Ne legyen harmadik pohár! - interjú Zacher Gáborral

2018.03.09. 12:30

Az alkoholbetegség kialakulása nem az elfogyasztott mennyiségen múlik, hanem a rendszerességen – véli Zacher Gábor toxikológus, aki szerint a legfontosabb, hogy a függőségeinket merjük beismerni. Úgy látja, a fiatalokkal is meg lehet ismertetni a borkultúrát és a minőségi borfogyasztást, de ahhoz le kell menni közéjük; a zenei fesztiválokon lévő borfaluk tökéletes példák erre. A toxikológussal a Borjog és bormarketing konferencián tartott előadása után beszélgettünk.

Előadásában azt mondta, hogy 3-3,5 deciliter, jó minőségű vörösbor napi fogyasztása segíthet a szív- és érrendszeri problémák megelőzésében.

Ez így van. Ennyi mennyiségtől még nem lesz májzsugorodása egy embernek. Ott vannak például a franciák. Éppen olyan koleszteringazdagon táplálkoznak, mint mi, de ők rendszeresen fogyasztanak vörösbort. A halálozási adatokban is jobban állnak, de persze náluk a borkultúra is más szinten mozog.

Arról is beszélt, hogy alkoholbeteg nem attól lesz valaki, hogy nagy mennyiséget iszik, hanem a rendszerességtől. Ezek szerint, ha valaki az egészsége megőrzése érdekében minden nap 3 deciliter vörösbort iszik, akkor az már alkoholfüggő? Nem ellentmondás ez?

Ilyen mennyiségű, minőségű vörösbor napi elfogyasztása alkoholfüggőséget jelent, igen. Viszont van egészségmegóvó hatása is. Én nem gondolom, hogy ez a kettő egymásnak ellentmondana. Vannak olyan dolgok, melyek fogyasztása egyrészt káros lehet az ember számára, de ugyanezeknek van pozitív hozadéka is. Ilyen például, amit már említettünk, hogy a vörösbor fogyasztása segíthet a szív- és érrendszeri problémák megelőzésében. Ráadásul ebben az esetben ne úgy képzeljük el az alkoholfüggőt, mint aki részegen, öntudatlanul fekszik a földön. Ez a toxikológus szempontjából jelent függőt. Ilyen alkoholfogyasztási szokás mellett el lehet élni akár 120 évig is.

Zacher Gábor toxikológusForrás: Polyák Attila/Origo

Vannak sokan, akik a munkájuk miatt kóstolnak naponta bort. Például a borászok, a bormarketinges szakemberek vagy éppen akár a boros tudósítók is. Ha kihagynak néhány napot, valószínűleg nem lesz elvonási tünetük, hiszen nem isznak olyan nagy mennyiséget. Így az ő szempontjukból túlzó lehet ez a kijelentés, hogy ők alkoholbetegek.

Az elvonási tünet nincs kapcsolatban a függőséggel. Feltennék egy kérdést. Mennyit használja naponta a telefonját?

Sokat, szinte állandóan.

Akkor telefonfüggő?

Ha így nézzük, akkor igen.

Így van. Vannak bizonyos munkák, amik bizonyos függőséggel járnak együtt. A legfontosabb, hogy merjük függőségeinket beismerni. Én 16 éves korom óta pipázok, vagyis nikotinfüggő vagyok. Ha állandóan használja a telefonját, akkor telefonfüggő, de attól még szép hosszú kort tud megélni. Így van ez a borral is.

Mindig csak a vörösbor jótékony hatásáról esik szó, de mi a helyzet a fehérborral?

Arról nem tudunk jókat elmondani ebből a szempontból. Ha minden nap az előbb említett mennyiséget, vagyis a 3-3,5 deciliter fehérbort megisszuk, annak nem lesz egészségmegóvó hatása, abban ugyanis nincsen rezveratrol.  Ettől függetlenül természetesen nem gond, ha az ember egy jó pacal után megiszik egy fehérborból készült fröccsöt, de ott ne akarjunk egészségvédő hatásra gondolni.

