Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Vagyis még nem egészen, de jó úton halad afelé. Ugyanis egy ideje már messze nem számít luxuscikknek: nem apró porciókban árulják, mint a kaviárt, és ezzel arányosan az ára is folyamatosan csökkent az elmúlt években. A nagy áruházláncok saját termékeik közt árulják, hozzáférhetővé és mindennapivá téve.
Az olajos magvak körüli egészséges-nem egészséges vitában a kesu is megjárta a maga útját. Sokáig tartották veszélyesnek, élvezeti cikknek, amely finom,
de az embernek csak nő tőle a csípőszélessége, és rövidül az élete.
Egy ideje azonban nem hallhatunk róla rosszat. Ami indokolt, ugyanis a kesu valóban egészséges: gazdag ásványi anyagokban, rostokban, fehérjében és telítetlen zsírsavakban. Tavaly a The American Journal of Clinical Nutrition folyóirat megvizsgálta az olajos magvak és az egészségügyi állapot közötti összefüggéseket, és a végkövetkeztetésük szerint azok közül, akik sokat fogyasztanak belőlük, sokkal kevesebben halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, illetve úgy általában, bármilyen betegségben. Hm.
Ezt azért jó tudni, az ember mindjárt más szemmel néz a kesus zacskójára. És biztosan így lesz ez akkor is, ha megtudja, mi minden húzódik meg a gyártási folyamatok mögött.
A fogyasztásra szánt kesu hatvan százalékát Indiában termelik. Az emberek pedig, akik a begyűjtésével foglalkoznak, éhbérért szenvednek. Bár a történetnek nem biztos, hogy az éhbér a legdurvább része.
Az általunk oly kedvelt magot két kemény héj választja el a külvilágtól.
A rétegek között pedig maró anyagok, tulajdonképpen mérgek találhatók, amelyek égési sérüléseket okoznak az emberi bőrön.
A termelésben nők dolgoznak, akikről már messziről lehet tudni, hogy a kesuföldek munkásai, ugyanis legtöbbjüknek tele van hegekkel és véres foltokkal a keze – a gyárak ugyanis nem mindig biztosítanak számukra megfelelő munkafelszerelést (például kesztyűt). Tízórás munkanapjuk alatt pedig alig keresnek többet napi hatszáz forintnál.
A múlt hónapban tizenhétezer munkás kezdett sztrájkba, hogy hetvenszázalékos béremelést követeljenek. Ha összejön nekik, a kesu árának emelkednie kéne Európában és szerte a világban, de az előrejelzések szerint mi nem ezt fogjuk tapasztalni. Hogy miért? Az igazságtalanság nem szűnik meg, csak földrajzilag helyet változtat.
Vietnamban ugyanis egyre jelentősebb mértékű a kesutermesztés. Olyannyira, hogy egyszer még kiütheti Indiát a nyeregből. És a módszereik is sokkal durvábbak és hatékonyabbak. A Time magazin riportja szerint drogfüggőket dolgoztatnak munkatáborokban, ahol elektromos fenyítéssel tartják fenn a munkamorált.
Sajnos a legtöbben igen. Egyrészt mert az ilyen híreket hamar elfelejtjük. Évekkel korábban már írtunk erről egy halálos ételekről szóló cikkünkben, a fentiek most mégis újdonságként hatnak ránk: „A boltban kapható kesudió legtöbb esetben már párolt, mert a nyers gyümölcs urushiolt, a szömörcében és a borostyánban is megtalálható, rendkívül mérgező, akár halálos vegyületet tartalmaz. A kesumérgezés ritka, de azokban az üzemekben, ahol a munkások naponta érintkeznek a gyümölccsel, gyakoriak a mérgezések.”
Másrészt a kesu sajnos finom. Van azonban egy megoldás, ezek pedig a méltányos kereskedelmi – azaz fair trade – termékek, amelyek között természetesen a kedvenc magvaink is megtalálhatók. Ezeket persze nem okvetlenül találjuk meg a sarki boltban, és az áruk is jóval borsosabb lesz. Azonban van bennük egy plusz adalék: a nyugodt lelkiismeret záloga.
Nagyon egészséges – Kerry Torrens, a BBC szakértő dietetikusa a következő jótékony hatásait emelte ki leginkább: magas a cink- és a vastartalma, ezért is nagyon ajánlott vegetáriánusoknak. Sok benne a magnézium, ennek köszönhetően jótékonyan hat a magas vérnyomásra,
gyakori fogyasztásával jó eséllyel elkerülhető az időskori memóriazavar.
Az olajos magvak kifejezés gyakran távol tartja a fogyni vágyókat. Jó hír azonban, hogy a kesuban kevesebb a zsír, mint a többi diófélében. Sőt, a benne található olajsav nagyon fontos tápanyag szívegészség szempontjából.
A kesu (Anarcadium occidentale) egy Közép-Amerikában őshonos, de mára a világ számos országában elterjedt örökzöld fa. A kesufán elsősorban kesualma terem, amely nálunk nem ismert, de a termesztő országokban ezt is fogyasztják: C-vitaminban gazdag termés, amelyet nyersen gyümölcsként, puhítva pedig zöldségként használnak fel. Készül belőle lekvár, zselé és szirup, de bor és ecet is.
Az általunk ismert kesudió ennek az almának az alján nő. A nyers mag még mérgező, a feldolgozás során azonban olajban úsztatva vagy iparilag forró levegővel megpörkölik, így válik emberi fogyasztásra alkalmassá.
Magyarországon a kesudió bizonyos kor felett talán ugyanazt juttatja az emberek eszébe: Bertha Bulcsu 1976-os cikkét az Élet és Irodalomban és az utána kirobbant kesudióvitát. A cikk és a következményei azonban nem a fentiekről szóltak. Nem a tudatos vásárló-közömbös fogyasztó szembenállása volt a téma, hanem a szocialista gazdaság természete.
Bertha cikke így indul: „Olcsóbb lett a kesudió. Hatvan forintba került tizenöt dekagramm, most harminckettőért adják. Igaz, ráírták a dobozra: Forgalomba hozható 1976. február. Most február van, február vége. Így sem bírtam ellenállni a kesudiónak, mert kíváncsi vagyok. Az óbudai ABC-ben hegyekben áll az eladatlan kesudió. Én vettem egyet. Az eladólány többször megnézett, majd megmutatott az egyik kolléganőjének is.
Őrültnek tartottak.
Önök persze műveltek, és tudják, mi is az a kesudió. Nem mindenki? Akkor elmondom. […] Íze (ezt már tapasztalati alapon közlöm) a sózott mandula és az amerikai mogyoró között van valahol, de mindkettőnél rosszabb”.
