Indiana Jones - nőben, bőrben

Tia Carrere Hawaii leghíresebb színésznője, aki nemet mondott David Hasselhoffnak, mivel nem akart állandó szerepet a Baywatch-ban. A hazai néző a Wayne világá-ból és a TV2-n naponta vetített, bő félmilliós nézettségű Elveszett ereklyék fosztogatói-ból ismerheti őt. A tízes listánkról ugyan lemaradtak, de pótoljuk a hiányt: mit kell tudni a csinos színésznőről és a sorozatról?

A közelmúltban külön cikkben foglalkoztunk azokkal a sorozatokkal, melyek néhol igen bárgyú, szimpla történetre épülnek, de a nézettségi bukták elkerülése végett felettébb szemrevaló, bájos vagy vadítóan szexis színésznőkkel és csábos, macsó színészekkel próbálkoznak életben maradni. Nem állítjuk persze, hogy nincs nagyon komoly munka és sok kreatív elme ezen sorozatok hátterében, de még a fanatikusok is belátják, hogy a Baywatch sápadt, pattanásos tinilányokkal vagy egy hetvenes nagymamával felvett Sheena, a dzsungel királynője korántsem ért volna el ilyen sikereket. A tízes listáról több olvasónk hiányolta Xená-t és az Elveszett ereklyék fosztogató-it: utóbbi mindenképp megér egy külön anyagot.

Tia Carrerét legtöbben utóbbi, a TV2-n naponta futó sorozatból ismerik, a Trinity College irodáiból és a pókhálós, szellemjárta katakombákból - bár több mozifilmben (Harley Davidson és a Marlboro Man, Wayne világa 1-2, Aljas szándékkal, Gyilkos nap) és sorozatban felbukkant már. Az Indiana Jones mozifilmek sikerét többen próbálták meglovagolni: ugye a Tomb Raider név ismerősen cseng? No, egy ilyen próbálkozás volt a Relic Hunter is: Sydney Fox éppúgy egyetemen dolgozik, mint Jones professzor, képzett a harcművészetekben, mint Lara Croft, ugyanúgy rajong a régi tárgyakért, mint a Harrison Ford megformálta régész, és hasonlóan veszélyes kalandokba sodródik, csak ő nő helyett férfit kap társul. Hogy a sztori néha blőd, banális, hogy a forgatókönyvírók gyakran felületesek, attól talán el lehet tekinteni: a sorozat elsősorban az amerikai piacra készült, és ne legyen kétségünk, kevés idahói farmer vagy kaliforniai használtautó-kereskedő méltatlankodott azon, mikor az egyik rész eleje 1720-ban játszódott, az akkor nyilván nem létező "Csehszlovákiában".

Az ilyen nagyvonalú legyintésekre ókori, középkori kérdésekben szükség van néha - a sztorik inkább látványosak, néhol humorosak, de mindenképp kalandosak, de a történelemkönyveket nyilván nem túl gyakran forgatták. A lényeg úgyis a kaland, továbbá a konszolidált, konzervatív külsejű, szemüveges tanerő átvedlése - mert a folytatást már komoly dekoltázzsal, bőrdzsekiben, néha hiányos ruházatban éli meg, ilyenkor a konzervatív-hétköznapi nyaklánc helyre egy bőrszalag kerül. Ezek után belekötni abba, hogy ellopta-e egy bagdadi tolvaj Nadír csillagát, vagy, hogy milyen köpönyegben feszítettek a papok a középkori Magyarországon, kötekedés, szőrszálhasogatás lenne.