Tippek, hogy a legfinomabb görögdinnyét kapjuk ki a kupacból

2018.06.30. 11:27

Emlékszem, gyerekkoromban a júliusi tábor után indult be a dinnyeszezon. A hazafelé tartó táborozós buszról nyálcsorgatva néztünk le az országút mentén kupacokban álló sötétzöld görögdinnyékre. Akkoriban a csíkos még nem volt divat. Már távolról színes, fodros szélű, vászon napernyő jelezte a következő árust. Akkor még lékeltek, melléfogni aligha lehetett, bár egyetlen olyan alkalomra nem emlékszem, amikor édesanyám az árusnál hagyta volna a kiválasztott dinnyét, mert az ne lett volna elég édes. Hazafelé már csak arra kellett ügyelni, hogy a kosárban a dinnye lékkel felfelé maradjon, hogy a ragacsos lé ne hagyjon nyomot a vászoncipőn. Azóta bejött a divatba a csíkos dinnye, és kiment a divatból a lékelés. Lék híján maradt a kopogtatás, illetve helyette leginkább a megérzés.

Szezonalitásról idén aligha beszélhetünk, ezen a nyáron minden gyümölcs egy hónappal korábban beérett. A piacon és a zöldségeseknél már májusban vehettünk külföldről behozott görögdinnyét, és dacára a krétás táblakiírásnak, még most sem lehetünk biztosak abban, hogy valóban magyart kínálnak. A legtöbb áruházláncban hazai termesztésű dinnyét árulnak, a papírkaloda felirata ezt jelzi is. Ha meg is találtuk a hazait, még mindig ott a kérdés, hogy finomat viszünk-e haza. Jelent-e valamit, ha szépen kong? A dinnyetermesztő szerint nem, de elmondott néhány trükköt, ami közelebb visz bennünket a megoldáshoz és a mézédes dinnyeválasztáshoz.

Mit árul el a szár?

A görögdinnyét gyümölcsként ismerjük, holott szárának típusát tekintve a tökfélék családjába tartozik. Magyarul görögdinnyének hívjuk, de nem bizonyított, hogy bármilyen görög eredete lenne, valószínűbb, hogy Afrika vagy India az őshazája.

Ásatások során előkerült magvakból a hozzáértők megállapították, hogy Magyarországra a török hódoltság idején kerülhetett. Valamikor 1541 és 1686 között Heves megyéből indult el a dinnyetermesztés kultúrája, így az jogos, hogy a hevesi dinnyét tartjuk az igazi magyar dinnyének.

A türelem dinnyét teremForrás: Shutterstock

Ám, ha ki is van írva, hogy hevesi, az még egyáltalán nem garancia arra, hogy mézédes, és arra sem, hogy valóban hevesi. Lékelés híján kopogtatjuk, ám

a kopogtatás kevés ahhoz, hogy kiválasszuk a finom dinnyét.

Ezzel mindössze annyit tudunk megállapítani, melyik a túlérett. Annak hordósabb, buhogósabb a hangja, mivel meg van szakadva, lyukas a közepe.

Helyette nézzük meg, hogy a földön fekvő rész sárga-e.

Minél sárgább a földön fekvő rész, annál érettebb a dinnyeForrás: Natural Cures

Az igazán jó görögdinnye

hasa sárga, héja zöld.

Az is jó jel, ha a szára, és az a körüli rész száraz, akkor is biztosan érett.

Ha csíkos fajtáról van szó, akkor azt kell megnéznünk, hogy a csíkok mennyire ütnek el egymástól: ha a zöld csík sötét, a másik meg egészen világos, akkor majdnem biztos, hogy finom dinnye fog az asztalra kerülni.

A kopogtatás mellett a másik közhiedelem, hogy a kisebb dinnyének jobb lehet az íze. Ez is tévedés: a méretnek nincs köze az ízhez.

Az egyszínű „nosztalgia" vagy „roméria" dinnyénél a matt, sötét árnyalatú, majdnem feketéket keressük. Az igazán jó roméria dinnyének is sárga a hasa, ha fehéres, valószínű kevésbé lesz édes.

Ha pedig azt szeretné megállapítani, hogy az ön előtt roskadozó kupac frissen szedett dinnyékkel van-e teli, azt is könnyedén megteheti. Amikor a dinnyeszüretnél elvágják a szárat, cukros lé folyik ki belőle, tehát ha a dinnyén ott a cukros lerakódás, akkor friss, nem áll egy hete az árusnál.

TOVÁBBI ÉRDEKES CIKKEK, RECEPTEK AZ ORIGO GASZTROROVATÁBAN: