Meg vannak számlálva a Ferenciek terén levő Jégbüfé napjai, ugyanis az 1952 óta működő legendás hely szombaton végleg bezár. Csütörtök reggel kezdtük el személyes gyászmunkánkat, amikor bevásároltunk süteményekből. Annyit előre elárulhatunk – valószínűleg senki nem fog meglepődni –, hogy nem voltunk elragadtatva. A kollégák egybehangzó véleménye az volt, hogy
mindennek olyan íze van, mint a kádári szocializmusnak:
a torták legnagyobb erénye egyben a legnagyobb hibájuk is.
Lássuk be, a Jégbüfé sosem a csodás desszertekről volt híres. Inkább a változatlan berendezés, a kedves nosztalgia, a sokszor fura és mogorva kiszolgálás, illetve a Ferenciek terén vesztegelő emberek legális kukkolása adott neki egyfajta hangulatot, amit sokan a szívükbe zártak. Az ízek sokaknak a gyerekkorukat juttatták eszükbe. Az emberek pedig ritkán utálják – még ha cinikusak is – a gyerekkorukat. Ínyencek szerint persze
generációk menekülnek meg azzal, hogy végre bezár
a forgalmasabbik helyen levő cukrászda – a másik Jégbüfé a Fény utca 15. alatt található. Jöjjön a teszt!
Ha egy német ezt megkóstolta, örökre elment a kedve a magyar cukrászszakmától. Mi azonban, a torta elkészítésének hagyománya nélkül, azt mondtuk: hagyományos, de finom. A tésztájának nem sok íze van, de az összhatás szerencsére nem túl édes, és ezt mindenki pozitívumnak könyvelte el. Nincs benne forradalom, ahogy a kádári reformok sem voltak valódi reformok. Történelmi szempontból tehát hibátlan édesség.
Ez az egyik legdrágább tortájuk, nem véletlenül, ugyanis ezt szerettük a legjobban. A tészta itt is száraz, de a csodás csokoládékrém sikeresen ellensúlyozza. Valaki szerint túl vajas, de akárcsak a száraz tészta, nagyjából ez igaz az összes többire is. Egyik kolléganőnk orgazmust emlegetett a fogyasztása során.
Az egyik legmegosztóbb tortaszelet. Valaki szerint fűrészporos, lisztes, és érezni, hogy feldúsított, illetve ropog a cukor a fogunk alatt. Más vélemény alapján egy korrekt sajttorta, amely bár biztosan nem a legjobb alapanyagokból készült, de a kategórián belül vannak nála sokkal rosszabbak. A ropogás betudható a kekszes alapnak és a sajtszekcióban található mandulának is.
A Dobos-torta rajongóinak nagy csalódása. A tetején levő cukorréteg törhetetlen, ízre semmi különös. A krém nagyon margarinos, már ránézésre is. A kristálycukor ropog a fogunk alatt, többször elhangzik a „szocializmus íze” értékítélet, illetve, hogy már csak a nikotin hiányzik, ami a régi, dohányzós presszókban ivódott bele a süteményekbe.
Kíméletlenségünket személyes visszaemlékezésekkel tompítjuk
Serdült Viktória: „Általános iskolás voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, a nővéremhez hasonlóan ideje nekem is asztalitenisz-edzésekre járni. Belvárosi gyerek voltam, ennek ellenére a Ferenciek tere valahogy mindig kiesett – egészen addig, amíg először el nem mentem a Pilvax köz egyik házának pincéjében lévő edzőterembe. Azt a lelkesedést, amikor először megláttam a gofris bácsit a kirakatban! Piramisszeletet, Tátra-csúcsot, krémest máshol is lehetett kapni, a gofri viszont új volt: edzés előtt, után és helyett is lehetett enni, méghozzá szülői felügyelet nélkül. Néhány évtizeddel később, amikor az Astoriára költöztem, a gofris bácsi még mindig ott volt, és bár azóta Budapesten olcsóbb és finomabb gofrikat is lehet kapni, soha nem felejtettem el köszönni neki. Egyszer megjegyezte: azért emlékezett rám, mert én mindig mosolyogva köszöntem neki. Hiányozni fog.”Kissé jellegtelen, nem sok kollégánkat bírt szóra. A tészta száraz, de ehhez már szokva vagyunk, ezt várjuk a Jégbüfétől. Ha szeretnék leróni tiszteletüket, és enni ott egy utolsót, inkább ne ezt válasszák.
Szerettük volna szeretni, de nem lehetett. Az ízek és a rétegek szétesnek, nincs benne harmónia. Az egyes sávok túl vastagok, a minél nagyobb, annál jobb elvet véljük felfedezni benne, de sajnos nem váltja be ígéretét. Valaki szerint untig elég lett volna, ha a tetején levő gyümölcsös réteget tortaformába öntik.
A krémből kiszól a margarin, annyi van benne. Egyesek a húsvéti csokinyulak ízét emlegetik, mások meg bőszen bólogatnak. A tészta pont úgy teljesít, mint eddig. Ha mindenáron csokitortát akarunk, vegyünk trüffelt.
Akár a könyveket, ezt a süteményt is leírtuk a külseje alapján. Sajnos egyáltalán nem hasonlít önmagára, a kollégák szerint viszont nemcsak formára, de ízre sem Rákóczi-túrós. Furcsa, oda nem illő rétegekből áll össze, az alsó szörpcsíkot igazán nem tudtuk hova rakni. A tojáshab hiányzik, vagy nagyon kevés, mindenesetre egyáltalán nem érződik. A legalsó tésztaréteg kissé gusztustalan, szakzsargon szerint szalonnás.
Nem rossz, de ebben benne van, hogy nem is jó. Nehezen törik a tésztaréteg, de legyünk kicsit megengedők, ez a legtöbb krémesre igaz. A krémréteg korrekt.