Cseh Lászlót az olimpiai arany nélkül is imádja a közönség

Úszás Vizes vb, FINA2017, Cseh László, Pillangó férfi 50m
Vágólapra másolva!
Cseh László kétszeres világbajnok, négyszeres olimpiai ezüstérmes és tizennégyszeres Európa-bajnok úszó. Akadnak persze úszók ennél (is) veretesebb eredménysorral, de Laci olimpiai aranyak és világrekordok nélkül is a sportág egyik legendája, aki világszerte a szurkolók egyik kedvence. Ezt szerdán is tapasztalhatta, amikor vb-ezüstérmet nyert a 200 méteres férfi pillangóúszásban, a Duna Arénában. Portré.
Vágólapra másolva!

Cseh László 1985. december 3-án született Budapesten, és miután édesapja az ifjúsági Európa-bajnok hátúszó, idősebb Cseh László, nem is lehetett kérdés, hogy ha a gyereknek lesz affinitása a vízhez és az úszáshoz, akkor úszó lesz belőle.

Leszögezhetjük, lett affinitása.

Négy és fél éves volt, amikor a család régi barátja – nem mellesleg Egerszegi Krisztina egyik első edzője –, Kiss Miklós megtanította úszni. Ettől fogva közel húsz éven át úszott a Spartacusban – az úszóklub egyesületből való kiválása után a Kőbánya SC-ben –, azaz hűséges típus, és nem az a kapkodós fajta.

Cseh László a legeredményesebb magyar úszó a világbajnokságok történetében Fotó: Mudra László - Origo

Az úszókarrier, amilyen korán kezdődött majdnem olyan korán véget is ért. Tízéves volt, amikor kiderült meglehetősen súlyos asztmája van. Egy évvel később három hetet töltött a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben, de a kezeléssel sem tudták orvosolni azt, hogy a tüdőkapacitása lényegesen kisebb annál, amit a versenyszerű úszás megkívánna – ennek a hátránynak a tudatában is az élsportot választotta.

2001-ben még átesett egy komolyabb térdsérülésen, de a következő évben a

400 méteres vegyesúszás aranyérmével tért haza a riesai rövidpályás Európa-bajnokságról

– ez volt az első győzelme felnőtt nemzetközi világversenyen. Ezt követően gyakorlatilag minden Eb-ről, világbajnokságról és olimpiáról éremmel tért haza, ahol elindult.

Átkozott olimpiák

Cseh László szinte tökéletes pályafutására egyetlen dolog vet árnyékot: az olimpiai bajnoki cím hiánya. Valami mindig közbejött, vagy a felkészülés során történt egy baleset, vagy a formaidőzítéssel volt baj, vagy jött valaki szinte a semmiből és megverte – és ott volt még Michael Phelps.

A riói olimpia után 23-szoros bajnokként

visszavonuló amerikai szupersztár Laci pechére pont a vegyesúszó számokban tudta megtalálni önmagát – meg gyorsban és pillangón, de háton sem volt elveszve –, ahol a magyar bajnoknál nem volt jobb Európában az elmúlt évtizedben, és a világon is csak kevesen győzték le. Sajnos, Phelps pont ezen kevesek közé tartozott, és nem ismert kegyelmet.

Az aranyember Forrás: AFP/2017 Getty Images/Kevin Winter

Ha pedig nem lett volna elég az amerikai, még a balsors is a kezére játszott. 2004-ben Laci 200 és 400 vegyesen is második volt Phelps mögött a világranglistán, bizakodva várhatta az athéni játékokat, mint az ekkorra már világbajnoki címvédő első számú kihívója. Csakhogy másfél hónappal az athéni megnyitó előtt a balatonfűzfői edzőtáborban egy rossz lépést követően eltört Laci egyik bokája. Kórház, gipsz, mankó – lőttek az olimpiának. De mégsem egészen: három héttel később már edzésbe állt, Athénban pedig ott volt a rajtkövön, de ilyen előzményök után irreális lett volna aranyérmet várni tőle.

„Cseh Laci lábtörése előtt én is optimistább voltam, azonban az edzésmunkáját látva kicsit megnyugodtam” – mondta a 400 vegyes előtt egy nappal Kiss László, a válogatott akkori szövetségi kapitánya.

