Társoldalunk:

Műcsalikkal a jó kapásért

A halakat bármivel meg lehet etetni - gondolják a horgászok. Ezen felbuzdulva a régóta használt csontik, giliszták, kenyérgyurmák és egyebek mellett egyre többféle haleledelnek álcázott műcsalit fejlesztettek ki. Aki tehát horgászni igen, de csontkukacokkal és gilisztákkal barátkozni nem igazán szeretne, a műcsalikat hívhatja segítségül a háló megtöltéséhez.

Pilkerek
A legöregebb műcsaliknak a támolygókanalak és a műlegyek számítanak. Előbbiek igencsak egyszerű szerkezetűek, egyetlen hajlított és domborított fémlapból állnak. Mozgásuk sebességét is ez a hajlítás-domborítás határozza meg, de hatással van rá még a súly és az alak is. A legintenzívebb tempóban a nagy felületű és kis tömegű kanalak haladnak. A műcsalikat általában vontatják a halak előtt, azaz ezekkel húzzák el előttük a "mézesmadzagot". A támolygókanalakat azonban nem csak vontatni lehet, mert a nagyobbak már süllyedés közben is szépen billegtetik magukat a kiszemelt áldozatok előtt. Ez a műsor pedig elsősorban a csukáknál hoz kézzel fogható eredményt. A támolygókanalak speciális változatai a pilkerek. Ezek hosszúkás és - eltérően a támolygókanalaktól - inkább hengeres alakúak.

A műlégy
A legyeket mesterséges úton különböző tollakból, állati szőrből, illetve kisebb szövet vagy műanyag csíkokból állítják elő. Rengeteg típusa van, balinozáshoz akár egy fehér nejlonszatyorból is lehet műlegyet készíteni. A műlegyek horogra kötése nagy rátermettséget igényel, már-már művészetnek számít ez a mutatvány. Megéri azonban a fáradságot, hiszen a halak igencsak harapnak rá.

Népszerű eszköz még a körforgó villantó. A kanál fémhuzal körüli pörgése okozza a víz rezgését, amely aztán támadásra ösztökéli a ragadozó halakat. A villantóknál nem csak a mozgásuk, hanem színük is döntő fontosságú lehet. Zavaros vízben amúgy is nehezebb halászni, de ilyenkor segíthet, ha fényesre krómozott vagy polírozott fajtát használunk. Ezzel szemben tiszta, áttetsző vízben a matt és sötét villantók hozhatnak jó kapást. Nemcsak a víz színe, hanem a fényviszonyok is befolyásolhatják választásunkat. Szürkületben, felhős vagy ködös időben érdemesebb csillogóbb, szikrázó napsütésben pedig sötétebb csalit használni. A bikáknál már tesztelt piros szín a ragadozó halaknál is beválik. Egy horogra kötött piros bojt vagy toll igencsak feltüzeli egyes ragadozók vadászösztönét.

Persze nem csak a külső teszi a jó villantót! Egy jó körforgónak már a vontatás megkezdésekor el kell kezdeni pörögni, nem jó, ha rángatással kell erre ösztönözni. Egy másik követelmény, hogy minél kisebb mértékben csavarja meg a horgászzsinórt. Ez már csak gazdasági megfontolásból is fontos, hiszen az erősen csavaró villantó jócskán megrövidítheti a damil élettartamát. Másrészt nem mindegy hogy hányszor kell kipörgetni a zsinórt ahelyett, hogy a zsákmányt lesnénk.

A wobbler
Fából, műanyagból készülnek a wobblerek, melyek remegő-billegő mozgását speciálisan kiképzett orruk adja. Alakjukkal általában halakat utánoznak. Vannak víznél könnyebb, azaz úszó és a víznél nehezebb, tehát süllyedő típusok. A legtöbb wobbler kétrészes, de találkozhatunk három részből állókkal is. Ez a felépítés erősebb mozgást eredményez, hiszen az első tag remegését a hozzá csuklósan kapcsolódó második tag "veretése" is követi.

Végül szólunk még a műcsalik legifjabb képviselőiről, a twisterekről és a gumihalakról. Használatuk igen egyszerű, a hideg évszakban egy kellő gonddal összeállított felszerelés és egy megfelelően összerakott gumihal segítségével akár egy kezdő horgász is sikeres lehet. A megfelelő típus kiválasztását a fej súlya befolyásolja leginkább. Mivel a kapások legnagyobb része akkor várható, amikor a csali a fenékről elemelés után lebeg a vízben, ezért olyan fejet kell választani, amellyel az adott vízsebesség mellett a gumihalat még éppen le lehet tenni a fenékre.

Korábban: