Családi ebéd, ami megidézte bennünk Krúdyt

2018.06.01. 16:48

Velőscsont, pezsgőspohárban szalagáló buborékok és pirospozsgás gyerekzsivaly. Rendhagyó beszámoló az ÉS Bisztróból - kipróbáltuk a családi ebédet.

Lélekbemetszően gyönyörű idő volt Pesten. Az a fajta, amikor tényleg olyannyira könnyű minden, hogy az már terhet ró az ember vállaira. Legalábbis lélekben mindenképpen. Emellé az égbolt egészen olyan volt, mintha sohase lett volna vigasztalan. A pesti utcákat járva, a körúton bámészkodva mindenféle levesek jutottak eszembe, amelyekben marhahús, de legfőképpen velőscsont főttek. Ezért hát megálltam egy utcasarkon és még egyszer arra a ragyogó égboltozatra pillantottam. Igen, ha leesne a hó, bizonyára jobb étvággyal mennék most ebédem felé - de ezt is csak azért gondolom így, mert Krúdy is így gondolta.

Egy nagy buborékos korty az életből egy apró üvegpohárbanForrás: Hankó Viktor - Origo

Szerencsénkre elmúltak már azok az idők, a boldog (de talán inkább boldogtalan) Vendelinek idői, amikor kiváltság volt valamely előkelőbb szálloda éttermébe befordulni. Bár nem ritkán csodákat varázsolnak az ilyen helyeken a mai napig, mégsem kell már aggódnunk, ha valamely szolid polgári vendéglő felé tekintgettünk korábban, s másra vágyik már természetünk meg gyomrunk. "Vannak, akik szerint az előkelő éttermekben az emberek nem esznek természetesen. Azt nézik, hogyan kell fogni a villát meg a kést, hogy a konfidens pincér ki ne gúnyolja őket a hátuk mögött. Még kenyeret sem esznek annyit, mint amennyit szeretnének, a sótalan ételhez mustárt kérnek, nem mernek lármát csapni, ha hajszálat találnak az ételben, egyszóval jóllaknak a kapusok sapkalebegtetésével, valamint a pincérek hajlongásával."

Párolt báránycsülök kucsmagombás rizottóvalForrás: Hankó Viktor - Origo

Szerencsés napom, szerencsés időm, sőt korszakom van: egy világbajnok kerékpár-zsonglőr figyeli, ahogyan a kiváló személyzet elűzi szemem sarkából a könnyeket. Lehet itt bármi, ami tépi az emberi lelket: sirathatunk eltűnt szerelmet, felzaklatott szívet, méltatlan nő emlékét, bármi egyéb terhet, a konyhában tevékenykedő költők bár nem a tollforgatás mesterei, rímeiket, szívet vígasztaló erős szavaikat kiváló húsokba, pehelyfinom fűszerezésbe, krémekbe és egyéb nem evilági szerzeményekbe öntik. Tálalják elénk nagyjaink legszebb verseit - ízekben és falatokban.

Az első versenyzőnk: az előételForrás: Hankó Viktor - Origo

Ha a csupa nagybetűvel jegyzett Családi Ebédet nézzük (mert hiszen akkor vitt minket a szimatunk és a jó sorsunk az ÉS Bisztró felé, így mást is nézhetnénk), bizony be kell vallanunk, hogy olyan, mintha valóban egy kedves és szívét-lelkét ételeibe álmodó nagymamánál lennénk. A feltétlen szeretet templomában. Végignézve a menün, végigtekintve a fogások változatosságán, minduntalan ott ül vállainkon a kérdés: szedhetek még, drága? Esetleg még egy kis falatot, édes?

Most mit tagadjuk? A tízféle előétel, a saláták, a desszertek, a borok, a pezsgők zavarba ejtő sorozata és színes kavalkádja ünnepet varázsolhat bármely vasárnapunkból. Akár egyedül, vagy ketten térnénk be elkölteni azt, amit ilyenkor az illem megkíván, nem bánunk meg semmit, de a Kempinski éttermében teljes szívvel és szándékkal a családok életét kívánják felragyogtatni. Andalító élőzene, foglalkozás a gyermekeknek - mind erőteljes kifejezése ennek a szándéknak.

Vasárnapi húslevesForrás: Hankó Viktor - Origo

Andalító zene ide, vagy oda, közben azért félelmetes minőségű alapanyagok szaladnak végig előttünk a tányérok hófehérjén. Ott jártunkkor füstölt lazacpisztráng blinivel és kaviárral, libamáj terrin birsalmakompóttal és hasonlók kerültek az étlapra. Arra az étlapra, amelyet önmagában végigolvasni egy gasztroirodalmi felhőtlen öröm, végigkóstolni pedig maga a beteljesülés. Az étlapok íróinak fogalmuk sem lehet arról, hogy milyen fontos dolgot művelnek, amikor mindennapi munkájukat végzendik.

Félreértés ne essék! Ez itt nem színház, ez nem hangversenyterem és nem is opera. Itt nem eltartott kisujjal, báli ruhában gondolnak merészeket, itt kérem, történik maga a súlyos, vaskos élet. Mármint a már említett hófehér tányérokon, persze. Itt nem veszik üldözőbe a Michelin-csillagokat, de gyanítom, hogy a Gault&Millau sem rebegteti meg a pillákat. Tesznek mindent úgy, ahogyan tenni kell.

Egészben sült mennyeknek kapujaForrás: Hankó Viktor - Origo

Mondjuk a legendás bécsi Tafelspitz-cel. Klasszikus marhahúsleves, benne "prime" minőségű főtt marhahús, velőscsont és gyökérzöldségek. Hozzá pirítós, tejszínes spenót, pirított burgonya "rösti", metélőhagyma mártás és almás torma. Ezt most egy-az-egyben idemásoltam. Olyan élőben, s olyan a szájban, mint ahogyan ezt az étlapra írták. S miközben előttünk a tányéron a velőscsont, bentről kihallatszódik a gyermeki kacaj, ábrándos tekintetünket keresztülfúrjuk a pezsgőspoharunkban szalagáló buborékokon, elégedetten biggyesztett ajkakkal cuppantunk egy nagyot: jó helyen vagyunk. Alighogy ezt kigondoltuk, már peregnek is a jelenetek. Latinovits ezt már nem érhette meg, de sajnos Krúdy sem.

"Majd hirtelen lebukott fejével és a tányér széléről egy kanálnyi levest a szájába vett. Jól megforgatta a fogai között, megelégedéssel nyelt, szemét most már a legnagyobb bizalommal függesztette a levesre és a kanalak sűrűn követték egymást, miközben a hosszú tészták elvegyültek a vendég csurgóra álló bajszával, majd a nyelv segítségével eltűntek. Azt azonban mégsem lehetne áperte kijelenteni, hogy a vendég szörpölte volna levesét, csak éppen kellő étvágyassággal fogyasztotta."

A legendás TáfelspitzForrás: Hankó Viktor - Origo

Ó, és még meg sem említettük magát a velőscsontot! Vagy igen? Ki tudja már, nem igaz? A lényeg az, hogy látogathatjuk mi már tíz-húsz-harminc esztendeje is a kocsmákat (akár csak Krúdy Privát urasága), de ilyen velőscsonthoz ritkán van szerencséje az éttermi kalandoroknak.

A konyha karmestere, a fogások zeneszerzője azonban nem pihen. Párolt báránycsülök kucsmagombás rizottóval az egyik tétel, fésűkagyló és véreshurka almával és burgonyapürével a másik tétel. Tisztes hangversenyeket szünetekkel dúsítanak fel, hadd krákogja és köhécselje ki magát a tisztelt nagyérdemű, de itt erről szó sincs. Úgy kapunk meg mindent, mintha Wagner rendezné a saját operáit: kíméletlenül, egy-az-egyben. Grillezett királyrák, egészben sült T-bone, ó, te mennyek! Folyik hozzá a mennyei bor, habzik a habzó, nevetnek a szemek, elégedetten járnak a szájak.

Vasárnapra egy csipetnyi művészetForrás: Hankó Viktor - Origo

Egyedül egy megkeseredett Krúdy-féle Privát úr lehetne az egyetlen, egy életet magától megtagadó, örömöket megvető úr, aki az örömünnep közepén felcsattana, asztalára dobbantva ránk mordulna, hogy eleget látott már ebből. Szinte látni magunk előtt, ahogyan emberfeletti boldogsággal próbálná megkeseríteni örömünket, miközben kis pincérünk éppen bort tölt nekünk. Azonban az a helyzet, hogy Privát úrnak ezekben az időkben, az ÉS Bisztró teraszán, egy vasárnapi ebéden nem lenne semmiféle eszköze, vagy fegyvere, amivel meg tudná keseríteni ezeket a nőket és férfiakat, akik még örvendeni tudnak az étel nagyszerűségének.

De megkísértem még azt is, hogy egy ilyen ebéden, ilyen italokkal és ilyen ételekkel talán még ahhoz sem maradna elég lendülete, hogy megkeserítse azokat, akik örvendeni tudnak egy méltatlan nő emlékének.