Tévéprédikátorok és botrányaik

Vágólapra másolva!
Az Egyesült Államok vallásos műsorokat sugárzó csatornáin gyakran feltűnnek barátságos, joviális, vagy éppen tüzes tekintetű hitszónokok. Szolgálatuk jelentős része a televízió képernyőihez kötődik, esetleg saját templomuk sincs. Ők a tévéprédiáktorok.
Vágólapra másolva!

A televíziós evangelizáció egy nagyon amerikai (és kanadai) jelenség, melynek közvetlen gyökerei a rádiós hőskorba nyúlnak vissza. A 20. század eleji rádiós igehirdetők még a hallgatók lelkét próbálták megmenteni. A televíziózás elterjedésével párhuzamosan a hitszónokok megjelentek az új médiában is és, hasonlóan a vadnyugat vándorprédikátoraihoz, ők is hallgatóik adományaiból tartották fenn magukat.

Ez amúgy az Egyesült Államokban nem is annyira nehéz. Az iparilag fejlett országok között itt a legmagasabb a templombajárók aránya. Ráadásul az egyházaknak itt jórészt magukat kell eltartaniuk a hívők adományaiból. Szövetségi támogatást csak közcélú funkcióik (oktatás, gyógyítás) ellátására kérhetnek, a hitélet és egyházszervezet fenntartására nem. A vallási rádió- és tévéadóknak piaci feltételek között kell eltartani magukat. Ezért ragadták meg az ötvenes évektől kezdve a lehetőséget, hogy a rádiózásban korábban már bevált módon szólítsák meg hallgatóságukat. A hetvenes évekre az ekkor létező mintegy 200 vallásos tévéadó legnagyobb része foglalkoztatott tévéprédikátorokat. Ez, a nyolcvanas évek végéig terjedő időszak a televíziós evangelizáció aranykora.

Az első igazi tévéprédikátor Rex Humbard volt, 1952-ben kezdte meg Humbard's Cathedral of Tomorrow című, hetente egy alkalommal jelentkező műsorát. Az adás céljára épített templom a személyzeten, tévéstábon és templomi kóruson kívül még ötezer fős hallgatóságot is be tudott fogadni. Ő egészítette ki a televíziós istentisztelet egy, a nézőkhöz intézett nyomatékos felszólítással, hogy támogassák anyagilag a tiszteletest. Humbard a 80-as évekig a harmadik legnézettebb tévéprédikátor volt. Több, később a televíziós igehirdetők körében általánossá váló jelenségnek is ő a kitalálója: az egyszerű tévéműsor családi körben készül és idővel komoly "vállalatbirodalommá" növi ki magát. A legismertebb karizmatikus igehirdető, Grainville "Oral" Roberts cége idővel saját egyetemet alapított és - többek között - tulajdonosává vált Oklahoma második legmagasabb épületének, a 198 méter magas Cityplex Towernek.

Az igehirdetés közben több prédikátor is vállalkozott gyógyítótevékenységre. Roberts "gyógyító víz" árusításába fogott. Mások, köztük Peter Popoff hallgatóságuk vallásos hitére alapozva folytatottak gyógyító tevékenységet. Popoff ugyancsak árusított gyógyító erejű folyadékot, a "Csodás forrásvizet" adásai során. Az ásványvíz vásárlóinak (és eladójának) testi és anyagi problémáit orvosolta.

A legnagyobb nézettséget Jimmy Lee Swaggart érte el, heti 8 milliót felülmúló nézőszámmal; az ő cégbirodalmának értékét 141 millió dollárra becsülték. Swaggart műsorában, talán családi háttere - unokatestvére Jerry Lee Lewis volt - miatt, kiemelkedő szerepet kapott a kórus. Jim Bakker feleségével, Tammy Faye-jel alapított családi vállalkozást Praise the Lord or People That Love néven. Bakker és Faye egy ingatlancégbe és egy dél-karolinai "keresztény Disneyland" létrehozásába forgatták vissza a prédikálással megkeresett pénzt.

Ekkor, a nyolcvanas évek elején volt a televíziós evangelizáció aranykora. Több tévéprédikátor nyíltan kiállt például Ronald Reagan mellett az 1980-as előválasztások során. Természetesen ezt gond nélkül megtehették, mivel műsoraik semmiféle állami támogatásban nem részesültek.

http://www.billygraham.org/COH_Index.asp

Billy és Franklin Graham

Voltak olyan tévéprédikátorok is, akik karrierjük építését a hagyományos média támogatásának köszönhették. Ilyen volt a Hearst segítette, harcosan antikommunista Billy Graham, aki 1977-ben a tévéprédikátorok közül elsőként lépte át a vasfüggönyt, és Magyarországon hirdette az igét. Az idén látványos búcsúünnepség közepette visszavonult Graham véleményét egyébként az első Öböl-háborút megelőzően Bush elnök is kikérte. Graham ekkor az igazságos háború eszméjére hivatkozva adott előre feloldozást az elnöknek. A hatalmas oktatási intézményeket birtokló Jerry Falwell pedig élesen, gyakran a bulvársajtó eszközeit alkalmazva támadta Clinton elnököt szexbotrányai idején. Az ő fiktív szexuális kilengéseiről jelent meg egy paródia a Larry Flynt irányította Hustler magazinban. A vérig sértett prédikátor a bíróságon kívánt elégtételt venni. A Legfelsőbb Bíróságig elkerülő ügyben felmentő ítélet született, mivel Falwellnek közszereplőként jóval nagyobb toleranciát kell tanúsítania, ugyanakkor pedig egy paródia nem feltétlenül valós eseményeket kell hogy leírjon. (Ez a tárgyalás az egyik legfontosabb epizódja a Magyarországon Larry Flynt, a provokátor címmel vetített filmnek.)