Az ókori görögök az alvilág őrének sütötték, mi a vendégeknek

Nincs még egy olyan sütemény, amely annyira összenőtt volna az ünnepekkel, mint a mézeskalács – az ehető házaktól kezdve a kis figurákig mindenféle fűszerrel és díszítéssel megbolondítva. Hazánkban a középkorban kezdtek mézeskalácsot készíteni, ám a története jóval korábban kezdődött. Már az ókori görögök is sütötték, mégpedig azért, hogy a halottaik mellé téve lekenyerezhessék az alvilág őrét. Ám kezdetben a méz királyi étek volt, így a mézeskalács-készítést nem mindenki engedhette meg magának: drágasága miatt csak ünnepekkor sütötték.

Gyömbért először az ősi Kínában termesztettek, ahol az orvoslásban volt kiemelkedő szerepe. Innen a Selyemúton át került Európába.

A Selyemút egyik ága az ókori Kínából vezetett Európáig, egy másik ága Észak-Afrikáig. Nevét onnan kapta, hogy a selymet ezen az úton szállították nyugatra.

A gyömbért a középkorban kezdték el elsősorban fűszerként használni. Manapság mind a természetes gyógyászatban, mind a konyhában nagy szerep jut neki, hiszen a gyomorbántalmak kezelése mellett még ízletes is.

Forrás: Ács Bori

A feljegyzések szerint a legelső ismert mézeskalács recept Krétáról, Krisztus előtt 2400-ból származik.

Ám története az ősi Egyiptomban is nyomon követhető,

ahol ünnepi alkalmakkor sütötték.

Kínában a 10. században fejlesztették ki az első receptet, majd az európaiak is elkészítették a saját változatukat. A kemény sütemények állat-, király- vagy királynőalakúak voltak, és Angliában, Franciaországban, Hollandiában, valamint Németországban, a középkori vásárokban lehetett őket kapni.

Az 1200-as évektől kolostorokban is készítettek mézeskalácsot, ám elsősorban vallásos formákban.

A mézeskalács ház Németországból származik, első megjelenése a 16. századra tehető. Népszerűsége a 19.században szökött fel, amikor a Grimm-testvérek megírták Hansel és Gretel, vagyis Jancsi és Juliska történetét, amelyben a főszereplők egy mézeskalács házra lelnek az erdő mélyén. Ebben a mesében a csábítás jelképeként szerepel.

Forrás: Shutterstock

A mézeskalács akkor vált elterjedté világszerte, amikor a méz, a gyömbér és az egyéb fűszerek a polgárok számára is megfizethetővé váltak.

A történetek szerint két oka is volt, amiért a karácsonyhoz kapcsolták.

Az egyik, hogy a benne lévő gyömbér megnyugtatja a gyomrot, ami különösen jó a nagy karácsonyi falatozás után, a másik pedig az összetevők egykori drágasága.

Időről időre

A korai Európában a mézeskalács őrölt mandulából, zsemlemorzsából, rózsavízből, cukorból és természetesen gyömbérből készült. Az így kapott tésztát faformákba töltötték, majd a kész süteményeket ehető aranyfestékkel vagy cukormázzal díszítették.

Az 16.században az angolok zsemlemorzsa helyett lisztet kezdtek el használni, valamint tojást és édesítőszereket adtak a tésztához.

A szalaggal átkötött mézeskalács a vásárok népszerű terméke volt, és hamarosan a szerelem jelképévé vált.

Manapság pedig fahéj, szegfűszeg, kardamom, szerecsendió, ánizs, barna cukor és melasz vagy kukoricaszirup és méz is kerülhet a süteménybe.

Forrás: Táfelspicc

A legegyszerűbb mézeskalács

Hozzávalók:

• 75g vaj
• 3 és 1/2 evőkanál melasz
• 60g barna cukor
• 175g liszt
• 1/4 teáskanál szódabikarbóna
• 2 teáskanál őrölt gyömbér

Elkészítés:

Tegye egy serpenyőbe a vajat, a melaszt és a barna cukrot. Alacsony lángon keverje, míg a cukor feloldódik.

Keverje össze egy tálban a lisztet és a szódabikarbónát. Csináljon egy lyukat a liszt közepébe, és öntse bele a vajas keveréket.

Dolgozza és gyúrja jól össze, azután csomagolja sütőpapírba, és tegye félre 30 percre.

Ha letelt az idő, nyújtsa ki a tésztát, készítsen belőle formákat, majd süsse előmelegített sütőben, 190 fokon 5-12 percig.

Várja meg míg kihűlnek, és díszítse ízlés szerint.