2000. október 18., szerda, 16.11

Kolonics György, a magyar kenusport első kétszeres olimpia bajnoka, aki az atlantai páros győzelem után egyéniben is aranyérmet szerzett, november elsejétől újra edzésbe áll és megpróbál újra a csúcsra jutni - esetleg Horváth Csabával párosban is.

Kolonics a sydneyi olimpikonok közül a legmagasabb kitüntetést kapta a köztársasági elnöktől - abszolút megérdemelten

- A győzelmed után nyilatkoztad, hogy korábban te sem voltál teljesen biztos az első helyben. De a döntőn, lapátolás közben érezted-e már, hogy tied lesz az arany?
- Természetesen nem úgy álltam oda a rajthoz, hogy nem nyerhetek, ezt egyik sportoló sem teszi. Egyszerűen csak megpróbáltam nem elbízni magam, és hogyha csak bronzérmet szereztem volna, akkor sem lettem volna elkeseredve. A döntőn egyébként nem nagyon figyeltem a többiekre, annyit tudtam, hogy az előfutamokon elég jól teljesítettem, van esélyem a jó helyezésre.

- Előfordult már, hogy ilyen kellemetlen, szeles körülmények között kellett versenyezned?
- Igen, volt már ilyen. 18 éve űzöm ezt a sportot, úgyhogy előfordult már, hogy igen rossz időben kellett hajóba ülni. De biztos vagyok benne, hogy nemcsak nekem volt ilyen élményem, hanem a döntő többi résztvevőjének is.

- Érzel-e bármilyen különbséget az atlantai és a mostani aranyérem között?
- Különbséget érzek, de rangsort nem tudok, nem lehet felállítani. Egyéniben persze teljesen más versenyezni, mint párosban. A sydneyi arany pedig azért más, mert ott a pályán, a döntőben csak magamra számíthattam. Természetesen mögöttem állt az edzőm, és még sokan mások, akik segítettek, de verseny közben tőlem függött minden.

- Ha már a párost említetted, a győzelem után azt üzented Horváth Csabának, hogy fogtok még egy hajóban lapátolni. Beszéltél már vele azóta erről?
- Igen, de természetesen a közös jövő nemcsak tőlem függ, hanem tőle is. Azt azonban már megbeszéltük, hogy ha újra egy hajóba ülünk, annak csak úgy van értelme, ha nyerni is tudunk.

A legjobb magyar kenus

- Mit gondolsz, megváltozik-e az életed attól, hogy te vagy a magyar kenusport első kétszeres olimpiai bajnoka, aki ráadásul a napokban megkapta az egyik legnagyobb állami kitüntetést is?
- Nem hiszem, hogy ettől különösebben megváltozna. Az olimpia előtt felkészültem arra, hogy letelt a négy év, vége a címvédési időszaknak. Szponzorom, a McDonald's mellettem áll, de ha nem nyertem volna, nehezebb lenne most előteremteni a további munkához szükséges feltételeket, így viszont biztosan könnyebb lesz.

- A szintén olimpiai bajnok kenus Pulai Imre azt mondta, januárig legfeljebb csak pohárban szeretne vizet látni. Te hogy állsz ezzel?
- Szerintem ő is csak viccelt, de nekem egyébként nincs ilyen kívánságom. November elsejével megkezdjük a munkát, persze egyelőre nem lesz túl nagy hajtás, de azt sem szeretném, ha leeresztenék.

- Az olimpia utáni pihenőidőt mivel töltöd?
- Igazából nincs sok időm a pihenésre. Különböző meghívásoknak teszek eleget, rendezvényekre járok, interjúkat adok. Őszintén jól esik az érdeklődés, persze előfordul, hogy buta kérdéseket tesznek fel…

- Arra gondolsz, amikor megkérdezték, hogy kis termeted miatt lettél-e első?
- Igen. Az ilyen kérdésre legfeljebb annyit tudok válaszolni, hogy végig kell nézni a döntőt vagy a korábbi, válogatókon és az edzőtáborban elért eredményeimet. Ráadásul a mezőnynek legalább a fele hasonló termetű volt, mint én.

- Marketingkommunikációt tanulsz a Külkereskedelmi Főiskolán, mikorra tervezed, hogy aktívan dolgozni fogsz ezen a területen?
- Remélem minél később, hiszen szeretnék még versenyezni, egyébként csak a vizsgáimat tettem le, a diplomamunkával még adós vagyok.

Pethő András