2000. október 12., csütörtök, 9.06

Tíz nap hallgatás után Kőbán Rita a nyilvánosság elé lépett. Szerdán a Nap-tévé reggeli adásában, a Nemzeti Sportban és az A Színes Sportban - hogy miért éppen ezen orgánumokban, annak biztosan megvan a maga oka - beszélt ominózus nyilatkozatáról és annak hátteréről, amit a női kajaknégyes olimpiai második helyezése után adott.

Kőbán a célbaérkezés után

Bár arról szó sincs, hogy ez az ügy nagyobb vihart kavart volna, mint a Jugoszláviában zajló forradalom, miként azt Barcelona és Atlanta bajnoka gondolja, de aki nem tudná: a négyes vereségét a németekkel szemben Kőbán azzal indokolta, hogy a táv második felében nem volt kellően nagy a csapásszám.

A tévé kamerája előtt Kőbán Rita hosszú monológban öntötte ki a lelkét, a lényeg a következőképpen foglalható össze: az olimpiai felkészülés során mindent alárendelt a négyes szereplésének, ezért rendkívül csalódott volt, amikor azt érezte, hogy háromszáz méternél lassul a hajó. A felfokozott idegállapotban nem a lányok ellen beszélt, talán hibázott is, hogy nem várt véleménye megfogalmazásával, de ő csakis szakmai magyarázatot adott. Eddig mindenki csak a másik három lány érzéseiről szólt, pedig neki is vannak érzései, higgyük el, ő is nagyon rosszul érezte magát, amikor lassult a hajó s tudta, elúszik az aranyérem. S amit ő mond, annak van szakmai hitele, mert az elmúlt tizenhat évben, egyet kivéve, amikor a magyar egység Atlantában 9. lett, minden négyesben ott ült. Az utólagos elemzés is neki adott igazat, hiszen a második kétszázötven méteren csak az ötödik időt evezte a magyar hajó.

Ezek a gondolatok külön-külön mind megállják a helyüket, de az egész ettől még változatlan. S ha a fentebbi mondatokból hiányoltuk azt a szót, hogy "bocsánat", az se véletlen, a sportlapban ugyanis Kőbán még sydneyi nyilatkozatánál is bántóbb választ adott arra a kérdésre, miért nem ment elöl a hajó? "A tv-felvétel ezt is megmutatja. Az operatőr nagyon közelről mutatott minket, és jól látszik, ki miként feszül szét evezés közben. Minden egyes arcra oda volt írva, az illető mit csinált, mennyire halt meg a sikerért."

Ez már nemcsak azt jelenti, hogy a társak valamit elrontottak, hanem azt is, hogy szándékosan rontották el. És ez bizony már nem sértés, hanem súlyos vád.

Pedig nem kellene csűrni-csavarni a dolgot. A magyar négyes Sydneyben, ahogy ebben az évben a szegedi Világkupán és a poznani Eb-n is, egyszerűen kikapott a némettől. Mert az volt a jobb. Ez a lényeg, nem a gyors első, meg a lassú második kétszázötven méter. De ha már belemegyünk a részletekbe, Kőbán egyesbeli hatodik, illetve a Kovács, Szabó páros második (ugyancsak a németek mögött) helyéről se feledkezzünk meg. Szakmai okokról csak akkor lenne értelme beszélni, ha a négyes úgy második, hogy ők külön-külön nyernek.

Így viszont maradnak az érzések. Kőbáné és a másik három lányé. A bántóé és a megbántottaké. Nem országos ügy. Feloldása is egyszerű. De amit Kőbán tett, az nem más, mint szószaporítás bocsánatkérés helyett.

Novák Miklós (Népszava)