Ugyanakkor nagy harcban lehet az ezüstéremért. Ezt várhatjuk tőle 400 méter vegyesen, 200 méter vegyesen ennél kevesebb az esélye.”

A kapitány értette a szakmát, ez nem vitás: Phelps 4:08:25 másodperces világcsúccsal nyerte a 400 vegyest, Laci pedig 4:12:15-tel harmadik lett, 35 századdal lemaradva az ezüstérmes amerikai Erik Vendt mögött. 200 vegyesen pedig csak négy század hiányzott egy újabb bronzéremhez.

Az első találkozás: Athén, 2004 Forrás: AFP/Timothy A. Clary

„A hát és a pillangó rendben ment, a mellúszásom már nem volt az igazi, gyorson viszont, nincs jobb szó rá: meghaltam – mondta elkeseredetten a verseny után. – Gyorson gyenge volt a lábtempóm, ezt pedig karral próbáltam ellensúlyozni. Ennek viszont csak egy hatása lehetett: az utolsó hosszra a karom is teljesen elfáradt. Sajnos, hiszen nem ezt terveztem erre az estére...”

A csalódáson egy évvel később, a montreali világbajnokságon lendülhetett túl, ahol

hatalmas fölénnyel, 4:10-en belüli idővel nyerte a 400 vegyest

– a számot kihagyó Phelps távollétében. 200 vegyesen megmérkőzött az amerikaival, 93 századdal kapott ki, és lett második, míg 100 háton bronzérmet nyert.

Gyógyirt jelentett a 2005-ös montreali vb-arany Forrás: AFP/Stan Honda

Pályafutásában az egyik állandóságot a kétévente megrendezett Európa-bajnokságokról hazaszállított arany- (és egyéb) érmek jelentik: aranyból 14, ezüstből négy, bronzból öt van neki, már, ami az ötvenesen medencében szerzett érmeket illeti. Arra kár is több szót vesztegetni, hogy egy úszó, aki hét egymást követő Európa-bajnokságon öt különböző számban (200 és 400 vegyes, 100 és 200 pillangó, illetve 100 hát) tud aranyérmet nyerni, vitán felül a kontinens legjobbja – az ő ellenfele egy óceánnal arrébb tempózott.

A másik állandó pont: Michael Phelps. Következő találkozásuk újra csak keserűre sikerült: a 2007-es melbourne-i világbajnokságon Phelps mindkét vegyesúszó számot világcsúccsal nyerte, míg Cseh csupán a rövidebbik vegyes számban tudott egy bronzot megcsípni – megjegyzendő, hogy ez volt a magyar úszócsapat egyetlen érme a vb-ről. Négyszázon még az olasz Luca Marin is befurakodott elé, amire korábban nem volt példa.

Peking előtt Cseh újra az aranyérmet célozta meg, mondván valamelyik számban a három közül – 200 és 400 vegyes, 200 pillangó – odaérhet a dobogó tetejére.

Mindháromban ő tartotta az Európa-rekordot, azaz nem volt teljesen légből kapott a terv.

A 400 vegyes előfutama előtt még elégedetten nyilatkozott: „Maradt még bennem, bár igyekeznem kellett, mert (Alessio) Boggiato jól úszott. Körülbelül ennyit terveztem, de nem tudtam elkerülni, amit és akiket el akartam. Vagyis az ötös pályán kell úsznom a fináléban, Phelps és Lochte között.”

Ennél sokkal nagyobb baj volt azonban, hogy Phelps újra bomba formában úszott, és nem csak a hosszabb vegyesúszó számot, de a 200 vegyest és a 200 pillangót is világcsúccsal nyerte – valamennyit Cseh László előtt.

A 400 vegyes döntője így zajlott, például:

A 200 pillangó döntője, háromszoros pekingi ezüstérmesként, elégedetten nyilatkozott:

– mondta ezüstben úszva. A három pekingi úszással már a riválisok tiszteletét is végképp kivívta: „Nagy verseny volt, de sikerült leráznom Lászlót, akiről tudtam, az első pillanattól fogva ott lesz a nyakamon” – mondta Phelps, és a 200 vegyes döntője után, és a bronzérmes Ryan Lochte sem maradt adós a dicsérettel:

semmi garancia sincs arra, hogy máshogy is történhetett volna” – mondta azok után, hogy egy századdal kapott ki a magyar klasszistól.

