Meghalt Elia Kazan, Brando és Dean mentora

Vágólapra másolva!
94 éves korában elhunyt Hollywood hőskorának egyik meghatározó alakja, Elia Kazan, aki olyan klasszikusok rendezőjeként vonult be a filmtörténetbe, mint A vágy villamosa, az Édentől keletre vagy az Úri becsületszó. Kazant egyik fontos döntése azonban egész életére ellentmondásos megítélés alá helyezte.
Vágólapra másolva!

Forrás: [origo]Elia Kazan görög szülők gyermekeként jött a világra Isztambulban (1909-ben még Kostantinápoly). Alig négyéves volt, amikor a család New Yorkba vándorolt, ezért már az amerikai társadalomba szocializálódott. Korán felfedezte magában a színház iránti vonzalmat, ezért kezdetben színészként, majd rendezőként vett részt előadások létrehozásában.

Fiatalon lett az egyik legünnepeltebb Broadway-előadás, A vágy villamosa című Tenessee Williams-dráma rendezője, majd színpadra állította a szerző Macska a forró bádogtetőn című színművét is. Sikereinek egyik kulcsa a Sztanyiszlavszkij-módszer hű követésében állt, vagyis színészeitől a legelmélyültebb átélést követelte meg, és kínosan ügyelt arra, hogy az előadás legapróbb részlete se térjen el a reálistól.

Színházi sikerei vezették Hollywoodba, ahol a 20th Century Fox filmstúdió egyik vezetője, Darryl F. Zanuck kérte fel rendezésre. A '40-es évek derekán forgatta első filmjeit, köztük a The Sea of the Grass-t, mely a kor híres szerelmespárja, Katharine Hepburn és Spencer Tracy főszereplésével készült. Első komoly sikerét az Úri becsületszó című munkájával aratta 1948-ban, melyben Gregory Peck egy újságíró szerepében átélte, milyen zsidónak lenni a II. világháború utáni Amerikában. Az alkotás Oscar-díjat hozott a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

Ebben az időben alapította meg Kazan Lee Strasberggel együtt az Actor's Studio nevű színészképzőt, mely később az egész amerikai - de mindenekelőtt a hollywoodi - színjátszást meghatározta. Növendékeik alapos előtanulmányokat folytattak a szerepépítéshez: az eljátszandó figurák egész élettörténetét építették fel. Ők találták ki azt is, hogy a karakterek megformálásához állatok viselkedését vegyék alapul.

Az Actor's Studio berkeiben fedezte fel Kazan a fiatal Marlon Brandót, akinek 1950-ben főszerepet adott A vágy villamosa filmváltozatában. Brando az ösztöneire hagyatkozó, brutális Stanley Kowalskit játszotta, partnere a sérülékeny, neurotikus Blanche szerepében Vivien Leigh volt. A film 12 Oscar-jelölést kapott, melyből 4-et díjra is váltott (közte Vivien Leigh a legjobb női főszereplő kategóriában), Kazan és Brando azonban üres kézzel távozott a ceremóniáról.

Három évvel később mindketten győztesen állhattak a gála színpadán, ekkor azonban az örömbe már üröm vegyült. Kazan ugyanis baloldali nézetei miatt idézést kapott az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságtól, és a kihallgatásán több társáról vallotta meg, hogy szintén a kommunistákkal szimpatizál. A mccarthyzmus éveiben ezek az alkotók feketelistára kerültek, és többé nem is tudtak visszailleszkedni a szakmájukba. Kazan azonban a vallomásért cserébe tovább dolgozhatott, ennek köszönheti például, hogy leforgathatta A rakparton című filmet.

Forrás: MTI
Részlet A rakparton című filmből

Az alkotás - A vágy villamosá-hoz hasonlóan - 12 Oscar-jelölést kapott, melyből 8 szobrot vitt el. Amikor azonban Kazan a színpadra sietett, hogy átvegye az elismerést, a teremben óriási füttykoncert támadt, és csak néhány szóval tudta megköszönni a díjat.

Egy évvel később újabb színművet vitt vászonra: John Steinbeck Édentől keletre című drámáját adaptálta filmre. A férfi főszereplőt ezúttal is az Actor's Studo növendékei között találta meg: James Deanből csinált sztárt, akiből később - Brandóhoz hasonlóan - legenda lett.

A '60-as években kezdett írni, többek között a görög bevándorlók kolóniájában szerzett élményeiből. Ebből forgatta 1963-ban az Amerika, Amerika című alkotást. 1976-ban készítette utolsó filmjét Az utolsó mozicézár címmel, melyben ismét egy Strasberg-tanítvány, Robert De Niro alakította a főszerepet, és mellette Jack Nicholson, Tony Curtis és Jeanne Moreau alakították az epizódszerepeket. (Érdekes tény, hogy Francis Ford Coppola eredetileg nem Lee Strasberget, hanem Elia Kazant kérte fel a Keresztapa 2-ben Hyman Roth szerepére.)

Kazan 1999-ben kapta meg az Amerikai Filmakadémia életműdíját, melynek átvétele hasonlóan kínos pillanatok közepette történt, mint az 1954-es Oscar-gálán. Miközben Martin Scorsese és Robert De Niro átadta neki a szobrot, a közönség fele ezúttal is füttyel jelezte, hogy nem huny szemet egykori döntése felett.

A 94 éves Elia Kazant New York-i otthonában érte a halál, és vele kétségkívül Hollywood egyik legnagyobb alakja távozott.