2000. szeptember 28., csütörtök, 15.00

Kürtösi nem látta a végét

Az időjárás nem fogadta kegyeibe az atlétákat csütörtök délelőtt: esett az eső és hűvös volt, ennek ellenére közel 70 ezren látogattak ki az Olimpiai Stadionba. A kedvezőtlen külső körülmények azonban nem zavarták Kürtösi Zsoltot, aki a hatodik számban, 110 gáton 14.15 másodperccel a csúszós rekortánon megnyerte futamát (955 pont), pedig az első rajtnál kiugrott, vagyis a következőnél nagyon kellett vigyáznia, nehogy kizárják.

Szintén ebben a csoportban futott Zsivoczky Attila, aki 15.27-tel hetedik lett (817). A hetedik szám, a diszkosz előtt Kürtösi tartotta kilencedik helyét (5146 pont), a világranglista ötödik helyén álló Zsivoczky viszont visszacsúszott a 14.-re (4995).

A diszkoszvetést Zsivoczky kezdte. Elsőre 46,18 métert ért el, második kísérleténél 47,13-ra javított, aztán az 1996-ban itt, Sydneyben ifjúsági világbajnok utolsóra rátett még 30 centit, így csoportjában második lett 817 ponttal az összetettben is vezető amerikai Chris Huffins mögött.

Kürtösi 46,61 méterrel kezdett, majd egy centivel javított (800 pont). Az utolsó dobásra 45,09-et ért el. A korábbi bírói döntéssel ellentétben: Erki Nool, az észtek Európa-bajnok tízpróbázója nem esett ki. A diszkoszvetésben elvégzett harmadik, vitatott kisérleténél - mégsem lépett ki! Így a 43,66 méteres dobást könyvelték el, az összesítésben 7 szám után a 4. helyen állt. Mindez azért lényeges, mert így a két magyar egy hellyel hátrébb szorult: Kürtösi a 8., Zsivoczky a 11. helyről folytatta délután a rúdugrással.

Az esti atlétikai programot egy délutáni részverseny vége vezette be: a tízpróbázók nyolcadik számában, a rúdugrásban mindkét magyar 4,80 m-ig jutott, utána Kürtösi a 8., Zsivoczky a 13. helyen várta az esti folytatást.

A tízpróbázók utolsó két száma a gerelyhajítás és az 1500 m volt, Zsivoczky Attila jól hajrázott, és korábbi pozíciójához képest öt helyet előrelépve 8. lett. Kürtösi Zsoltnak kevésbé sikerült a befejezés, gyakorlatilag helyet cserélt honfitársával, mert 11-ként fejezte be a kétnapos sorozatot.

A győzelmet Erki Nool szerezte meg. A világcsúcstartó cseh Dvorak csak 6. lett.

Marion Jones férjet talán rosszul választ, de futni nagyon jól tud

"Csak" két futódöntőt bonyolítottak le ezen a napon, de azok a legkényesebb igényeket is kielégítették.

Marion Jones a 200 után elmondhatta: kettőből kettő! Már 100-nál szinte behozhatatlan volt az előnye, amit még fokozni is tudott. Simán nyerte a 100 után második aranyát. Folyt. köv. pénteken este a távolugrásban.

A férfiak hasonló száma bombameglepetéssel ért véget. Öten futottak már a döntősök közül 20 mp-en belül, hét színesbőrű sprinter vágott neki a fél körnek, s ezek után nyert a nevető nyolcadik, a 20.14-es egyéni csúccsal érkező görög Kenterisz. A két favorit, Ato Boldon és Darren Campbell egymást váltotta az élen, a győztes az utolsó 20-30 méteren úgy futott, hogy annak legfeljebb a két nagy hiányzó, Maurice Greene és Michael Johnson tudott volna ellenállni. De ők - emlékezetes: megsérültek az amerikai válogatón - el sem jutottak ebben a számban az ötkarikás rajtig.

Még két számban dőlt el az olimpiai arany sorsa: a kubai Pedrosónak három ugrás is elég volt (hatodik kísérletére érte el a győzelmet jelentő 8,55 métert) az elsőséghez, női súlylökésben a fehéorosz Korolcsik nagy fölénnyel nyert.

- Örülök, hogy vége van az egyéni futószámoknak, és eddig sikerült teljesíteni célkitűzéseimet - nyilatkozta Marion Jones. - Ez a 200 nem volt nehéz, mert jól rajtoltam, és a kanyarban is jól ment a futás. Most már minden idegszálammal a következő számra, a távolugrásra tudok koncentrálni, és ha azon is túl vagyok, akkor jöhetnek a váltók. Tudom, hogy mindenki arra kíváncsi, hogy mit szólok férjem (C. J. Hunter súlylökő) doppingügyéhez. Bár természetesen van róla véleményem, most semmi mással nem foglalkozom, csak az olimpiával, a számaimmal. Mindent annak rendelek alá, hogy elérjem célomat, az öt aranyérmet.

- Mindig hittem magamban, de az olimpia előtt még éremben sem reménykedtem - mondta Konsztantinosz Kenterisz. - Csak a középdöntő után éreztem azt, hogy lehet valami keresnivalóm. Érmet akartam nyerni Görögországnak és ez sikerült. Az döntött a javamra, hogy senkitől nem féltem, csak futottam legjobb tudásom szerint.

Ato Boldon, a 200 méteres síkfutás bronzérmese, aki Greene és Johnson távollétében a szám esélyese volt, így beszélt: - Csalódott vagyok, hiszen aranyat akartam nyerni. Jól rajtoltam, és a kanyarban is jól futottam. De amikor 150 méternél meg akartam nyitni a hajrát, nem volt erő a lábaimban. Ez volt a nyolcadik futásom hét nap alatt, és ez nagy hátrány volt Kenterisz-szel szemben, aki nem indult 100 méteren.

(MTI)