A menyhalról

A menyhal nagyon ronda hal, viszont finom. Első látásra tehát nem lesz szerelem, a kisütött példányok azonban feledtetik a látvány okozta első sokkot. No de ne rohanjunk ennyire előre.

A menyhallal, azon kívül, hogy ronda, még igen sok probléma is van, ami miatt nem vált a horgásztársak kedvencévé. A hazánkban előforduló egyetlen édesvízi tőkehalféle csak télen, a legnagyobb hidegben horgászható - ekkor van a legjobb étvágya, ráadásul ekkor is csak sötétben, este 6 és 9 között harap rá a csalira (giliszta vagy halszelet). Halunk tehát jól kitalálta, hogyan kell túlélni a hobbipecások terrorját: éjszakai élet a folyótorkolatokban, a mélyebb, hidegebb mederfenekeken.

A Dunából ennek ellenére hosszú időre eltűnt, igaz, ez már a szennyezés egyik szomorú következménye, nem pedig a rapsicok (orvhorgászok) áldozatos munkájának gyümölcse. A múlt idő - "hosszú időre eltűnt" - nem véletlen, az öregek szerint Duna vize egyre tisztul, a menyhalak meg egyre csak jönnek vissza. Állítólag a békásmegyeri partoknál hatalmas rajok portyáznak, bár stábunk még csak a Duna Szentendre és Tahi közti részén találkozott néhány példánnyal.

Mint azt már említettük, a menyhalnak nem csak az életmódja különleges, hanem a külseje is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdő pecás első menyhalzsákmánya gyakran kerül vissza a vízbe a hal első pillantásra sugárfertőzött törpeharcsára emlékeztető külseje miatt. Teste nyújtott, elől henger alakú, hátul oldalról lapított, feje széles, lapos. Állán egy jellegzetes, hosszú bajuszszál található, míg felül 2 nagyon rövid az orrnyílásoknál. Pikkelyei nincsenek, háta barna, oldala sárgás vagy zöldes színezetű, hasonlóan a törpeharcsához. A horgászok, általában 30-50 centiméter hosszú példányokkal találkoznak, de amúgy a menyhal megnőhet egy méternél hosszabbra is - ezt írják a szakkönyvek. A menyhalnál nincs megszabott méretkorlátozás, így aki menyhalat fog, az viheti is haza.

A menyhal december és február között ívik, amikor is a körülbelül 1 milliméter átmérőjű olajcseppel burkolt ikráikat heteken át szabadon sodorja a víz. Az ivadékok kezdetben a vízközben lebegnek, majd később, mikor már elérték a néhány centis nagyságot, a kövek alá rejtőznek. Márciusban, az ívási időszak végeztével visszavonulnak, és rejtélyes módon eltűnnek a mélyben, hogy azután november tájékán újra előbújjanak, és falkákban evezve rángassák az egymás mellé helyezett botokat.

Recept:

Menyhalfilé sajttal

Hozzávalók:
800 g menyhalfilé
40 g vöröshagyma
50 g vaj
80 g szeletelt sajt
1 csomó petrezselyemzöld
1/2 tubus szardellapaszta
100 g paradicsom
1 citrom leve és reszelt héja
só
fűszerpaprika

Készítés:
A megmosott halat leszárítjuk, citromlével meglocsoljuk, megszórjuk a reszelt citromhéjjal. Rárakjuk a lereszelt vöröshagymát, megsózzuk és a fűszerpaprikával meghintjük. A petrezselyemzöld felét apróra vágjuk, a halra szórjuk és az egészet állni hagyjuk. Egy kivajazott tűzálló tálba rakjuk az így előkészített halfiléket és a maradék vajat megolvasztva ráöntjük. Sütőben megpároljuk, majd befedjük a sajtszeletekkel, a szardellából díszítő csíkokat nyomunk rá, és a meghámozott, negyedelt paradicsomokat rárakjuk. Visszatesszük a sütőbe, amíg a sajt ráolvad és megpirul.
Tálaláskor petrezselyemlevelekkel díszítjük, vajas burgonyát adhatunk hozzá.

Ruprecht Vilmos, Szabados Balázs