2000. szeptember 29., péntek, 14.59

Magyarország - Norvégia 28-23 (16-10)
Sydney, Dome, 6000 néző, vezette: Karin, Kolic (szlovén)
Magyarország: Farkas A. - Balogh 2, Radulovics 10/3, Siti 6, Pádár 4, Farkas Á. 6/2, Pigniczki, cserék: Pálinger (kapus), Kökény, Zsemberyné, Deli
Norvégia: Leganger - Duvholt 2, Haltvik 1, Sörlie, Larsen, Grini 13/4, Hundvin 4, cserék: Tjugum (kapus), Bjerkheim 2, Hilmo 1, Saettem, Erikssen
hétméteres: 6/5, illetve 4/4
kiállítás: 2, illetve 6 perc

Óriási "vásárt" csinált a magyar válogatott Radulovics Bojana honosításával

A legutóbbi két tétmérkőzésen egyaránt a norvégok nyertek: az 1998-as hollandiai Európa-bajnokság elődöntőjében 28-14-re, a tavalyi világbajnokság negyeddöntőjében 24-21-re, és az olimpia előtti edzőmeccs is északi sikert hozott: a 3x25 perces összecsapáson 41-34-re kaptunk ki tőlük.

Jól kezdett a magyar csapat, Farkas Ágnes és Radulovics vezérletével 4-1-re elhúzott. Aztán a világklasszis Grini "hátára vette" a norvégokat, és feljöttek 4-3-ra. Később Siti és Balogh percei következtek, megszakítás nélkül négyszer volt eredményes a Mocsai-gárda (12. perc: 8-3!).

Időkérést követően rendezte sorait az ellenfél (a bizonytalankodó Leganger helyett Tjugum állt a kapuba) és újra szoros lett az eredmény (8-6). Két gyors indítás és Radulovics-bomba után megint a magyarok léptek el (14-8). Grini volt a skandinávok motorja, a 26. percben már a hetedik gólját dobta. Igaz, Radulovics is ennyinél tartott. Farkas Andrea is remekelt a kapuban, így maradt a megnyugtató hatgólos különbség.

A második félidő kimaradt helyzetekkel kezdődött, utána Haltvik és Siti dobott gólt. Nagy volt a feszültség, mindkét oldalon rengeteg a pontatlan megoldás. Az addig kitűnően játszó Radulovics gyermeteg módon rontott büntetőt. Az egyre inkább belelendülő norvégok fokozatosan csökkentették a különbséget Duvholt révén: 17-11-ről öt perc alatt 17-14 lett.

A magyar kapitány is időt kért. Radulovics megfogadta a tanácsokat, bátran vállalkozott, és kétszer gyorsan betalált (19-14). Sokat cserélt a norvég szövetségi kapitány, Marit Breivik, de ez sem segített.

Az ötletes magyar együttes szebbnél szebb támadások után volt eredményes, ezúttal Pádár jóvoltából. A 47. percben minden eddiginél nagyobb különbséggel, 23-16-ra vezetett. Megint időt kértek a norvégok, de most nem volt ellenszer a szervezett ellenfél parádés játékára. Leganger visszaállt, de ő sem sokszor találkozott a labdával.

Mocsai közben a magyar szurkolótábort is irányította.

Ezen az estén verhetetlen volt a válogatott, a végén még néhány trükk is belefért. A norvég marhakolompok pedig elhallgattak...

A vasárnapi döntőben, magyar idő szerint 7.30-kor Dánia lesz az ellenfél. A címvédő ugyanis 20-11-es félidő után 31-29-re legyőzte a négy évvel ezelőtti ezüstérmes Koreai Köztársaságot. Az atlantai finálé ismétlésén a skandinávok agresszív védekezésüknek és pontos támadásaiknak köszönhetően gyorsan elhúztak. A dél-koreaiak tulajdonképpen végig rohantak az eredmény után. A dánok az utolsó tíz percben cseresorukat szerepeltették, így tudta csökkenteni hátrányát az ellenfél.

- Nem is hiszem el! Járni sem birok... - mondta a meccs után Pádár Ildikó. - Éreztük, hogy megverhetjük ezt a norvég csapatot. Valahogy annyira együtt voltunk. Nagyon jók voltak az átlövők, ezért több lehetőség kínálkozott beállóban is. A szünetben nem mentünk be az öltözőbe. A kapitány elindult, de mi szóltunk neki, hogy inkább maradnánk. Nem akartuk, hogy elmúljon az első félidei hangulat... És a döntőben a dánok következnek, jobb, mintha a koreaiakkal játszanánk!

- A csapat ma nagyon jól játszott - nyilatkozta Sinka László, a magyar szövetség főtitkára. - A bíráskodás korrekt volt. De, miért is ne szeretnének minket, amikor tavaly a világbajnokságon, Norvégiában az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a magyar a legjobb és legszimpatikusabb csapat. Akkor kikaptunk a hazaiaktól. Milyen régi álom ez az olimpiai döntő! Tulajdonképpen 1995-ben azért rendeztük Magyarországon a világbajnokságot, hogy mindenképpen kijussunk az olimpiára. Ki is jutottunk, csak sajnos Atlantában nem sikerült döntőbe kerülni. Most igen!

- Úgy volt, hogy csak akkor játszom, ha nagy baj van - mondta Lőwy Dóra. - Hát nem kellett beállnom.

- Magyar női válogatott még sohasem játszott ilyen jól - lelkendezett Mocsai Lajos szövetségi kapitány. - Úgy gondolom, életem egyik legnehezebb mérkőzésén vagyok túl. Nagyon boldog vagyok, hogy semleges pályán sikerült legyőznünk azt a norvég csapatot, amely a tavalyi vb-n otthon ütött el bennünket az éremtől. A célunkat maradéktalanul teljesítettük: óriási küzdelemben morálisan törtük meg a riválist. Sikerült görcs nélkül, felszabadultan pályára lépnünk. Ugyanezt szeretnénk a dánok elleni döntőben is. A norvégok most végre testközelből érezhették meg, miként is tud Radulovics játszani.

- Hihetetlen jók voltak a magyarok - mondta Arne Högdahl, a norvég válogatott másodedzője. - Lélektani előnyben játszottak. Sajnos tőlünk többen is már a vasárnapi döntőre gondoltak. Ellenfelünk végig nyomás alatt tartott bennünket, alig voltak lehetőségeink.

- Nagyon megnyugodtam, hogy elöl szinte minden helyzetből betaláltak a társaim - mesélte Farkas Andrea, a mezőny egyik legjobbja. - Ezzel párhuzamosan a védekezés is kitűnő volt. Végig könnyedén játszottunk. Ha most nem nyerünk, akkor soha.

A 3. helyért, 5.30-kor: Koreai Köztársaság - Norvégia

Férfi elődöntők: Oroszország - Jugoszlávia 29-26 (14-15), Svédország - Spanyolország 32-25 (15-10)

(MTI)