2000. szeptember 30., szombat, 8.36

Magyarország	8	-	7	Jugoszlávia
	(3-2, 2-3, 2-2, 1-0)
Kósz	Olimpiai uszoda, 15 ezer néző			Sostar
Fodor 1	vezette: Lüdecke (német), Kerr (ausztrál)			Trbojevic 5
Steinmetz				Savic
Kásás 1	emberelőny: 11/4, illetve 7/5			Ciric
Benedek				Sapic 1
Molnár	négyméteres: 0, illetve 0			Vujasinovic
Kiss 3				Vukanic
csere				csere
Vári 2				Ikodinovic
Varga				Jelenic
Biros 1				Uskokovic 1

Az eksztatikus Rollán most nem áll majd szemben a magyarokkal

Az első elődöntőben a spanyolok és az oroszok hosszabbításban kellett eldöntsék a továbbjutást, miután a rendes játékidőben 7-7-re végeztek (3-3, 2-1, 1-1, 1-2). A döbbenetesen hosszú mérkőzés aranygóllal ért véget. A kétszer három perc hosszabbítás nem hozott gólt, és ekkor a csapatok belekezdtek egy rémálomnak tűnő újabb ráadásba: kevés híján tíz percig tempóztak, küszködtek, verekedtek a vízben, mígnem végül a sokáig Magyarországon légióskodó Groskov átlövésgóljával az oroszok megszerezték a győzelmet. A döntőben tehát Oroszország várja az ellenfelet, holnap kiderül, mennyire hullafáradtan...

A magyarok ellenfele Jugoszlávia, amely 7-3-ra verte Ausztráliát a négy közé jutásért. A magyar válogatott meglepően könnyen, 8-5-tel jutott túl ősi riválisán, az olaszokon. (A meccs a vesztest rendkívüli módon megviselte...)

A magyar és a jugoszláv együttes a csoportmérkőzések során szerdán találkozott, s akkor a "plávik" úgy nyertek 10-9-re, hogy egyszer, a legutolsó másodpercben vezettek. A Kemény Dénes dirigálta csapat nem szokott egy tornán kétszer kikapni ugyanattól az ellenféltől: a tavaly Sydneyben rendezett Világkupán például Olaszországot verték 5-3-ra a döntőben azután, hogy az alapszakaszban 10-8-ra kikaptak.

Eddig összesen 129 mérkőzést játszott Magyarország és Jugoszlávia válogatottja egymás ellen, 65 hozott magyar, s 34 jugoszláv győzelmet, 30 végződött döntetlenül, a gólkülönbség: 790-683 a magyar együttes javára.

Kemény Dénes úgy nyilatkozott a mérkőzés előtt: - Ismerjük egymást a jugoszlávokkal, mint a saját tenyerünket...

Huszonnégy év után ismét olimpiai döntőben a vízilabda-válogatott

A Sydney Aquatic Centre 17 500 nézője előtt a Kemény-fiúk fehér sapkában kezdtek, és az első felúszás után, jugoszláv szabálytalanság miatt, megszerezték a labdát. Az első támadás utolsó másodpercében Kiss Gergely lőtt gólt, 1-0. Hamar egyenlítettek a jugoszlávok, Steinmetz kiállítását követően Trbojevic tüzelt Kósz kapujába, 1-1. Fodor Rajmund a következő magyar támadás - és az első emberelőny - végén szenzációs kapásgóllal szerzett vezetést, 2-1. Néhány kimaradt helyzet (egy-egy bődületes kapufa) után Trbojevic a jobb szélről nagyon rafinált pattintással egyenlített, 2-2. Kisebb gólszünet után emberelőnyös helyzetből talált be Vári messziről, 3-2.

Trbojevic nem akart leállni, a második negyed elején, emberelőnyből újabb gólt szerzett, mert nem figyeltek rá, 3-3. A válasz kissé késleltetve érkezett, hiszen egy emberelőnyt kihasználatlanul hagytunk, de aztán Kásás keze eldurrant, nyolc méterről lőtt bombagólt, 4-3. Uskokovic rögvest megmutatta, hogy Jugoszláviában is tanítanak ilyesmit: ugyanolyan messziről egyenlített, 4-4. Emberelőnyből Vári durrantott hatalmasat: 5-4. Négy másodperccel a negyed vége előtt a negyedik gólját is belőtte Trbojevic, kimaradt helyzetek után újra egyenlő, 5-5.

Másfél percnyi játék után a második félidőben vezetést szerzett (először a meccs folyamán) a jugoszláv csapat, kihasználva az újabb emberelőnyt, 5-6. Kiss úgy egyenlített, hogy a cserekapus Szécsi után csak ketten értek a lábdához, Kásás passzát vágta be messziről, 6-6. Trbojevic mondhatni kínaiból lőtte az ötödik gólját, beúszva a kapu szájába, eltette Szécsi mellett a labdát, 6-7. Biros egyenlített egy szépen kijátszott helyzet után, 7-7.

Előbb kivédekeztünk kétszer egy helyzetet (mert visszakapták a labdát a jugoszlávok), majd végre kihasználtunk egy emberelőnyt: Kiss volt a gólszerző, 8-7. Vári ekkor már kipontozódott, de erősödni látszott a magyar csapat. Ezután már egyáltalán nem született több gól, kitartottunk a végéig, és döntőbe jutott a magyar válogatott! Az utolsó percekre ismét az volt a jellemző, ami az egész meccsre: szenzációsan védekeztünk, de nem használtuk ki az emberfórokat és nem dolgoztunk ki lövőhelyzeteket. Ennek ellenére kimondható: jobb volt a magyar csapat, egy góllal mindenképp, és ez egy elődöntőben bőven elég.

Kemény Dénes a szinte döntő jelentőségű kapuscserét nem akarta bővebben kommentálni a mérkőzés után, azt mondta: "Ezt hagyjuk, tizenhárman vagyunk, együtt sírunk, együtt nevetünk." Egyébként az volt a véleménye a találkozóról, hogy nem játszottunk olyan jól, mint egy nappal ezelőtt, mert az ellenfél nem hagyta. "Amikor három és fél perccel a vége előtt Kiss belőtte vezető gólunkat, megéreztem, hogy ennyi marad és nyerünk, mert jó volt a védekezésünk."