Kíváncsi, kik ettek először cukorkát?

2018.07.04. 09:43

Néha jólesik egy-két szem, ám fogyasztását nem szabad túlzásba vinni, hiszen – ahogy anyukánk mondta régen – tönkremegy a fogunk. Na, mire gondoltunk? Persze, hogy a cukorkára! Van már belőle színes, gumi, savanyú, kemény, töltött és még sorolhatnánk, de egykor mindössze mézbe mártott dió jelentette a desszertet.

A cukorkák eredete az ókori egyiptomiakra vezethető vissza. Ők voltak azok, akik már időszámításunk előtt 1500 évvel is mézzel kombinálták a gyümölcsöket és a dióféléket. Ám az ókori görögök, rómaiak és kínaiak is készítettek különféle édességeket

méz felhasználásával.

Időszámításunk előtti 4-6. század környékén a perzsáknak és a görögöknek köszönhetően a cukor elindult szülőhazájából, és meghódította a világot.

A cukorka csak a leggazdagabbak kiváltsága voltForrás: Shutterstock

Az első modern cukorkák a 16. században készültek Európában. Elsősorban gyógynövényekkel kombinált, emésztést elősegítő tablettaként árulták őket. Abban az időben gyakran előfordult, hogy nem megfelelően kezelt, romlott ételt fogyasztottak, és az erős, fűszeres cukorka segíthetett az emésztésben.

Mivel a cukor ára egészen a múlt századig rendkívül magas volt, az édesség addig luxusterméknek számított: csak a leggazdagabbak kiváltsága volt.

Ők kényeztethették magukat az 1600-as években már elérhető cukorrudacskákkal is. A rudacskát 1670-ben görbítette meg egy karnagy Nürnbergben, hogy a

jó pásztor szimbólumára, a pásztorbotra

emlékeztesse a gyerekkórus tagjait karácsony előtt. Ugyanebben az időszakban Párizsban, a Napkirály udvarában elkészülnek az első bonbonok.

Kétszáz évvel később már nem csak a királyok és kiváltságosok ropogtathatták a cukorkákat és a bonbont. A 19. században az ipari tömegtermelés kialakulásával végül a cukorka is egyre szélesebb körben vált elérhetővé. A kis fajták kifejezetten a munkásosztály kedvencei lettek.

Az 1670-es években készültek el az első bonbonok PárizsbanForrás: Shutterstock

Magyarországon akkoriban a növekvő cukorkaigényeket eleinte az osztrák és cseh édesipar elégítette ki. A magyar cukorkakészítés csak a kiegyezés után indult el: a Hamburgból bevándorló Stühmer Frigyes 1868-ban Budapesten, Weisz József pedig Sopronban alapított cukorkaüzemet. Mellettük – kezdetleges módszerekkel – a kézműves cukrászok termeltek, majd Stühmer 1909-ben modernizálta a cukorkagyártást.

Később olyan kultikus márkák születtek, mint a Negro, a Francia Drazsé, vagy a Dunakavics.

A cukorkapiac tovább növekedett és megjelentek olyan új termékformák is, amelyek már más országokba komoly sikereket arattak. Például a gumicukrok.

A magyar fejlesztésű márkák – mint a Fundy és a Flórián – mellett a 2000-es évek elejétől Magyarországon, Nemesvámoson is gyártani kezdték a világszerte jól ismert

Haribo-gumicukrokat.

Azóta a termékpaletta már jelentősen kiszélesedett és az egyrétegű gumicukorkák mellett habosított, kétrétegű, cukrozott, savanyú, és drazsírozott termékek is készülnek itthon – mind a hazai piacra, mind exportra.

Az Édességgyártók Szövetsége által a közelmúltban megrendelt kutatás szerint a legtöbb édességtípust jellemzően otthon fogyasztjuk. Ám minél kisebb az édesség, annál nagyobb eséllyel esszük meg a munkahelyen, vagy útközben.

A cukorkák és gumicukrok elsősorban a gyerekek és fiatalok kedvencei.

Amikor pedig a felnőttek is rákapnak, akkor az esetek nagy részében családi körben fogyasszák el ezeket az édességeket.

TOVÁBBI ÉRDEKES CIKKEK, RECEPTEK AZ ORIGO GASZTROROVATÁBAN: