Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„A góljaid, a számaid és a trófeák, amiket együtt nyertünk, magukért beszélnek” – búcsúzott Ronaldótól Sergio Ramos, a Real Madrid csapatkapitánya, miután kedd délután 17:32-kor a spanyol klub hivatalosan is bejelentette, hogy elfogadta a Juventus 105 millió eurós ajánlatát legnagyobb sztárjáért. A 33 éves játékos négyéves szerződést kötött az olaszokkal, akik évi 30 millió eurót fognak neki fizetni.
Két mondat, máris megannyi szám. És még nem is mondtunk semmit. Ronaldo 2009-ben igazolt a Real Madridhoz, amelynek akkor kilenc BEK/BL-trófeája volt. Ehhez a portugállal kilenc év alatt még hozzárakott négyet, abból hármat egyhuzamban. Ez volt a madridiak legsikeresebb időszaka azóta, hogy az Alfredo Di Stéfano-féle csapat megnyerte az első öt BEK-kiírást 1956 és 1960 között.
Ronaldo hatszor lett a BL gólkirálya, összességében pedig 104 gólt lőtt a sorozatban Real-játékosként.
Négyszer kapta meg az Aranylabdát, és nem kizárt, hogy év végén megkapja ötödször is. Bajnoki címből és Király-kupából kettő-kettő jutott neki, klubvilágbajnoki trófeából három. Minden sorozatot figyelembe véve 438 meccsen 451 gólt (egyes források szerint 450, egy 2010-es megpattant szabadrúgásgóllal kapcsolatban még mindig nem tudnak dűlőre jutni) szerzett, ezzel az örökranglistán megelőzte Puskás Ferencet, Carlos Santillanát, Di Stéfanót és Raúlt.
Röviden: ő lett a 116 éves klub történetének legjobb játékosa.
„Búcsú a legendától. Sohasem lesz hozzá hasonló” – írta a madridi Marca sportnapilap szerdai száma, amelynek címlapján Ronaldo Juventusnak lőtt ollózós gólja volt látható, körülötte 451 pici labdával és címerrel, a portugál áldozataival.
De tényleg csak ennyi lenne Cristiano Ronaldo? Gólok, számok és megnyert trófeák? Igen, de tett is róla.
Ronaldo többször elmondta, hogy azért igazolt a Real Madridhoz (amely akkoriban teljesen más csapat volt, mint most, Pep Guardiola Barcelonájának árnyékában létezett, és BL-negyeddöntőben sem járt nagyon régóta), mert a világ legnagyobb klubjában akart felérni a csúcsra. Ronaldót sokan utálták, de még többen szerették a profizmusa, elnyűhetetlen munkabírása és állandó győzni akarása miatt.
A győzni akarása azonban rövid időn belül megszállottsággá vált.
A portugál nemcsak a leigazolásakor volt a világ egyik legjobbja, hanem ma is az. A különbség annyi, hogy érkezésekor tükörszélsőként volt az, ma már csatárként – állítja Guillem Balague, a spanyol újságírás egyik legismertebb alakja.
Ronaldo belátta, hogy a játéknak csupán egyetlen olyan szegmense van, amiben képes felvenni a versenyt legnagyobb riválisával, Lionel Messivel. Az pedig a gól. Rene Meulensteen, aki 2007 és 2013 között Sir Alex Ferguson segítője volt a Manchester Unitednél, így emlékszik vissza a Ronaldóval közös edzésekre.
Megtanítottam, hogy ne akarjon tökéletes gólokat lőni. A gól az gól, darabra mérik. Három pozícióra osztottuk a pályát: 1.) kapu előtti ziccer, 2.) szélső betörés, 3.) távoli lövés.
És semmi mást nem gyakoroltunk, csak a befejezéseket. Belsővel, külsővel, emelve, erőből, ésszel, kapásból – a lényeg, hogy egyetlen érintéssel. Nincs igazítás. Minden elemből négyes sorozatokat csináltunk, míg csukott szemmel szét nem lőtte a kaput.”
Messi és a gólok megszállottja
Ősszel volt olyan periódusa a szezonnak, amikor 2,08-as hatékonysági mutatóval dolgozott, ezzel ő volt a legrosszabb támadó az öt topligában (a számításba azokat vették bele, akik legalább tíz lövéssel próbálkoztak). Novemberben aztán fogadást kötött a csapattársakkal, hogy a szezon végére megelőzi Messit, és ő lesz a spanyol liga gólkirálya. Még, ha ez nem is jött össze, a formajavulása egészen elképesztő volt: január 21-én 17–4-re vezetett Messi, a végére úgy lett 34–26, hogy Ronaldo négy meccsel kevesebbet játszott.
A gólokat számolatlanul rúgta, de ezzel párhuzamosan évről évre romlottak a támadó mutatói. A 2017/2018-as bajnoki szezonban 6,6-szor próbálkozott lövéssel meccsenként,
miközben madridi karrierjének elején rendre hét fölöttit átlagolt.
Gólpasszok tekintetében a mostani volt a legrosszabb idénye, mindössze ötöt osztott ki (volt, amikor 16-ot). Meccsenként 1,4 kulcspassza volt (olyan passz, ami után a társ közvetlen lövőhelyzetbe kerül), ennél csak tavaly kevesebb, 1,1. Az összjátékból teljesen kivonta magát, átlagban 27-et passzolt. A cselezőkészsége is megkopott: a 2009/2010-es szezonban még három csel jutott egy meccsre, idén már csak egy.
