2000. szeptember 28., csütörtök, 04.01

Zsolt persze bokszolt már vb-döntôt a címvédô, ám Sydneyben már nem induló kubai Ariel Hernández ellen, helytállt három Európa-bajnoki fináléban is, azaz ismeri a téthelyzet fogalmát, és pályafutása azt bizonyítja, hogy nem is roppan össze, ha rendkívüli kihívásokkal találkozik. Igaz, olimpiai elôdöntôben még nem öklözött, mint ahogyan annyi ember elôtt is csak a Budapest Sportcsarnokban léphetett fel, mint amennyien várhatóan csütörtök este töltik meg az Exhibition Centre 3-as és 4-es csarnokából összenyitott impozáns termet.

- Végtelenül türelmesnek kell lennem, nem szabad sietnem és kockáztatnom, csak a saját, jól bevált taktikámmal gyôzhetem le Gajdarbekovot - merengett az esélyein Erdei. - Ígérem, az akarattal, az elszántsággal nem lesz, nem lehet gond, ha sikerül megôriznem a nyugalmamat, szombaton az aranyért is szorítóba fogok lépni.

Mindenesetre nem rossz elôjel, hogy Gajdarbekov elôtt sorban három orosz is kesztyut húz, mégpedig három elsôrangú orosz, a két éve a budapesti vb-n egyaránt aranyérmes Malahbekov (54 kg), Maletyin (60 kg) és Szaitov (67 kg - ô egyébként messze jobb formában bokszol Sydneyben, mint amilyet a tamperei Eb-n mutatott, amikor kikapott Kótai Mihálytól). Szóval, Oroszországnak elvben három döntôse is lehet, amikorra Gajdarbekov sorra kerül, és ez ebben a sportágban sokat számít.

Még két meccs után szeretnénk így látni Erdeit

Mert a hírek szerint már megy az osztozkodás a finálés helyeken, a kontinensek már kalkulálgatnak, a bíróknak már alig van szabad percük, mindenki a sajátjait szeretné a dobogó tetején látni. Atlantában Európa négy aranyérmet szerzett (csak Szaitov van itt, Kovács István és Vladimir Klicsko profi lett, Petrov leeresztett), Amerika négy kubai és egy amerikai bajnokot tudott felmutatni (Savón 91 kg-ban megvédheti a címét, az 51 kg-t megnyerô Maikro Roméro egy súlycsoporttal lejjebb ismételhet), Ázsia kettô (a thaiföldi pehelysúlyú, Somluck megjelent Sydneyben is, de a negyeddöntôben elbukott), Afrika pedig egy elsôséget takarított be.

Ausztráliának még Ausztráliában sincs sok esélye, és az afrikai aranyra se vegyünk mérget, de a három vezetô kontinens minél elôkelôbb pozícióban bízik. Kérdés, hogy Erdeinek hol jut hely a nagy tolongásban, nem örömteli, hogy nem vagyunk sportdiplomáciai csúcshatalom, de reményt keltô, hogy Madárnak az utóbbi idôben igencsak megnôtt a respektje.

Szerdán még edzett egy jót a magyar középsúlyú, csütörtökön pedig a mérlegelés és az olimpiai elôdöntô vár rá. Motiváló tényezô az is, hogy ezt követôen már csak szombaton kellene hoznia a hetvenöt kilogrammot - aki még egyszer az életben ennyinek szeretné látni, az nézze meg a döntôt. Ebben is követi Kovács Istvánt, aki az atlantai finálé reggelén volt utoljára 54 kg, és követheti abban is, hogy a hamburgi Universum Box-Promotion alkalmazottja lesz.

- Zsolti nagyon nagy feladat elôtt áll, amelynek képes a megoldására - mondta Szántó Imre szövetségi kapitány, aki örült volna, ha a két kiesett társ, Lakatos Pál és Balzsay Károly is ott marad Erdei mellett az utolsó napokban, de a két bunyós a hazautazás mellett döntött. - Jobban örültem volna, ha az amerikai Lacy ellen kell bokszolnia, de ez van, Gajdarbekov lesz az ellenfele. Még nem találkoztak, remélhetôleg mi emlékszünk majd vissza jobb kedvvel az elsô randevúra. Szántó hozzátette: biztos abban, hogy az elôdöntôbe jutással, a már nyakban lévô éremmel Erdei Zsolt felszabadultabb lesz, hiszen bárhogyan is zárul számára az olimpia, már felállhat a dobogóra. Az elkövetkezô néhány nap feladata az érem fényesítése lesz.

