Ehető vadnövények a természet éléskamrájából

2017.09.18. 14:08

Itt az őszi kirándulószezon, ha éppen nem zuhog, akkor a színes erdőkben barangolhatunk. A kirándulást érdemes összekötni a gasztronómiával, ugyanis ha kellőképpen felkészültek vagyunk, számos ehető felfedeznivalót tartogat az erdő, de akár a kert vége is. Nem árt, ha megfelelő ismeretekkel vágunk neki a vadnövényvadászatnak.

Ahogy az általános táplálkozásban is egyre inkább visszatérünk a „gyökerekhez", a természetben fellelhető élelmiszerekhez, illetve olyan alapanyagokhoz, amelyeket eredetileg évszázadokkal ezelőtt használtunk, úgy az erdőjárás, növénygyűjtés is újfent felkapott hobbi lett, ami ezzel a szemlélet- és életmódváltozással áll összefüggésben. Manapság érzékelhetően egyre inkább törekszünk arra, hogy minél változatosabban, minél egészségesebben étkezzünk, ezért benézünk a természet éléskamrájába. Feltételezzük, hogy a frissen, saját kezűleg szedett, nem hűtött, nem tárolt növények összehasonlíthatatlanul egészségesebb alternatívát kínálnak bolti társaikkal szemben, és ezt dr. Höhn Mária meg is erősíti. 

Fontos azonban, hogy megfelelő növény és helyismeret birtokában kezdjünk neki a gyűjtésnek, ugyanis remélem, nem árulok el meglepetést azzal, hogy a tájékozatlanságnak ez esetben komoly veszélyei lehetnek  – kezdi a szakértő.

Klasszikus példa a medvehagyma gyűjtése, ami az utóbbi évek divatnövényévé vált, hihetetlen népszerűségre tett szert, és olyanok is nekiindulnak az erdőbe medvehagymát gyűjteni, akik csak az ismerőseiktől hallottak a növényről. Így sajnos gyakran előfordul, hogy a gyöngyvirág levelével keverik össze a medvehagymalevelet. Persze mondhatjuk, hogy aki egy kicsit is ért hozzá, az nem téveszti össze a kettőt a jellegzetes hagymaillat miatt, de ez nem feltétlenül igaz. Ha már csak egy pár darab is keveredik a medvehagymacsokorba, a gyöngyvirág leveleinek felülete átveheti a medvehagyma jellegzetes illatát, innentől nem hozzáértő szemmel nehézséget okozhat megkülönböztetni a kettőt. Ez a tévedés pedig akár az életünkbe is kerülhet, mivel a gyöngyvirág levele súlyosan mérgező, ezért a medvehagymagyűjtés is rendkívüli odafigyelést igényel."

Egy másik példa erre a nyár végén és ősszel termő foltos bürök, és a rendszerint vele együtt előforduló honos és nagyon ízletes, faluhelyen többfelé ismert gumós baraboly.  A két faj nagyon hasonlít egymáshoz. Ugyan a barabolynak föld alatti megvastagodott gumója van, ami egy jelentős különbség, a bürök szára pedig vörösesen foltos, de a föld feletti lombozatuk nagyon hasonló. A bürök viszont súlyosan, halálosan mérgező. Gondoljunk csak az ókori görög kultúrában a bürökpohárra, amit a halálra ítélttel itattak, mint végső, halált hozó mérget – Szókratészt is így végezték ki.

Foltos bürök: az egy méter magasra megnövő mérgező lágyszárú nagyon hasonlít az ehető gumós barabolyra

Forrás: Digitális Képarchívum /Juhaszj

Ismert és kevéssé ismert ehető vadnövények

A fentiek ismeretében és betartásával viszont mindenképp érdemes nekivágni a gyűjtésnek, mivel megannyi ízletes, egészséges növényfajt tartogat az erdő, a kiránduló utak széle, de akár a hátsókert vagy egy feltúrt útszakasz is. 