Zacher Gábor toxikológusForrás: Földesi Máté

Az előadásában azt mondta, 800 ezer alkoholfüggő és 2,5 millió nagyivó országa vagyunk. Ezek átfedésben vannak? Úgy értem, 2,5 millióból 800 ezer a beteg?

Nem. Az alkoholfüggő napi rendszerességgel fogyaszt alkoholt. A nagyivó pedig azt jelenti, hogy hétvégén elmegyünk a haverokkal, pénteken jól berúgunk, szombaton egész nap betegek vagyunk, vasárnap még hallgatjuk, ahogy otthon az asszony morog, de aztán három hétig egyetlen kortyot sem veszünk magunkhoz. A hosszabb szünet után aztán megint jön egy elhajló hétvége. A nagyivó nem iszik minden nap, a munkáját rendszeresen végzi, de időnként vannak ezek a hétvégék, amikor megcsúszik a világ.

Melyik a veszélyesebb?

A nagyivóból nem feltétlenül lesz alkoholista. De a 800 ezer alkoholbeteg az egy „fantasztikusan szép" eredmény egy tízmilliós országban. Még akkor is, ha ennek egy részét azok teszik ki, akiket korábban említettünk, vagyis akik naponta csupán egy pohár bort isznak. De a többséggel sajnos nem ez a helyzet. Betegeim mondták például, hogy az alkoholnál jobb feszültségoldó szer nincsen. Sőt, nincs az a mantra sem, ami jobban megoldaná a problémákat. Aki minden nap azért nyúl az alkohol után, mert lazulni akar, annak előbb-utóbb már nem elég 1-2 pohár. Magyarországon a borkultúra szót kevesen ismerik. Többen vannak, akik nem tudják, hogy mit jelent. Én a napi munkám során megkérdőjelezem, hogy ez a szó egyáltalán létezik-e, hiszen a bor, vagyis a borban lévő etanol kizárólag negatív oldaláról jelenik meg a szakmámban. Toxikológusként mondom, hogy van egy mágikus mondat, ami követendő lehet sok ember számára: ne legyen harmadik!

Fiataloknál is beválhat ez a varázsmondat?

Igen, de csak akkor, ha előtte is működött a kommunikációs rendszer a szülő és a gyerek között, akkor ez lehet egy végső mondat. Ha van kettejük között őszinteség, ha a szülő el meri mondani, hogy ő is belekerült fiatalabb korábban ebbe a csapdába. Egy ilyen rendszerben tud működni ez a mondat. Nehogy azt gondolja az a főiskolás gyerek, hogy az apja kizárólag rendes úttörő volt. Ne hegyibeszédet tartsunk neki, ne fenyegetéssel próbáljuk elérni, hogy ne igyon. Egy jól elhelyezett mondat jobban berögződik a fiatalokba, mint a felhúzott szemöldök.

Zacher Gábor: harmadik pohár ne legyen!Forrás: Shutterstock

Mit gondol, miként tudná felkelteni a boros szakma a fiatalok érdeklődését a minőségi borok iránt?

Le kell vinni közéjük. A nagyon drága borokat természetesen nem lehet nekik eladni, hiszen nem lesz több ezer forintjuk egy üveg borra. Egy átlagos, 20-21 éves egyetemistának korlátozottak az anyagi lehetőségei, és így nem fog borász alapján választani, de le kell vinni közéjük a bort, és meg kell velük ismertetni magát a borkultúrát. Egyre több zenei fesztiválon jelenik meg a borfalu, ami szerintem nagyon jó ötlet. A jó minőségű, középkategóriás borokkal lehet próbálkozni a fesztiválokon, ahol nemcsak kitelepülnének, hanem előadást is tarthatnának a borászok. Nem kóstolókra gondolok, hanem olyan előadásokra, ahol el is mondják, miről is szól a borkultúra, megismertetik velük a borkészítés lépéseit, vagy hogy egy kóstolás alkalmával milyen különleges ízeket lehet felfedezni a borokban. Szerintem ez egy járható út lenne.

EZ IS ÉRDEKELHETI