Először is, ezek a sótömbök, legyenek akár himalájaiak, akár parajdiak, nem szappanok. Illetve szappannak elég furák, és kifejezetten nehézkes a használatuk. Sőt, csípnek is! Ettől függetlenül rá lehet kattanni, feltéve, ha valaki kellőképpen megunta az adalékanyagokkal teletolt bolti szappanokat, nem akar ezreket fizetni valódi szappanért, főzni pedig nincs kedve. Szappant se.
Hol a poén?
Ott, hogy a só elpusztítja a baktériumokat, vírusokat, gombákat. Ezek pedig testszagot, pattanásokat és fertőzéseket okoznak.
De a só szárít!!!
Ezerszer elmondtuk, tilos sóban pácolni a húst sütés előtt, mert a só elvonja a nedvességet, kiszárítja a húst. A sószappan a bőrt viszont nem kiszárítja, hanem összerántja a pórusokat, elpusztítja a kórokozókat, és a bőr pár hét használat után láthatóan tisztább lesz. Ezt a hatást a sószappan több hónapos használat alatt is tartja, száraz és zsíros bőr esetén is. Lényegében azt a hatást fejti ki a bőrre, mint egy fürdősó vagy a rendszeres tengerben fürdés. De ennek elég nagy ára van.
Miért fura használni?
Hogyan kell használni?
Nehezen. Mivel elég sprőd a felületük, ezért benedvesítve, a kézben átforgatva kell közvetve felvinni az oldatot az arcra, vagy a tömbbel finoman átkenni a bőrt, és azt nem szabad lemosni, hagyni kell ott megszáradni. Csíp, de ez 1-2 perc után elmúlik. A bőrön használat után mindig keletkezik kicsapódott só, amit nagyon finom ruhával lehet csak nehézkesen leszedni, és a bőr még így is kissé sós marad.