Mindenki, aki szeret gyűjtögetni a természetben, hallott a somról, a cikóriáról, a pitypangról, hogy ehetőek, hogy a már fentebb példaként felhozott medvehagymát – ami igazi divattá vált – ne is említsük. Tavasszal a salátanövények, így a salátaboglárka, levelek, virágok, díszítő értékű virágok –például ibolya – teának és fűszernek való növények szezonja van, míg ősszel épp a húsos terméseket, gumókat, makkokat, bogyókat, gyökereket, és más föld alatti, raktározó szerveket érdemes keresni"  – javasolja a docens.

A manapság legnépszerűbb gyűjthető vadnövények közé sorolhatjuk a kökényt, a vadkörtét és a galagonyát, ezek széles körben ismertek és kedveltek is, míg például a vadon élő berkenyéket már nem szokták ismerni, pedig rendkívül sok és ízletes fogyasztható faj van közöttük.
Ezenkívül sok, gyomként ismert növény gyűjtését is kifejezetten javasolja a szakember: a természetnek is segítünk vele, hiszen megakadályozzuk az elgyomosodást, ugyanakkor saját magunk hasznára is válhat, főképp, hogy sok ezek közül meglepő módon fogyasztható, sőt ízletes és vitamindús táplálék.

Ilyen például a jól ismert csalán, a kövér porcsin, a vadrukkola, de számos gyomnövény van, például a komló, amit a sör összetevőjeként ismernek, de vadnövényként is él a környezetünkben. Gyakran a házak udvarán, a kert végében is tömegesen terem. Höhn Mária szerint Magyarországon ezzel nem igazán van tisztában a lakosság, pedig a növény zöld, fiatal hajtásai levesnek ízletesek, vagy például babbal együtt keverve is rendkívül finom és frissítő lehet. Ráadásul, ha ezeket a zöld, fiatal hajtásokat még tavasszal lecsípjük, a növény gyors gyomosítását is megakadályozzuk, tehát saját magunknak, környezetünknek és a természetnek is szolgálatot teszünk ezáltal. Az előbb említett porcsinból is ízletes ételek készíthetőek, akár leves is.

Pörkölve? Igen!

Forrás: Pinterest

A gyaloggal vigyázzunk!

Viszonylag elterjedt, de körültekintést igényel a feketebodza gyűjtése, ami számos formában fogyasztható. A növény szereti a nitrogénben gazdag talajokat, gyakran nő szerves hulladék körül, ezért vigyázni kell, hogy csak tiszta, szeméttől, szennyvíztől mentes területről gyűjtsük. A jól ismert bodzaszörp mellett a virága sütve, és rántva is igazi csemege; bogyója pedig főzve, lekvárnak, likőrnek és szörpnek is elsőrangú. Terméseinek nyers fogyasztása viszont kifejezetten kerülendő, hasmenést okoz.

Oda kell még figyelni továbbá arra is, hogy ez a fás szárú növény szigorúan nem összekeverendő a gyalogbodzával, ami lágyszárú, szára zöld, és mérgező anyagokat is tartalmaz. Néhol faluhelyen ugyan esküsznek rá, hogy fogyasztható, de a szakértő nem ajánlja, javaslata szerint inkább kerüljük el, van a másikból is elég, ne kockáztassunk, hiszen a gyalogbodza vagy más néven földi bodza súlyos hasmenést és hányingert is okozhat.

Az, hogy egyesek esküsznek egy növény fogyaszthatóságára, míg mások óva intenek tőle, nagyon egyszerűen magyarázható. A növényfajoknak is lehetnek változataik, a hatóanyagban is nagy különbségek lehetnek – valamelyikben több, valamelyikben kevesebb a gyomrot bántó anyag. Egyéne is válogatja, kinek mennyire érzékeny a gyomra."

Dr. Höhn Mária tanácsa szerint inkább ki kell zárni mindent, aminél már a legkisebb esélye is fennáll, hogy bélbántalmakat okozhat.

A fekete bodza számos formában fogyasztható, de nyersen inkább kerüljük

Forrás: Pinterest

És minek is kockáztatni, hiszen sorban érnek a biztonságos csemegék, például a húsos som, ami már potyog a fáról, lelőhelye szempontjából pedig, ha biztosra akarunk menni, akkor a legkézenfekvőbb a som- előtagú helyekre, településre kirándulni, például Somoskőfalura. Ezek a „somos" nevű települések ugyanis valóban mind onnan kapták a nevüket, hogy környékükön nagy tömegben élt és él még ma is ez az ízletes, egészségmegőrző bogyós növény. Lekvár, szörp, bor, pálinka, sőt savanyúság is készíthető belőle. Jó kiegészítője a vadhúsból készült ételeknek. A som mellett pedig a berkenye, a csipkebogyó és a bodza is vitamindús, és könnyen hozzáférhető vadon növő táplálék.

