Milyen bort ihatott Jézus az utolsó vacsorán?

2018.04.01. 10:00

Ha a húsvéti szimbólumokat, jelképeket kellene felsorolnunk, a tojás, a bárány és a nyúl mellett valószínűleg eszünkbe sem jutna a bor. Az ünnep közeledtével is csupán annyi ideig foglalkozunk vele, míg kitaláljuk, milyen fajta illene legjobban a tradicionális menühöz. Pedig a keresztény egyház elsőszámú vallási ünnepéhez semmi sem áll közelebb. De vajon milyen bort ihatott Jézus?

A bor, mint szakrális ital régóta ismert az emberiség történetében. Már az ókori, több istenhívő kultúrákban is nélkülözhetetlen volt a különféle rituálék során, ám a legjelentősebb szerep a zsidó vallásban és a kereszténységben jutott a szőlőnek és a bornak.

Jézus első csodája is a borral kapcsolatosForrás: Shutterstock

A Bibliában először Noéval kapcsolatban esik szó róla: a Szentírás Noét mint szőlőművest ábrázolja, aki megtapasztalta a bor mámorító hatását. Azt is az Ószövetségből tudhatjuk meg, hogy a szőlőket már akkor is hegyoldalakra telepítették. Ezenkívül Jézus első csodája is a borral kapcsolatos: a kánai menyegzőn átváltoztatta a vizet, miután jelezték neki, hogy fogytán a bor.

Azonban nem a csodatétel eredményeképp vált a liturgia részévé a bor a kereszténységben, hanem

az utolsó vacsorán történtek miatt,

amikor Jézus bevezette az úrvacsorát és az egyházi rendet. Jézus utolsó vacsorája egy széder-esti lakoma volt. Ezen, a zsidó húsvéthoz kapcsolódó estén ünneplik – és ünnepelték akkor is – az Egyiptomból való kivonulást, a szolgaságból való megmenekülést. A hagyomány szerint ilyenkor mindig van az asztalon pászka, azaz kovásztalan kenyér és bor. Így volt ez Jézus idejében is. A Biblia tanúsága szerint ezen az estén Jézus azt mondta tanítványainak:

Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Az eseményre a keresztény vallás hívei a nagycsütörtöki mise, vagyis az úrvacsora liturgia keretében emlékeznek.

Ezek a misék azonban a különböző vallási felekezeteknél valamelyest eltérőek, hiszen a Biblia vonatkozásait másképp értelmezik. A katolikus pap a misén az igékkel átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé, majd bemutatja Jézus áldozatát Istennek. A reformátusok szerint azonban

a kenyér és a bor csak jelképezi Krisztus testét és vérét,

így az úrvacsora során csak lelki módon lépnek közösségre Krisztussal mindazok, akik hisznek benne.

A papok és lelkészek a misén rendszerint fehérbort használnakForrás: Shutterstock

Az evangélikusok viszont Krisztus szavaihoz tartják magukat, és hiszik, amit Jézus mond: a kenyér és a bor Krisztus teste és vére, és ennek megfelelően veszik azokat bűneik bocsánatára. Abban azonban egyetértés van, hogy a kenyérrel és a borral Jézus a legegyszerűbb módon akart az emberek között maradni: a két legalapvetőbb táplálékkal. Így vált a bor a keresztény istentiszteletek elengedhetetlen kellékévé, és így kapcsolódik a húsvéti hagyományokhoz, a húsvét ünnepéhez is.

Mivel a kereszténységben a bor Jézus vérét jelképezi, természetesnek vehetnénk, hogy a miseborok vörösborok. Az igazság azonban, hogy mivel a bor színére semmiféle előírás vagy szabályzat nem létezik, ezért napjainkban az egyházi vezetők a mise alkalmával rendszerint

fehérbort használnak.

Ennek elég hétköznapi oka van. A mise alatt a bor lecsepeghet, kilötykölődhet, és foltot hagyhat az egyházi textílián. A fehérbor által hagyott foltot azonban könnyebb tisztítani. Noha a bor színét semmi nem szabja meg, azért az fontos, hogy a bort a papok megbízható forrásból szerezzék be. A misebornak ugyanis tisztának kell lennie, nem lehet vizezett, cukrozott, sem pancsolt.

Vannak olyan vallási felekezetek – például a metodisták vagy a baptisták –, amelyeknél az alkoholfogyasztás még az úrvacsora alkalmával is bűnnek számít. Ők a misén szőlőlét használnak.

Milyen bort ihatott Jézus az utolsó vacsorán?Forrás: Shutterstock

Húsvétkor rendszeresen előkerül az a kérdés is, hogy milyen bort ihatott Jézus. A kutatókat régóta foglalkoztatja a téma, ám bizonyíték híján csak a feltételezések maradnak.

Abban az időben a borokat általában ízesítették, nem volt jellemző, hogy – a mai szóhasználattal élve – tisztán igyák. Legtöbbször

mézzel édesítették, és különféle fűszereket kevertek bele.

Ha nagyon szemléltetni szeretnénk, akkor a napjainkban népszerű forralt borok ízvilágához, vagy a nagymamáink korában kedvelt ürmös borokhoz hasonlíthatnánk. Más bibliakutató történészek feltételezéséből kiindulva azonban Jézus borát inkább úgy kellene elképzelnünk, mint

az észak-olaszországi Valpolicella borvidék híres fajtáját, az Amaronét.

Ehhez a borhoz a fürtöket szüret után még három hónapig szárítják, aszalják, és csak utána préselik, erjesztik.

Az eredmény egy nagyon testes, sötét, magas alkoholtartalmú, csokoládéra, szederre, konyakmeggyre emlékeztető vörösbor. Egyes kutatók azért gondolják, hogy inkább erre a fajtára hasonlított az utolsó vacsora bora, mert arégészeti ásatások során napvilágra kerültek olyan boros edények, amelyekben aszalt gyümölcsök nyomaira bukkantak.

Egy mindenesetre biztos: Jézus vörösbort ivott, hiszen fehérborral a kezében valószínűleg nem mondta volna, hogy Ez az én vérem, a szövetség vére, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára."

TOVÁBBI ÉRDEKES CIKKEK, RECEPTEK AZ ORIGO GASZTROROVATÁBAN: