Starsky és Hutch veszélyesnek bizonyult

A tévé hatásainak megítélése szempontjából meghatározó jelentőségű tanulmányt tettek közzé Amerikában. A vizsgálat következtetései szerint, akik gyerekként erőszakos tévéműsorokat, köztük Starsky és Hutch-ot néztek, később az átlagnál agresszívabbak lettek  A vizsgálat alanyait gyermekkorukban és felnőttként is tesztelték.

A felmérés eredményei - amelyet a Developmental Psychology című szaklap márciusi számában L. Rowell Huesmann és kollégái, a Michigan Egyetem Szociológiai Kutatóintézetének munkatársai tettek közzé - azt mutatják a tévézési szokások és az erőszakos magatartás kifejlődése között egyértelmű kapcsolat van.

A vizsgálat, amely a hetvenes évek második felében kezdődött, akkori 6 és 10 év közötti gyermekek tévénézési szokásait rögzítette. A kutatás reprezentatív mintát vizsgált, a tesztbe bevont gyermekek nem voltak szokatlanul agresszívek, összességében szociális státuszuk és szüleik is átlagosnak mondhatók, a michigani szakemberek szerint, tehát felnőttkori viselkedésüket nem magyarázhatja különleges helyzetük. Az elemzés, a kutatás eredményeire hivatkozva, vitatja azt az elméletet, hogy az erőszakos műsorokat az erőszakos gyerekek keresik, illetve, hogy a kiskorúak tévénézési szokásai elsősorban társadalmi helyzetüktől, intelligenciájuktól, vagy szüleik gyermeknevelési gyakorlatától függenek.

A tanulmány 329, ma már felnőtt személy magatartását vizsgálta a 1977 és 1992 között. A projekt kezdetén tudósok felmérték a gyermekek tévénézési szokásaikat, évek múltán a pedig az alanyokkal, és azok házastársaival, valamint barátaival is interjúkat készítettek, hogy képet kapjanak a vizsgált személyek agresszivitásának alakulásáról. Az eredmény további pontosítása érdekében a kutatók bűnügyi nyilvántartások adatait is figyelembe vették. Az eredmény szerint az érintettek fiatal felnőttként az átlagnál többször erőszakoskodtak házastársukkal, és többször ítélték el őket bűncselekményekért.

A kutatók szerint az adatok nem meglepőek, néhány más hasonló vizsgálat eredményeit erősítik. A Michigan Egyetem tudósai által publikált tanulmány mégis fontos lépés a televízió hatásainak vizsgálatában, mert, a Developmental Psychology cikke szerint, a korábbi elemzések a hatvanas években felnőtt személyeket vizsgáltak, és csak a fiúk estében mutattak ki egyértelmű összefüggést a televízióban látható erőszak és a felnőttkori agresszivitás között. A mostani kutatás azonban a hetvenes-nyolcvanas évek gyermekeit elemezte, és a lányoknál is kimutatta a két tényező közötti kapcsolatot.

David Soul és Paul Michael Glaser, a Starsky és Hutch címszereplői

Huesmann szerint a televízióban látható agresszivitás azt sugallja a gyerekeknek, hogy az erőszak alkalmazása, különösen, ha karizmatikus hősök teszik azt, bizonyos helyzetekben helyes viselkedés. A kutató azt állítja ezek a műsorok kikezdik az erőszak iránti természetes ellenszenvet, ezért azt ajánlja, a szülők gyermekeik kisded korától kezdve korlátozzák a tévénézés lehetőségét. A tanulmány több olyan programot is felsorol, amely veszélyeztethette a hetvenes-nyolcvanas években felcseperedő gyermekeket. A kutatók több rajzfilmet, és sok más műsor között, a Starsky és Hutch című krimisrozatot is rendkívül erőszakosnak ítélik.

A Műsorszórók Országos Szövetsége (National Association of Broadcasters) szóvivője, Dennis Wharton szerint azonban nem mindegyik elemzés talál összefüggést a tévénézés és az erőszak mértéke között. "Azt hiszem, még mindig nem dőlt el, létezik-e a kapcsolat" - mondta Wharton.

Ez nem kérdés, véli az Amerikai Pszichológiai Társaság (The American Psychological Association), amelynek álláspontja, hogy a tévé, illetve más tömegkommunikciós eszköz által közvetített erőszak igenis, erősíti az agresszív magatartást, különösen gyermekek esetében. Az Amerikai Pszichológiai Társaság nincs egyedül a véleményével, amit más lélekgyógyász és orvos csoportok is osztanak.

A kommunikációtudomány részéről is sokan támogatják az egyes tévéműsorok veszélyességét hirdető elméletet. Joanne Cantor, a University of Wisconsin-Madison kommunikációprofesszora szerint a Developmental Psychology-ban közölt tanulmány rendkívül komoly adalék azokhoz a témába vágó az adatokhoz, amelyek világosan egy irányba mutatnak.