A Juventus a szó klasszikus értelmében sohasem volt sztárklub (mint a Real Madrid, a Barcelona vagy a Bayern München), inkább
egy jól menedzselt gazdasági társaság, amely a piac szabályai szerint játszik.
Ugyanakkor így is sikeres tud lenni: a torinói csapat zsinórban hét bajnoki címet szerzett, és az elmúlt három évben kétszer is BL-döntőbe jutott. Státuszából fakadóan nem tudott nyerni a két sztárklub (Barcelona 2015, Real Madrid 2017) ellen, de vajon ki más tudná megadni azt a győzelemhez szükséges kicsi pluszt, ha nem Ronaldo?
Ronaldo már 33 éves, de ne féltsük. Neki akkor kezdődtek a legjobb évei (három BL- és egy Eb-győzelem 30 fölött), amikor másoknak véget érnek. „Fizikálisan 23 évesnek érzem magam” – mondta az idei BL-döntő előtt.
Európában elsőként Olaszországban terjedt el a bajnoki győzelmek után járó prémium, ami jóval magasabb volt, mint az alapfizetés. Az üzenet egyértelmű volt:
semmi más nem számít, csak a győzelem.
Azt pedig úgy lehet a legkönnyebben elérni, ha nem kapsz gólt. A Grande Torino 1949-es tragédiája után a kétszeres világbajnok olasz futball semmilyen értékelhető eredményt nem tudott felmutatni 1950 és 1968 között, sőt általában ki sem jutott a nagy tornákra. A változást a catenaccio hozta el, ami a korábbi trenddel ellentétben nem az eggyel több lőtt gólt célozta, hanem pont ellenkezőleg: a győzelemhez elég eggyel kevesebbet kapni.
Mi az a catenaccio?
A catenaccio az Olaszországban meghonosodott defenzív mentalitást jelenti, amely nem annyira a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével, még pontosabban, az ellenfél gólszerzési lehetőségeinek a minimálisra csökkentésével. A filozófia egyik legnagyobb képviselője Helenio Herrera, aki a 60-as években három olasz bajnoki címet és két BEK-serleget szerzett az Interrel.
Az olasz futball sokat változott az évtizedek alatt, de ez a mentalitás beléjük van kódolva, főleg a kiscsapatokba.
Adott tehát egy környezet, ahol csak a győzelem számít, és adott egy játékos, aki mindenkinél jobban tud győzni. Hogy sülhetne el ez rosszul?
A 80-as évek vége és a 90-es évek az olasz fociról szóltak. Még az ezredforduló környékén is presztízsnek számított a Serie A-ban játszani, de a 2006-ban kirobbant bundabotrány után a bajnokság színvonala hanyatlani kezdett.
A két tradicionális milánói klub, az Inter és a Milan a mai napig nem tudott egyenesbe jönni, egyedül az a Juventus állt talpra, amelyet a másodosztályba száműztek.
A bajnoki címért jó esetben is csak két csapat küzd (Juventus, Napoli), de a spanyol bajnoksággal ellentétben, mögöttük óriási lemaradásban vannak a többiek. Itt nincs meg az a három-négy csapat, amely évről évre, egymást gyűrve tolongana az utolsó európai kupaindulást jelentő helyekért (az utóbbi években a Roma és a Lazio mutatott fejlődést). Folyamatosan cserélődik a mezőny.
Ronaldo nemcsak a Juventusra, de az olasz bajnokságra is hatással lehet. Az ő megszerzése üzenet lehet a világnak, hogy az olasz bajnokság újra él és virul, és bizony a karrierjük csúcsán lévő játékosoknak is kívánatos állomás.
Az újabb és újabb sztárok érkezésével pedig nő a verseny, emelkedik a színvonal.
A klubok jobb alkupozícióba kerülnek a szponzoroknál, a szurkolók elkezdenek meccsekre járni. Ördögi kör.
Ronaldónak kizárólag egy dolga lesz Olaszországban: gólokat rúgni. Lehetőleg a kapuval szemben állva, egy érintésből. Akik arra számítanak, hogy majd a védők aprítani kezdik csak azért, hogy tudja, ez nem a spanyol lányliga, csalódni fognak.
Ahogy fentebb írtuk, Ronaldo egyre kevesebbet találkozik a labdával,
olyankor is a tizenhatoson belül, leginkább (a legutóbbi bajnoki szezonban mind a 26 gólját a tizenhatoson belülről szerezte). Őt ismerve, ott nemhogy szabálytalankodni, de körülötte legyeskedni is kockázatos.
Nem látunk Massimiliano Allegri vezetőedző fejébe, de Ronaldo valószínűleg hasonló szerepkörben fog játszani, mint Gonzalo Higuaín, vagy mint Mauro Icardi az Interben, vagy Ciro Immobile a Lazióban.
Olyan rettentő nagy eltérések nincsenek a mutatóikban. Az olasz bajnokság tehát lehet, hogy taktikusabb és defenzívebb, mint a spanyol, de
semmi olyan extra skill nem kell a csatároktól, ami Ronaldóban nincs meg.
Így nézve pedig szinte garantált, hogy a Premier League és a La Liga után Ronaldo a Serie A-t is meghódítja. Ha máshogy nem is, számokban biztos.
