A süllőről

A hal, amely megdobogtatja a horgászok szívét. Különösen a március eleje és április vége közötti időszakban, ugyanis akkor nem lehet rájuk horgászni, de mégis szem előtt vannak, hiszen jól láthatóak például Balatonföldváron, a móló végén, ahogy a kövek közt cikáznak.

Az ívási időszakban, amúgy nem csak hogy nem szabad rájuk horgászni, de nem is érdemes, mert nem nagyon esznek. Legalábbis a csalira nem rabolnak valamiért. Pedig nyilvánvalóan éhesek, hiszen a telet a süllő, valamint a csuka sínyli meg a legjobban, ők ugyanis nem alszanak téli álmot, nem vermelnek el. Így lehet, hogy télen az egyik legkedveltebb rablóhala a lékhorgászoknak.
 

A süllő a sügérfélék családjába tartozik és annak is a legnagyobbra növő hazai képviselője. Gyönyörű hal. Megjelenése elegáns, szinte arisztokratikus. Teste nyújtott, orra hosszú és hegyes, szájnyílása rendkívűl széles. Állkapcsai egyenőtlanűl fogazottak, felváltva kis és nagy fogakkal. Testét apró fésűs pikkelyek borítják, amelyek a hátán sötétek (zöld és szürke), oldalán világosabbak, míg a hasán fehérek. Hátán két csaknem azonos hosszúságú, tüskés úszó található. A farok alatti úszóján két tüskés és kb. 13 lágy sugár van. Az összes úszóján megtalálhatók az apró, sötét (zöldes, szürkés) foltok. A fiatal példányok oldala 8-10 sötét keresztsávval díszített, amely a nagyobb, idősebb példányoknál teljesen eltűnik.
Testhossza átlagosan 50-70 cm, de elérheti a 130 cm-t is. A Magyarországon fogott legnagyobb (regisztrált) példány 15 kg-os volt, amit a Rába folyón akasztottak meg.
 
Ami az élőhelyeit illeti, elmondhatjuk, hogy szinte minden hazai vízben megtalálható, amennyiben azok megfelelnek a süllő elvárásának, azaz a tiszta (nem szennyezett) víznek. Ha egy vízterület szennyeződni kezd, úgy vagy elköltözik onnan, vagy tömeges pusztulása várható. Nagyon érzékeny halnak számít. A horgászok többsége azt tartja, ha egy süllőt kifognak, azt semmi értelme visszadobni, ugyanis garantáltan elpusztul. Ez nagyon sok halnál nem így van (pl. ponty, csuka, harcsa, stb.).
A nagyobb folyókban, tavakban, tározókban él, és nyáron nagyon kedveli a zavarosabb, melegebb, kemény aljzatú vizeket. Hazánkban a legnagyobb számban a Balatonban található meg.
 
A süllő 10-12 fokos vízhőmérsékletnél párosan ívik. A hím általában fák víz alá lógó gyökereit vagy alámosott nádgyökereket választ fészeknek, amit megtisztít és őriz az ivadékok kikeléséig. Távol tartja az egyéb halakat, és úszóival legyezgeti az ikrákat, hogy friss vízhez juttassa azokat. Az ivadékok kikeléséhez kb. egy hét, majd még egyszer ennyi telik el, az úgynevezett nem táplálkozó lárvakor időszakból. Az ezek után következő időszakban máris a ragadozó ösztön működik, és bár csak nagyon apró élőlényekkel táplálkozik, azt már úgy teszi, ahogy felnőttként is. A becserkészés és támadás egyre tökéletesedik, de az igazi ragadozó életmódra 6-8 hetes korban tér át. A kilós tömeget a süllő kb. a negyedik-ötödik évben éri el.

Horgászatával kapcsolatban az első, amit meg kell említeni: a süllő nem szereti a fényt. Ám rejtőzködő életmódjából még nem következik egyenesen, hogy éjszakai ragadozó, hiszen nappal is nagy sikerrel fogható. Mondhatjuk, hogy búvóhelye egyben leshely is, mert amennyiben módja nyílik rá, igencsak rárabol a prédára, lehet bármilyen napszak is.
Ami még éredekesség, hogy a süllő nem csak élőcsalival fogható, hanem kedveli a halszeletet is. Téli süllőzésnél használhatunk nagyobb haldarabot vagy nagyobb csalihalat is. Ezt fenekező, illetve úszós készséggel egyaránt nagy sikerrel próbálhatjuk.
Amennyiben a mozgalmasabb horgászmódszereket kedveli valaki, ajánlhatjuk a pergetést is vagy - a part menti bedőlt fák ágai között - az igen eredményes mártogatós módszert is.
A süllőnek a kifogható mérethatára 30 cm, az ennél kisebb példányokat - a szabályzat értelmében - vissza kell ereszteni.

Recept:

Süllő egészben sütve
 

Hozzávalók:
1 db 1,5 kg süllő,
10 dkg só,
20 dkg zsemlemorzsa,
15 dl olaj,
2 db fejes saláta,
3 db citrom,
tartármártás.

Készítés:
A süllő pikkelyeit gondosan lekaparjuk. Ezután kibontjuk, és belsőségeit eltávolítjuk. Az uszonyokat a gerincről és a has alatti részről levágjuk. A kopoltyút és a szemeket kiszedjük. A süllőt megmossuk, majd leszárítjuk.
A testet kívűlről beirdaljuk, majd kívül-belül megsózzuk, és rövid ideig állni hagyjuk, hogy a só jól átjárja a hal húsát. A szájába egy darab nyers burgonyát helyezünk, hogy ebben a nyitott formában süljön majd készre. Ezután a süllőt meghajlítjuk, így kifli alakúra formázzuk, és zsemlemorzsában megforgatjuk. Forró olajba helyezzük, mindkét oldalát pirosra sütjük úgy, hogy közben locsolgatjuk a forró olajjal. A készre sütött süllőt csepegtetőrácsra - vagy szalvétára - emeljük, ügyelve arra, hogy ne törjön el. Szájából óvatosan eltávolítjuk a sült burgonyát. Egy haltányérra helyezzük az orrával és farkával felfelé a ropogósra sült halat.
Körberakjuk hasábburgonyával vagy petrezselymes burgonyával. A süllő szájába és a tál két végére citromgerezdeket helyezünk. Salátalevéllel díszítjük.
Külön adunk hozzá jól előhűtött tartármártást mártásoscsészében. Köretnek hasábburgonyát vagy petrezselymes burgonyát ajánlunk.

Ruprecht Vilmos

Korábban:

• A menyhalról
• Hogy a horgász ne legyen pácban