A harcos

Cseh Lászlóról éppen egy napja írtuk le, hogy „elnyűhetetlen”, és bocsánatot kell kérnünk, hogy ennél jobb jelzőt nem találunk a teljesítményére. Ahogy az athéni olimpián a lábtörése után tanúsított hihetetlen erőt, úgy 2009-ben a római világbajnokságon is megmutatta, milyen kemény fából faragták: vírusos gyomorfertőzéssel kórházba került az olasz fővárosban,

de négy nappal az első infuziókúra után már a rajtkövön állt,

és végül egy-egy ezüst- és bronzéremmel (200 és 400 vegyesen) térhetett haza.

A 2012-es londoni olimpián kellett talán a legnagyobb lelkierőről tanúságot tennie. A 400 vegyes elődöntőjét csúnyán eltaktikázta: nem előzte meg a kézifékkel úszó, 4:13:37 percet pancsikoló Phelpst, hiszen álmában sem jutott eszébe, hogy az amerikai ideje csak a nyolcadik helyre lesz elég. Az övé pedig a kilencedik lett, így lemaradt a döntőről.

A mai napig nem értjük ezt a londoni elődöntőt:

„Ezt jól elszúrtam” – sóhajtotta miután kiderült, hogy oda a döntő. - „Azt hittem, ennél jobb időt úszunk. Végig együtt mentünk, nem gondoltam, hogy ilyen gyenge időt ír ki az óra. Tudom, hogy rengeteg maradt bennem. És az egész az én hibám.”

Az, hogy ezek után még képes volt egy bronzérmet nyerni 200 vegyesen, szinte maga a csoda, a legtöbben összepakoltak volna a „négyvegyes” kudarca után, és az első géppel hazarepülnek. De nem Cseh Laci, mert az nem az ő stílusa.

Inkább váltott.

London után hosszabb pihenőt iktatott be, a következő évben nyert egy vb-ezüstöt Barcelonában (100 pillangón), 2014-ben pedig egy Eb-arannyal (200-on) elköszönt a vegyesúszástól. Az embert próbáló vegyes számokról belátta, hogy 31 évesen Rióban már nem lesz esélye a dobogóra állni, ezért inkább a pillangóra feküdt rá – új klubban és új edzővel.

Újjászületés

2014 decemberében tizenhét év után elköszönt addigi edzőjétől, Turi Györgytől, és a Kőbánya SC-től is. Az Egri Úszóklub sportolója lett, a felkészülését pedig arra a Plagányi Zsoltra bízta, aki még gyerekkorában foglalkozott vele, és előtte még nem is dolgozott felnőtt úszóval.

Új alapokra fektették a felkészülést Forrás: MTI/Illyés Tibor

„Nem haraggal és nem is elégedetlenül lépek ki abból a környezetből, amely gyerekkorom óta egészen mostanáig az életem meghatározó része volt és ezért a szívemhez is nőtt, hanem azért,

A váltás gondolata ugyan halványan már korábban is foglalkoztatott, az elhatározás viszont csak néhány nappal ezelőtt született meg bennem” – mondta Cseh a váltásról a Telekom Sporthírszolgálatnak.

„Nincs jelentősége annak, hogy Zsolt eddig nem büszkélkedhetett neves versenyzőkkel, aki egyébként gyermekkúszó koromban már foglalkozott velem.

Az évek során rengeteg tapasztalat halmozódott fel bennem, amelyek egy részét már meg is osztottam a leendő segítőtársammal. Az ő dolga elsősorban az lesz, hogy az elképzeléseimet sikerrel fordítsa le az úszás nyelvére” – mondta Plagányiról a sportoló, aki teljes bizalmáról biztosította a szakembert, egyúttal megfogalmazta a következő időszak céljait is.

„A szokványosság egészen biztos, hogy megakadályozott volna a még megvalósulatlan terveimnek a valóra váltásában.

Edző és tanítványa nagyon gyorsan egy hullámhosszra került, a közös munka gyümölcse pedig már a 2015-ös kazanyi világbajnokságon beérett, ahol Cseh – tíz évvel a montreali győzelem után – újra világbajnok lett, méghozzá 200 méter pillangón:

„Az utolsó métereken megcsinálta azt a három tempót, amit egész idő alatt gyakoroltunk, és ez is nagyon kellett ahhoz, hogy végül győzött. Mindegy, hányadik helyen áll, mennyivel vezet vagy van lemaradva, annak a három tempónak úgy kell mennie, ahogy elterveztük - mert ezt az olimpián is így kell majd csinálnia.” Plagányi szerint nagyon nehéz utat jártak be, mivel őt mindenki elkönyvelte úgy, hogy itt van az az úszó, aki örök második-harmadik.

