Vágólapra másolva!
A hazai sízők zöme számára egyelőre rejtély a télisportok egyik legextrémebb és legegzotikusabb műfaja, a helikopteres síelés. Írásunkban kicsit körbetekintünk, hogy mindenki számára megfoghatóbbá tegyük ezt a sportágat.

Az aktualitás nem más mit, hogy október elején a magasabb hegyekben már leesett az első síelésre alkalmas és egy igazi síelő ilyenkor valami furcsa bizsergést érez, ami a sífelszerelés felkutatásával jár együtt a spájzban és a szekrényekben. Azt azért megjegyeznénk, hogy a helisízés igazi főszezonja igazából januárban indul, mivel ekkorra érkezik meg a megbízható nagymennyiségű hó a világ hegyláncainak elhagyatott magasságaiba. A déli féltekén persze az időpontok vica versa értendők.

Mire számítson az ember, ha helikopter-síel?
Például arra mindenképpen, hogy rengeteget kell majd síelni. Egy jól sikerült helisí napon akár 10-szer is fordulhat a helikopter, így egy nap alatt simán csúszhatunk akár egy Everestnyi szintkülönbséget is. A csúszás csoportosan (3-8 fő), szakavatott túravezető kíséretében történik. A túravezető végzi a balesetvédelmi oktatást, a kisebb csoportokba való besorolást (testsúly és képességek szerint történik) valamint Ő az aki kimenti azt, aki bajba jut. Ez időnként elő szokott fordulni. A helikopterről történő kiszállás nagy figyelmet igénylő művelet, amit külön el kell sajátítatni.

A legtöbb esetben rendkívül exkluzívak a többnapos helisí-túrák. A rendes helyeken luxus hegyi kunyhókban szállásolják el az embert és adnak szűzhótaposót (fat powder skis) a könnyebb közlekedést elősegítendő. Például Brit-Kolumbiában vagy Új-Zélandon minden bizonnyal nemzetközi társaságban tölthetjük a vakációt, mivel az ezeken a helyeken található könnyű porhó minden pénzt megér a fanatikusoknak, így tódulnak ide.

Merre induljunk?
A Google 136,000 találatot dob ki a "helicopter skiing" keresőszavakra. Az első 60 oldalon csak helisí-szolgáltatásokat kínáló vállaltokat találhatunk. Magyarországon tudomásunk szerint nem értékesítenek helikopteres síelést, pedig az internetről úgy tűnik, hogy hazánkon kívül majdnem annyian foglalkoznak helisízéssel mint hamburgersütéssel. A nagy elterjedtségtől függetlenül, erre a kalandra körülbelül 600000 forintot vagyunk kénytelenek szánni, ha nekivágunk. A kanadai szolgáltatók ugyanis 1500 USD alatti áron szóba sem állnak az emberrel, pedig ez mindössze egy kétnapos túrát takar maximum 6 repüléssel. Ráadásul Kanadába még el is kell valahogy jutni.

Olaszország sem sokkal olcsóbb. Itt a legjobbnak számító Val Grisenche környékén 80-150 euró egy menet. Franciaországban szinte mindenhol tilos a helisízés, itt ugyanis erős hangja van a zaj ellen tiltakozó környezetvédőknek (és részben igazuk is van). Chamonix (Mont Blanc) környékén idén talán engedélyezik a felszállást, de innen is Olaszországba csúszik át az ember és a helikopter is ott tesz ki valószínűleg.

A grúz és egyéb kaukázusi lehetőségekről is bőven találunk anyagot a világhálón, de a korlátozott olasz lehetőségekről is olvashatunk angolul. Népszerűek és mindenképpen egzotikusak a kaukázusi és orosz lehetőségek, ahol márciusban barnamedve vagy bálnanézéssel is egybeköthetjük a helikopteres csúszást.

Forrás: [origo]


A világ legmagasabb hegysége a Himalája sem mentes a helisí-lehetőségektől. Kashmirra az indiai és a pakisztáni kormányon kívűl a síelők is fenik a fogukat. De elgondolkodtató a 6000 USD-s heti részvételi díj és a "síadó", ami heti 300 USD-re rúg.

A felszerelés:
A pályán kívüli sízéshez kötelező, a standard lavinabatyu, ami tartalmaz PEEPS-t (elektronikus lokátor, ami jelzi, hogy hol található a készüléket magánál tartó ember a hó alatt), hólapátot, mentőfóliát és égetett szeszt.

A széles, 90 cm-es hótaposókat már említettük, amely menő helyeken beletartozik a csomagba. Természetesen hagyományos lécekkel is vígan lehet síelni a porhóban, de a rövid a rövid curving lécek nem szerencsések. A curving technika meredek hegyoldalakon csak korlátozottan vethető be.

Rövid kis ízelítőnkből kiolvasható, hogy a helikopteres síelés óriási élmény, amely sajnos nem csak az izomzatunkat veszi jelentősen igénybe ha nem a pénztárcánkat is. Ám egy igazi kalandort az ilyen apróságok nem állíthatják meg. Tehát irány a csúcs!

A tudósítást a KalandVilag.com-nak köszönhetjük!