Társoldalunk:

Varga Dénes: A fiam miatt vállaltam a világbajnokságot

2017.06.19. 10:52

A riói olimpia után még pályafutása befejezésen gondolkodott, a budapesti világbajnokságra mégis igent mondott, mert szeretné, ha a gyerekei látnák őt játszani. Sem a testvére visszavonulása, sem a saját karrierjével kapcsolatos döntés nem volt téma a családi asztalnál. Varga Dénes lépésről lépésről haladna a budapesti vb-n, első lépésként a negyeddöntőt szeretné megnyerni a válogatottal.

Eleinte kimért hűvösséggel válaszol a kérdéseinkre, de amint a családja kerül szóba, akaratlanul is elmosolyodik a somorjai medence partján. Az olimpiai- és világbajnok vízilabdázó számára fiai, a négyéves Dénes Bendegúz és kilenc hónapos Vince Károly érdekei most a legfontosabbak.

Márciusban ünnepelte harmincadik születésnapját. Akkor azt mondta, semmilyen mérföldkövet nem jelent önnek a kerek évforduló. Azóta sem kezdett akarva vagy akaratlanul egyfajta összegzésbe?
Nem, mert sokkal idősebbnek éreztem magam már korábban is. Egyszerűen olyan sok minden történt velem, hogy nem tudtam azonosulni azzal a gondolattal, hogy gyorsan megy az idő. Nem így éltem meg, nagyon sűrű volt az a tíz év, ami a 20 és a 30 között eltelt.

Hamar fel kellett nőnie?
Hamar, igen. Amikor elköltöztem otthonról és rögtön összeköltöztem a feleségemmel, akkor megváltozott minden, azóta egészen másfajta életet élek.

Varga Dénes számára az uszoda és a sport jelentette az elsődleges szocializációs közeget

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Belekerült a sűrűjébe?
Az iskolás éveim ugyanolyanok voltak, mint bárki másé, de aztán igen. Egy sportkarrierben jellemzően mást kell csinálni: a legtöbb élsportoló számára a sport előrébb volt a tanulásnál, ahogy nálam is. Ettől még lehettem volna jó tanuló, persze nem voltam az. Igaz, nem is adott sokat az életemben sem szociálisan, sem egyéb módon az iskola. Nekem a sport, az uszoda volt az a közeg, ahol szocializálódtam.

Sok lemondással jár a karrier?
Nemrég fogalmazódott meg bennem, hogy úgy próbálok döntéseket hozni, hogy azok a családom számára kedvezőek legyenek. Volt egy olimpiai ciklus, ami lezárult, ahogy lezárult, és nem érezte jól magát senki, mert nagyon nagy csalódásnak éltük meg a riói szereplést.

A riói olimpia után felmerült benne, hogy abbahagyja

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Utána úgy gondoltam, hogy nem biztos, hogy tudnék a válogatottban ugyanolyan erőbedobással szerepelni. Volt egy periódus, amíg vacilláltam, hogy mi legyen, mert úgy gondoltam, hogy ilyen lelkiállapotban nem tudnék nekimenni ennek az egésznek. A klubban eltöltött nyolc hónap aztán ezt valamennyire kompenzálta, de az első négy hónap ráment. Mindenesetre, az a gondolat, hogy ez egy budapesti világbajnokság, amin a négyéves fiam ott lehet úgy, hogy már felfogja, mit is csinálok, azt sugallta, hogy az a jó döntés, ha mégis nekimegyek. Ez a felismerés olyan motiválttá tett, hogy igent tudtam mondani erre az egészre. Tehát számomra az a szűk keresztmetszet, hogy mivel teszek jót a családomnak.

Ez nagyfokú önzetlenségre vall. Annak tartja magát?
A családommal, a gyerekeimmel szemben mindenképpen. Törekszem erre, de nem feltétlenül jön össze mindig. Talán nem is lehet, mert aki állandóan önzetlen, annak nem marad semmi. A lényeg az, hogy ha szabadidőm van, nagyon szeretek elmenni órákra a fiammal a játszótérre, az uszodába. A kisebbik kilenc hónapos, lassan ő is abba a korba ér, hogy megérdemli mindazokat, amiket a nagyobbik.

A gyermekei és családja érdeke mindennél fontosabb számára

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hogyan boldogul a gyerekneveléssel?
Folyamatosan küszködünk azzal, hogy legyen energiánk úgy csinálni a dolgainkat, hogy az mindenkinek jó legyen, de ez egyszerűen lehetetlen. Ezért arra törekszünk, hogy a gyerekeknek legyen a legjobb. Ezt sokan elkényeztetésnek hívják, de én úgy gondolom, hogy azzal kapja a legtöbbet, hogy foglalkozom vele és magamból a legtöbbet adom. A reakcióiból úgy gondolom, hogy szerintem jól csináljuk.

Kint lesz a nagyobbik fia a vb-n?
A késői meccskezdésre csak akkor tudna kijönni, ha délután alszik, de nem nagyon szeret. Ha viszont mégis pihen napközben egy kicsit, akkor akár éjfélig is fent van. Úgyhogy szerintem igen, és szeretném is, hogy egy-két meccsen ott legyen.

Varga Dénes (jobbra) és testvére, Varga Dániel összeszokott párost alkotott a Szolnokban és a válogatottban is

Forrás: MTI/Kovács Anikó

A testvére visszavonulása változtatott valamit a komfortérzetén?
A válogatottban még nem derült ki, de a Szolnokban igen. Egy klubszezon sokkal összetettebb, mert nyolc hónap alatt kell felépíteni valamit és felérni a csúcsra a végén. Egy-két játékelem hiányzott, ami a mi összjátékunkra jellemző, de egyébként nem volt hiányérzetem, teljesen jól éreztem magam a bőrömben.

A családban téma volt akár az ő döntése, akár az ön olimpia utáni érzelmei?
Kész tényként értesültem a visszavonulásáról. Nem volt más választása, mert ez a klubszezon egy sérülés kezelésével telt neki. Amikor nem múlt el a szezon végére sem, akkor nem lehetett más választása, minthogy nyáron kikezeli magát, hogy aztán teljesíteni tudjon. Saját döntése volt, csakúgy, mint nekem az, hogy vállalom a világbajnokságot.

Első lépésként a négy közé szeretne jutni a válogatottal a budapesti vb-n

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Csak a győzelem lehet a célja a magyar férfi vízilabda-válogatottnak a világbajnokságon?

Lesz annak fóruma, hogy célokat fogalmazzunk meg egymás között és kitűzzük azt, hogy mit akarunk elérni. Ha rám kerül a sor, két részre bontom az egészet, nem is néznék az elsőnél tovább egyelőre: az pedig az, hogy készüljünk fel arra, hogy a negyeddöntőt megnyerjük. Jussunk be a legjobb négy közé, ott kezdődjön egy új világverseny. A legfontosabb viszont az, hogy meglegyen bennünk a szükséges felkészültség szakmailag és erőnlétileg, teljesen mindegy, milyen ellenfélel szemben.

Nem is foglalkoznak akkor a riválisokkal?
Nem, mert nem időszerű még. Most azzal vagyunk elfoglalva, hogy visszahozzuk a szezon végi formánkat, ez jelenleg a legfontosabb.

A cikk megjelenését a FINA 2017 támogatta.