Savón a Kubában nemzeti sportként uzött ökölvívás márkajele. A 91 kilogrammos súlycsoport hatszoros világbajnoka kétszeres olimpiai bajnok, és lehetne már háromszoros is, de a kubaiak bojkottálták a szöuli játékokat, az tehát kimaradt. A legenda az elődőntőben küzd meg egyetlen "mumusának", Csagaevnek verőjével, Csanturiával.

J. S. Bach, Liszt és Mozart klasszikus. Miért ne mondhatnánk ugyanezt egy ökölvívóra? A sport elfogadja az ilyesfajta túlzásokat, a bunyóban nem okoz gondot ez a fokozás: klassz, klasszis, klasszikus. Muhammad Ali, alias Cassius Clay, az 1960-os római olimpia félnehézsúlyú bajnoka, a profi ökölvívás kiemelkedô nagysága például klasszikusnak számít, ugyanúgy, mint a háromszoros olimpiai bajnok Papp László (1948, '52, '56). Klasszikus mivoltukat nem csupán a ringben mutatott magas színvonalú produkcióiknak tudhatjuk be. Ehhez a nemes minôsítéshez hozzátartoznak jellembeli tulajdonságaik is. A legyôzhetetlenség mítosza ugyan nem okvetlenül elengedhetetlen feltétele ennek a "súlycsoportnak", ám az olimpiai játékokon elért nagy sikerek nélkül senkit sem nevezhetünk igazi klasszikusnak.

Akinek e fenti bevezetô sorok után bármiféle kétsége támadna, annak látnia kellett volna az Exhibition Hallban a kubai Félix Savón és az amerikai Michael Bennett között a 91 kilósok negyeddöntôjében lezajlott mérkôzést, vagy utána megkérdezni legalább Ajtai Pétert, aki vezette az összecsapást.

A bevonuláskor több ezer voltos feszültség vibrált az arénában. A két világrendszer közötti régi, politikai töltet? sportütközetek korától már messze vagyunk, azonban a kubai-amerikai találkozók mind a mai napig kivételt jelentenek, hordozzák a kommunista-kapitalista ellentétek engesztelhetetlen hangulatát.

A 91 kilósok nehézsúlyú rangadójára Savón, szokásának megfelelôen, a kötelek felett lépett be a ringbe. A hatalmas ember - két centi híján két méter magas - komolynak, nyugodtnak tűnt, kezében kis kubai zászlót tartott, amit, miután átsétált a kék sarokba, átnyújtott az amerikaiaknak. Bennett gyors utómelegítést tartott, fenyegetôen táncolt, árnyékbokszolt a kubai sarka elôtt.

Savón az egész olimpiai mezôny legidôsebb öklözôje a maga 33 évével, Bennett lényegesen fiatalabb, 29 éves, alacsonyabb, 183 centi, s ennek következtében az ütéstávolsága is rövidebb, mint a hosszú karú kubaié. És micsoda különbség a múltat, a pályafutást tekintve! Savón a Kubában nemzeti sportként űzött ökölvívás márkajele. Kétszeres olimpiai bajnok (1992, 1996), és lehetne már háromszoros is, de a kubaiak bojkottálták a szöuli játékokat, az tehát kimaradt. A súlycsoport hatszoros világbajnoka. Lehetne itt is hétszeres, ám 1999-ben éppenséggel Michael Bennett nyerte az aranyat - nem mindennapi körülmények között.

A texasi Houstonban rendezett világbajnokság a felejthetetlen pontozói tévedések, bírói melléfogások, átlátszó csalások és botrányok tragikomédiájaként vonult be az ökölvívás történetébe. A kubaiak felháborodásukban óvásokat adtak be, másokkal együtt tiltakoztak, sôt ülôsztrájkot szerveztek a szorítóban. Mindez a 91 kilósok döntôje elôtt bontakozott ki teljességében, s Savón már nem állt ki az amerikai ellen, az egész küldöttség fogta magát és visszautazott Havannába. Így lett Bennett, ellenfél és mérkôzés nélkül, világbajnok.

