Amikor a zöldséges állatnak néz minket

Bár szerencsére egyre ritkábban esik meg, de mindenkivel előfordult már, hogy a főtt kukoricába harapva ízetlen, lisztes képletet kapott édes, lédús kukorica helyett. Az volt a takarmánykukorica, amelyet agronómus legyen a talpán, aki szabad szemmel megkülönböztet a csemegétől.

Kukoricaszezonban még mindig visszatérő téma baráti társaságokban és a közösségi médiák falain a csemegekukoricának értékesített takarmánykukorica. Ilyenkor mindenki kiváló tippeket ad - szögletes a szeme, lila a vége, nagyobb a mérete - a két alfaj megkülönböztetésére, de ki kell ábrándítanunk a megint mindenhez értő magyart: ránézésre, pusztán a csőből leginkább sehogy se fogják felismerni a tutit.

Akkor mi a különbség?

Anatómiailag nehéz megkülönböztetni a csemegekukoricát a takarmánytól, mindkettő a kukorica (Zea mays) alfaja - ábrándított ki minket Kádár András, a Fruitveb Zöldségtermelő tagozatának elnöke. "A lényeges különbség beltartalmi értékben és ízben jelentkezik. A csemegekukorica (Zea mays convar. saccharata) roppanós és édeskés, ennek van szuperédes változata is. A takarmánykukoricára a magas keményítőtartalom, a csemegére a magas cukortartalom jellemző, de vannak magas olajtartalmú vagy karotintermelésre állított takarmánykukorica-típusok is, mivel ez egy rendkívül sokoldalú haszonnövény - tette hozzá.

A vásárlónak, ha türelmes, azért van egy kis esélye. A csemegekukorica szemei ugyanis idővel összeszáradnak, a takarmányé viszont nem, ami szintén előbbi magas cukor, utóbbi magas keményítőtartalmára vezethető vissza.

A fiatalon leszedett, de már akkor is lisztes karakterű takarmánykukorica nem véletlenül kerül a pultokba, ennek technikai és technológiai okai vannak, egyszerűen szárazságtűrőbb és kevésbé vírusérzékeny, mint a csemege, tehát az előállítása gazdaságosabb. Sőt, véletlenül nem is kerülhet a pultokba.

Agronómus legyen a talpán, aki megmondja melyik melyik. Forrás: Táfelspicc

A védett csemegék

Hazánkban - több százezer hektár takarmánykukorica mellett - közel 34 000 hektár csemegekukorica terem, ezt elsősorban a feldolgozó és konzervipar használja fel. Az USA után Magyarország a fagyasztott csemegekukorica második legnagyobb exportőre, a termény 90%-a külföldre kerül. Ez a termény nyomon követhető rendszerben mozog, mérik a beltartalmi értékeit, tehát a nagy kereskedelmi egységekben vásárolt csövekben nagyobb lehet a vásárlók bizalma, mint a strandon vagy akár kis zöldségesnél vett kukoricák esetében.

Csemegekukoricát dolgoznak fel egy debreceni üzemben. Forrás: MTI/Oláh Tibor

Nem kukoricázunk

Hazánkban a szezonban elfogyasztott pár cső főtt kukoricán és az elsősorban Erdélyben jellemző (erdélyi termesztéséről a 17. század elejéről vannak feljegyzések) puliszkán túl nem szokás a kukoricafogyasztás. Ezért az alapanyagot sem ismerjük eléggé, a hazai fogyasztó például képes órákig rotyogtatni a kukoricát, holott azt megfelelő - tehát étkezési - minőség esetén elég 10-15 percig főzni. Ez az "ősi" szokás szintén kedvez a csalásoknak, hiszen agyonfőzve a különbségek kevésbé markánsak.

"Persze hogy agyonfőzik, hiszen hazánkban az 1973 óta termesztett csemegekukorica a hetvenes évek végén terjedt el - a kukoricának kedvező éghajlati viszonyokra támaszkodó konzervipar hatására -, addig zsenge korában leszedett takarmánykukoricát sikerült venni vagy törni (lopni) a tábla mellett elautózva. Akkor alakulhatott ki a kuktában, órákig főzés szokása is, hiszen a takarmánykukoricát csak jól megfőzve lehet megenni. Ez mára szükségtelen és energiapazarlás is, a csemegekukoricát elég felforralni, és tíz perc után kész is van, de a magyar nem ezt tanulta otthon, és csak szétfőzi ész nélkül" - mondta egy megkérdezett agrármérnök.

"Ahol megvan ennek a kultúrája - például az USA-ban - az étkezési kukoricának több típusa jellemző, több elkészítési módot alkalmaznak, és ezért nem fordulhat elő ilyen keveredés sem. És azért sem, mert rövid főzési idő esetén a takarmánykukorica keményítős, lisztes karaktere sokkal szembetűnőbb" - tette hozzá Kádár.

Egy speciális csemegekukorica-betakarító gép puttonyát üríti Orosháza határában. Forrás: MTI/Rosta Tibor