Saussure aranyaiért indultak útnak az első hegymászók

1760-ban Horace Bénédict de Saussure svájci alpinista és természettudós 20 Lajos-aranyat tűzött ki jutalmul annak, aki elsőnek jut fel a Mont Blanc csúcsára. Ezzel remélte, hogy kigyógyítja a környékbelieket a hegységgel szembeni félelmükből. A néphiedelem szerint ugyanis szellemek és démonok okozták a gyakori ítéletidőt, a lavinákat és földcsuszamlásokat, s ezért "átkozott hegynek" (Mont Maudit-nak) hívták a Mont Blanc-t. Saussure a genfi egyetemen adott elő, meteorológiai mérőeszközöket talált fel, és az Alpok geológiai, földrajzi viszonyait, klímáját és növényzetét kutatta.

Az első, aki a hegy megmászásának komolyan nekivágott, Marc Théodore Bourrit, genfi festő és kántor volt, aki 1766-ban járt először Chamonix-ban, felismerte a falu számára a hegycsúcs jelentőségét, és könyvet is szándékozott írni az útról. 1775-ig négyen próbálkoztak a csúcs megmászásával, eredmény nélkül. Ebben az évben kezdett a heggyel foglalkozni Michel-Gabriel Paccard medikus, aki később kapcsolatba került Bourrit-val, és az felkérte őt, hogy tartson vele. Útjuk azonban véget ért a gleccser lábánál, mivel Bourrit nem volt hajlandó a jégre lépni - emiatt kettejük viszonya meg is romlott. Ezután ők is, Saussure is külön-külön törekedtek a csúcs felé, mindhárman a Paccard által feltárt útvonalon, a Bionnassay gleccser mentén. Paccard - aki akkor már Chamonix orvosa volt - ezen az úton a Dome du Gouter csúcsig jutott, magasabbra, mint bárki más.

1786-ban mászóversenyt tartottak: melyik út a rövidebb a Dome du Gouter felé. Hozzájuk csatlakozott Jacques Balmat chamonix-i ásványgyűjtő, az ő tapasztalatai segítségével Paccard megnyerte a versenyt. A továbbiakról két változat létezik: Paccard szerint teherhordónak szerződtette Balmat-t, Balmat előadásában viszont ő beszélte rá Paccard-t a csúcsmászásra. Tény, hogy 1786. augusztus 8-án Balmat és Paccard elsőként jutott fel a 4807 méter magas csúcsra, "Európa tetejére", a "Savoya koronája"-ként is ismert Mont Blanc-ra. Kötelük nem volt, csak mászóbotjuk, hajnali négykor indultak, és délután 6.23-kor értek a tetőre. Itt Paccard fél órán át tudományos méréseket végzett, majd 6.58-kor, tíz perccel naplemente előtt indultak lefelé. Éjfélre érték el a gleccser lábát, a szabadban táboroztak, kezük elfagyott, szemüket hóvakság gyötörte. Reggel Balmat vezette be Paccard-t a faluba.

Naplemente a Mont Blanc-nál

Balmat sietett Genfbe, s fel is vette Saussure díját, amelyből házat épített magának. Saussure azonban nem hitt el neki mindent, ezért felkérte Paccard-t, írja le a hegymászás történetét. Ez meg is történt, de a kézirat nem jelent meg, s később elfelejtkeztek róla. Bourrit azonban nem felejtette el összetűzését Paccard-ral, ő is megírta a maga változatát, melynek Balmat lett a hőse, s ez meg is jelent. Balmat idős korában elmesélte a saját változatát az idősebb Dumasnak, s az író nyomán a világ Balmat-t tartotta a Mont Blanc első meghódítójának.

Paccard-t elfelejtették, ám a későbbi kutatások során megtalálták a kéziratát, s azt is tudjuk, hogy 1794-ben Chamonix polgármesterévé választották. Balmat-t, akit Savoya uralkodója nemesi rangra emelt, 72 éves korában holtan találták a hegyek között, valószínűleg meggyilkolták. Ő vitte fel a csúcsra huszadmagával Saussure-t is 1787-ben, aki ott tudományos kísérletek sorát végezte el - a légnyomás alapján 4807 méterben állapította meg "Európa tetejének" magasságát, ez a mai hivatalos érték is. Saussure tovább tanított a genfi egyetemen, fő műve, a "Voyages dans les Alpes" (Utazások az Alpokban) négy kötetben jelent meg 1779 és 1796 között.

Ezután gyorsan nőtt a hegymászók és a Chamonix-ba látogatók száma, de a környék zárt jellege csak 1870 körül szűnt meg, amikor megépült az első út. Ma a vidék az Alpok egyik legnagyobb turistaközpontja, drótkötélpályákkal és télisport-létesítményekkel. A pásztorkodás eltűnt, a lavinaveszély azonban ma is fennáll. A hegy lapos tetején 1960-ban repülőgéppel is leszálltak, Paccard doktornak pedig szobra áll Chamonix-ben.

A 40 km hosszú Mont Blanc (Monte Bianco) Franciaország és Olaszország határán az európai észak-déli közlekedés nagy akadálya. Emiatt 1200-1300 m magasban 11.6 km hosszú közúti alagutat fúrtak alatta, melyet 1965-ben helyeztek forgalomba.

(MTI)