Az amerikai bunyós pályája éppen úgy indult, mint hajdanában a hírneves Sonny Listoné vagy a még híresebb Michael Tysoné. A börtönben. Nehézfiú volt a javából. 1990 tavaszán Chicagóban, ahol született, felnôtt és éppen elkezdte a fôiskolai tanulmányait, mellékállásban a UPS szállítmányozási vállalatnál ügyködött, szabadidejében pedig kifizetôdô rablásokban vett részt a társaival. Egy játékbolt kifosztására ráfizetett, a bíróság csoportosan elkövetett fegyveres rablás miatt 26 évi börtönre ítélte az akkor 19 éves fiatalembert.

A börtön zárt világában mindenképpen a leghasznosabb idôtöltésnek tűnt az ökölvívás, amely remek kondícióban tartotta, egyben az önvédelem szempontjából sem volt közömbös. Védôje fellebbezett, s jó magatartását is beszámítva a 26 évet 15-re mérsékelték, s így - most már tényleg megkomolyodva és az ökölvívás tudományát szorgalmasan elsajátítva - felezéssel szabadult 1998-ban. Egy évvel késôbb már országos bajnok, majd világbajnok, s idén nagy fölénnyel nyerte az olimpiai válogatót is… Két év alatt a börtönbôl az olimpiai szorítóig - nem akármi!

Ezúttal azonban Savón ott állt az útjában. A csata nem fejezôdött be, mert az új szabály szerint, ha 15 pontos különbség alakul ki, akkor a gyengébb öklözô védelme érdekében a bírónak kötelessége véget vetni a küzdelemnek. Ajtai Péter sporttársunk éppen ezt tette három másodperccel a harmadik menet vége elôtt. A nehézsúly eddigi legnagyobb érdeklôdéssel várt mérkôzésének, a Savón-fesztiválnak vége, de még semmi sem dôlt el, csak az, hogy Bennett nem lesz olimpiai bajnok.

Az amerikai a vesztes csata után a következôket mondta: "Képtelen voltam tiszta fejjel követni a mérkôzést, a szívem, az indulataim irányítottak, és túl gyakran kínáltam fel tiszta ütésfelületet Savónnak. Ha a tizenöt pontos különbséget nem is érzem valósnak, el kell ismernem, hogy igazi bajnok, aki sokkal jobb volt nálam. Mentségemre szolgáljon, hogy igyekeztem száztíz százalékos erôbedobással harcolni. Ez ennyire volt elég. Megtiszteltetés, hogy Savón ellen öklözhettem."

Az elsô számú kubai bunyós elôtt különleges cél lebeg. Teofilo Stevenson, a nagy elôd nyomdokába szeretne lépni. Ôt, utólag, nyugodtan helyezhetjük a bevezetôben említett klasszikusok közé. Papp Lászlóval kettesben ôk egy szűk körű, exkluzív klubot "alapítottak", amelybe csak azok nyerhetnek belépést, akik három egymást követô olimpián aranyérmet szereznek. Stevenson 1972-ben, majd Montrealban 1976-ban és 1980-ban Moszkvában is a dobogó legmagasabb fokára léphetett (a szovjet fôvárosban Lévai István volt az egyedüli, aki végigöklözte vele a mérkôzés teljes idejét s csak megtisztelô pontozással szenvedett vereséget).

Ebben a klubban egyelôre csupán ketten vannak. Savónnak esélye van arra, hogy melléjük lépjen, de a "belépô" harmadik arannyal még adós. Hogy sikerül-e megszereznie, az Sydney egyik nagy kérdése. A sors idáig a kegyeibe fogadta. Mumusa, az üzbég Csagaev már kiesett. Az üzbég három próbálkozásból kétszer legyôzte ôt, igaz, az egyiket, az 1997-es budapesti vb-n aratott sikerét, utólag elvették tôle.

Csanturia egyelôre nem túl ismert. Annyit tudunk róla, hogy ô az, aki megverte Csagaevet. Néhány hatalmasságot, például a birkózó Karelint és az úszó Popovot már megakadályozták nagy sorozatuk sydneyi folytatásában. Savón nem akar közéjük tartozni.

(MTI)