Erdei nasi: pörkölt makk

A professzor asszony elmondása szerint az ehető vadnövények egy részét jó nyersen enni, de azért akadnak kivételek. Ilyen a már említett feketebodza, és a salátanövények közül a sóska, amely oxálsavtartalma miatt a vese számára megterhelő lehet. A magokat sem nyersen, hanem inkább pörkölve érdemes fogyasztani. A bükkfa makkját, ami erdeinkbe ősszel bőven terem, régen is pörkölve ették. Különleges tipp még, hogy a berkenye termését érdemes lefagyasztani,ugyanis mélyhűtés után megédesedik. A bogyós növényből készült szósz sült húsok mellé kifejezetten ajánlott.

Berkenye – a hazai szuperétel

Forrás: AFP/Hemis.fr

Szintén különlegesség – legalábbis városlakóként kevesen ismerjük – a martilapu, más néven farkastalpfű vagy körömlapu, amelynek a fiatal levele fogyasztható. Ez egy kora tavasszal nyíló sárga virágú, jellegzetes növény, ami fölszántott helyeken jelenik meg. Levelei a szőlőlevélhez hasonlítanak, és hússal, rizzsel töltve az egyik legfinomabb tavaszi vadnövény.

Nem elég, ha a megérzésünkre hallgatunk!

Ehető vadnövényekből teakeverékek fogyasztására és gyűjtésére kifejezetten bíztat Dr. Höhn Mária. Ám a következő alapszabályokra hívja fel a figyelmet: csak akkor gyűjtsük be az adott növényt, ha a növényhatározóban leírt ismertetőjegyek teljesen biztosan felismerhetők a begyűjteni kívánt növényen – az internet információi óvatosan kezelendők! Elég, ha egy-két téves, hiteltelen forrásból származó információ keveredik a helytállóak közé, és máris félrevezető lehet az információ egésze.

Menjen kirándulni, figyelje és ismerje meg a növények élő környezetét, az erdőtípusokat, réteket, tapasztalja ki a növények élőhelyét és előfordulási lehetőségeit! Ha nem ismeri fel biztosan a növényt, bizonytalan a leszedett növényt illetően, a begyűjtést követően mindenképpen kérdezzen meg a szakembert!

Amit még fontos megemlíteni annak érdekében, hogy valóban ne érhessen minket váratlan meglepetés a gyűjtögetés során, hogy a védett növényekre, védett területekre is nagyon oda kell figyelni, tehát nem csak a növényfajra. Több millió forintra is büntethetik ugyanis azokat a turistákat, akik védett növényeket szakítanak le vagy védett területeken gyűjtenek, tehát érdemes tisztában lenni a természetvédelmi szabályozással.

Rendszerint csak saját fogyasztásra gyűjtsünk, és annyit, amennyit el tudunk fogyasztani. A növényfajok meghatározásában is megbízható, hiteles segítséget nyújtanak a jó szakkönyvek, így Simon Tibor: A Magyarországi Edényes Flóra határozója, valamint Király Gergely: Magyar Füvészkönyv című kötete. Ezekben minden Magyarországon előforduló növény megtalálható, határozókulccsal. Használatukhoz azonban szükségeltetik némi alapismeret, hogy be tudja azonosítani az ember az alapvető jellemzőket, amiről felismerhető az adott növényfaj. Továbbá nagyon ajánlja még a szakember az Ehető vadnövények a Kárpát-medencében tanulmánykötetet, a Dunántúli dolgozatok sorozatból, amely hiteles és precíz forrásanyag, és amelyben régiónként is vagy adott erdőtájon, tehát lokalizálva lehet keresni. 

Mindenképpen növényhatározókat lapozgassunk, és ne csak az internetet nézzük meg, mielőtt nekivágnánk az erdőnek!