit is ettől a világbajnokságtól. A madridi sportlap, a Marca által összeszedett statisztikák pedig tökéletesen alátámasztják ezt a látszatot.
Az ötszörös aranylabdás argentin klasszis a négy mérkőzés 360 perce során mindössze egy gólt lőtt, két gólpasszt jegyzett, és csak hatszor találta el a kaput - a Barcában ez - kis túlzással - a meccsenkénti átlaga. Ő volt a csapat 10-ese, nála volt legtöbbet a labda, de hiába passzolt 210-et (csak Javier Mascherano jegyzett több passzt), a pontossági mutatója 90 százalék alatt volt.
Messi soha nem az irdatlan futómennyiségekről volt híres (nem is az a feladata), de azért meccsenkénti alig több mint 7 kilométer kissé lehangoló. A Nigéria elleni sorsdöntő meccsen megtett 8,5 kilométer magasan kiemelkedik a négy meccs átlagából.
Ráadásul csak akkor szánta rá magát a futkározásra, ha csapata támadásba lendült, a védekezésből pedig egyáltalán nem vette ki a részét.
A négy meccsen 31,618 kilométer több mint felét (58 százalékát) 0 és 7 km/h közötti sebességgel tette meg, azaz tulajdonképpen sétált.
8,134 km-t kocogott (8-15 km/h). Sprintben, vagyis 25 km/h fölötti tempóban mindössze 612 métert futott, míg a csúcssebessége 28,37 km/h volt, amit a franciák elleni nyolcaddöntőben mértek, ahol 28 sprintet írtak be a neve mellé.
A „passzoljon mindenki Messinek” stratégia is csődöt mondott. Miközben Leo a góljai 85 százalékát a tizenhatoson belülről szerzi
a négy meccs 360 perce alatt mindössze két átadással találták meg a büntetőterületen belül,
egyszer-egyszer Izland és Horvátország ellen.
Azt már írtuk fentebb, hogy összesen hatszor találtak kaput a lövései, ezek 18 kísérletből születtek, melyek közül tizenegyet az első, Izland elleni meccsen engedett el. Horvátország, Nigéria és Franciaország ellen sorrendben egyszer, kétszer, illetve háromszor próbálta meg célba venni a kaput.