– mondta a kazanyi vb-arany után Plagányi Zsolt.

Még nincs vége!

Kazanyban ugyan nem állt rajthoz, de már tudni lehetett, hogy London után a visszavonulás mellett döntő Michael Phelps bejelentette a visszatérését, és készül a riói olimpiára. Nem úszott óriási időket, többször is legyőzték az amerikai versenyeken, de ettől még nyilván nem felejtett el úszni, és a tudat az ellenfelek számára, hogy újra ott ül a last call roomban, a teremben, ahonnan a rajtkőre szólítják a versenyzőket, hát, bénítólag hathatott.

Közben pedig itthon sem állt meg az élet, hiszen tetszik, vagy sem, jönnek az új tehetségek, például az a Kenderesi Tamás, aki már a 2015-ös országos bajnokságon legyőzte őt 200 pillangón, és a szakma egyöntetűen a döntőbe várta Rióban ezen a távon – Cseh Lacit pedig a dobogó tetejére. És úgy tűnt, hogy így is lesz, Laci nyerte az előfutamot, a középdöntőben is a harmadik időt úszta, a fináléban azonban összeomlott, és csak hetedik lett, míg Kenderesi Tamás bronzérmet nyert.

Más mosolygott a dobogón. A 200 pillangó riói érmesei: Maszato Szakai, Michael Phelps és Kenderesi Tamás Forrás: AFP/Odd Andersen

„A probléma az utolsó 50-en adódott: nem tudtam haladni, egy helyben álltam – mondta az úszás után az Origónak. - Ilyet azon a versenyen szoktam érezni, amikor előtte 10 perccel úszok valami mást.

Phelpset nagyjából láttam, próbáltam is menni. Azt gondolom, ha fele olyan jól úszom, mint Londonban, akkor simán nyerni tudtam volna” – mondta, és az a szomorú (?), hogy igaza volt, mert a londoni Eb-győzelmet jelentő nyári idejével (1:52.91) most simán aranyérmes lett volna a 1:53.36-tal nyerő Phelps előtt.

Így kellett odaállnia a 100 pillangóhoz, tudván tudva, hogy most vagy soha. „A döntőben szeretném a legjobbamat megúszni, akkor teljesen mindegy, hányadik helyen végzek, mert ha nyolcadik, akkor is elégedett leszek.

– mondta még kissé csalódottan.

Jó hír: Phelps most nem előzte meg. Rossz hír: helyette jött a kazanyi vb bronzérmese, Joseph Schooling, és óriási egyéni csúcsot úszva megnyerte a számot. A dobogó második fokáról együtt integethetett a holtversenyben második helyen végző Cseh László, Michael Phelps és Chad le Clos.

A szingapúri srác nagyon jó volt, az 50.39-es eredménye tekintélyt parancsoló. Az olimpia előtt reméltem, én is tudok majd ennyit. Érdekes, hogy pont mi hárman lettünk ezüstérmesek, örülök, hogy Chaddel és Michaellel egy pozíción osztozhatok” – mondta Cseh László a döntő után.

Az Origónak pedig még hozzátette, hogy a 200 utáni napot „a szobámban töltöttem, egyedül, a sarok felé fordulva, aztán a nap második felében rájöttem, hogy a hazafelé tartó gépet már úgyis lekéstem, szóval versenyezni kell.” Így aztán összeszedte magát, és rajthoz állt. Jól tette, állapítottuk meg akkor, és tartjuk ma is.

A versenyekre a fejét rendre tükörsimára borotváló halászteleki úszó nem csak a magyar szurkolók kedvence, bárhová megy a világban, minden uszodában megkülönböztetett figyelemben és elismerésben részesül. Számos állami kitüntetése közül a legutóbbit – a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tisztikeresztje a Csillaggal - a riói olimpia után vehette át.

Szerdán este pedig egy újabb világbajnoki ezüstérmet a férfi 200 méteres pillangóúszást követően a budapesti világbajnokságon, amivel a világbajnokságok történetének legeredményesebb magyar úszója továbbra is, 13 éremmel.