Ezért legyen plusz hely a bőröndben, ha Salzburgba utazunk

2018.11.26. 10:36

A fapados járatoknak köszönhetően kinyílt a világ: nincs már olyan távolság, amelyet ne lehetne átszelni. Az olcsó repülőjegyek tengerében aztán persze elfeledkezünk arról, hogy nem kell túl messzire utaznunk, ha csodát akarunk látni; a környező országok is tartogathatnak még számunkra meglepetést. Pont így gondolkodtunk, amikor felmerült az utazás ötlete. Olyan helyet kerestünk, ami könnyen megközelíthető busszal vagy vonattal, így esett a választásunk Salzburgra. És nem bántuk meg. Csak azt, hogy nem több napra érkeztünk, és nem vittünk nagyobb bőröndöt.

Salzburgot tekintik a mai Ausztria legrégibb városának; itt született a híres klasszikus zeneszerző és zongorista, Wolfgang Amadeus Mozart. Ezért a várost gyakran nevezik Mozartstadtnak.

Noha szeretjük a klasszikus zenét, mégsem ez volt a fő indok, amiért Salzburg mellett döntöttünk – bár egy életre elegendő eredeti Mozart-golyót vásároltunk. Be kell valljam, elsősorban

a gyönyörű kilátás és a gasztronómia miatt csábultunk el.

Korán kelni nem volt túl örvendetes, Budapest felé zötykölődve mégis elkapott az izgalom. A vonatunk a Keleti Pályaudvarból indult, és egy ötórás út állt előttünk. Jó társaságban persze gyorsan telik az idő, ám az út második részében már nagyon vártuk, hogy végre befusson a vonatunk.

Kissé bosszantó és megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy kettőkor szinte minden étterem bezárt a városban.

Ott álltunk két nagy bőrönddel és korgó gyomorral, miközben fogalmunk sem volt, hol ebédeljünk egy kiadósat. Végül a Leichtsinn, feel-good food bisztró mellett döntöttünk, amely reggel kilenctől egészen este hatig várta a vendégeket. A kínálat igen érdekes, de annál finomabb. Az étlapon feltűntették, hogy minden ételt maguk készítenek, teljesen természetesen, bioalapanyagokból.

Végül paradicsomlevest és focacciát ettünk, majd elégedetten dőltünk hátra.

A focaccia egy kenyérfajta, amelyet lisztből, vízből, élesztőből

készítenek. A bisztróban ebből négyfélét lehetett kapni: vegán, vegetáriánus, húsos és halas.

Kattintson a képre a galériáért!

Húsos focaccia a Leichtsinn, feel-good food bisztróban. Kattintson a képre, galéria nyílik!Forrás: Ludányi Bettina

Gasztronómia, te csodás!

Vannak emberek, akik elsősorban a kultúra vagy a természeti értékek miatt utaznak, míg mások azért, hogy jókat egyenek. Én egy kicsit mindhárom miatt. Ezért az első nap zárásaképp betértünk még a Goldene Kugel étterembe,

ahol spenótos-sajtos knédli volt a vacsora salátával.

Másnap reggel újult erővel és persze üres gyomorral ismét nyakunkba vettük a várost. Utunk a hangulatos Cafe Mozartwinkelbe vezetett. Noha nincs túl jó értékelése a helynek, szemet gyönyörködtető karácsonyi kialakítása mégis becsábított minket. És persze nagyon is jól tettük, hogy nem hallgattunk a véleményekre.

A reggelit fűtőtestek között, odakint fogyasztottuk el: meleg tea, kávé, friss zsömle, sonka, sajt, lekvár, májkrém és paradicsom volt a fogás.

Az alapanyagokat külön tányéron és kosárban szolgálták fel, a szendvicseket magunknak készítettük el. Valójában semmi extra nem volt az ételben, mégis rendkívül jólesett.

A kielégítő reggeli után a Festungsberg hegyet tűztük ki úti célul,

illetve a rajta álló Hohensalzburg várat. A helyet két módon lehet megközelíteni: gyalog és a Festungsbahn siklóval. Mi inkább az utóbbit választottuk.

Hohensalzburg váraForrás: Ludányi Bettina

A várban az első fél óra azzal telt, hogy megpróbáltuk felvakarni az állunkat a földről. A kilátás ugyanis egészen elképesztő. Vettünk két pohát forralt bort, és csak álltunk a korlátnál, csendben figyeltük az őszi tájat, az alattunk elterülő várost.

Miután körbejártuk az épületegyüttest, a gyomrunk ismét korogni kezdett – természetesen! Így újra felmerült a kérdés: hol ebédeljünk?

Visszamentünk a sétálóutcába, a cipőnk kopogott a macskaköveken, a szemünk meg az éhségtől. Ám akkor belebotlottunk a Restaurant Pizzeria Caminóba, ahol finom tésztákat készítenek.

Paradicsomos spagettit csak tenger gyümölcseivel kínálnak, ám készségesen készítettek nekünk tengeri herkentyűk nélkül is.

Az ebéd után tanácstalanul meredtünk egymásra: mivel üssük el az időt vacsoráig? Elkezdtünk sétálgatni az étterem környékén, és hamarosan belefutottunk az Universitätsplatzon lévő piacba. Ha a városban járunk, legalább egyszer érdemes körbenézni ott – nem csak a szuvenírek miatt.

A muzsika hangja és a bécsi szelet

Aki látta A muzsika hangja zenés, romantikus filmdrámát, az nagyon jól tudja, hogy a történet Salzburg utcáin játszódik. Mivel az útitársam nagy rajongója a filmnek, utunk az ősszel is csodálatos Mirabell-kertbe vezetett, ahol a főszereplők is megfordultak egy jelenetben.

Mirabell-kert, a háttérben a Hohensalzburg váraForrás: Ludányi Bettina

A kertben évszakot meghazudtoló pompával illegették magukat a virágok.

A parkban és a városban sétálva az idő végül gyorsan eltelt, és újra a vacsoráé lett a főszerep.

Bécsi szeletet ettünk petrezselymes krumplival és egy korsó barna sörrel a Restaurant Zum Mohrenben.

Mivel csupán három napra érkeztünk a városba, szerettük volna néhány szeletét magunkkal vinni. Ezért betértünk a Manner-boltba és a közelben álló szupermarketbe, hogy helyi édességeket és söröket vegyünk az itthoniaknak. (Na meg persze magunknak is.)

Ez mind szép és jó, ám amikor a harmadik napon be kellett pakolnunk a bőröndbe, azzal szembesültünk,

hogy nem fog beférni a cuccunk.

Fizikai képtelenségnek tűnt beletuszkolni mindent, ezért szatyrokkal felvértezve voltunk kénytelenek megtenni a hazavezető utat.

De megtanultuk a leckét: ha külföldre utaznuk, mindig legyen plusz hely a bőröndben!

TOVÁBBI ÉRDEKES CIKKEK, RECEPTEK AZ ORIGO GASZTROROVATÁBAN: